Napunk

Esterházyak és Galánta: ősi fészek, mely sosem vált igazi családi központtá

Forrás - Galánta városa
Forrás – Galánta városa

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Mintegy fél évezrede forrt egybe Galánta és az Esterházy család neve, amikor is az addig ismeretlen Pozsony vármegyei köznemes és utódai megszerezték a galántai uradalmat, felvették a galántai előnevet és bámulatos sebességgel egyre magasabbra lépdeltek a társadalmi ranglétrán. A család számos politikust, katonát, művészt és főpapot adott a magyar történelemnek. Hiába épült itt két kastélyuk is, Galánta inkább csak a szimbolikus ősi fészek maradt, semmint igazi családi központ – még ha a 19. században történt is kísérlet az utóbbi megteremtésére.

Az Esterházy család eredete ködbe vész. Az egyik kései családtag által a 19. században összeállított családtörténeti munka szerint a Salamon nemzetség leszármazottai, ősi fészkük a Csallóközben volt. A család nevének eredetét pedig a Pozsony vármegyei, már az 1500-as években is pusztává vált Szerháza településre szokás visszavezetni.

A família első, Esterházy nevet viselő tagja Szerházi/Esterházy Benedek, aki a Bessenyei Ilonával kötött házassága révén jutott a galántai uradalomhoz. Házasságukból született Ferenc pozsonyi alispán (1532 k.–1604), aki a családból elsőként felvette a galántai nemesi előnevet is, és a 16-17. századok fordulóján felépítette a galántai reneszánsz kastélyt. Ekkor még valóban a Pozsony vármegyei település volt a nem túl népes família birtokainak központja. Ferenccel, majd fiaival kezdődött meg az egyszerű köznemesi család felemelkedése az ország első urai közé.

Az Esterházyak felemelkedése

Vajon minek köszönhették az Esterházyak a kiemelkedésüket a számos környékbeli köznemesi család közül? Valójában az ország tragédiájának: a török háborúk következtében három részre szakadó Magyar Királyságban visszaszorult a Zala megyei családok dominanciája; a védelmi célok, illetve a két főváros – Bécs és Pozsony – közelsége miatt pedig felértékelődött a Pozsony vármegyei nemesség országos szerepe. Az Esterházyak mellett ekkor váltak meghatározóvá a velük egyébként rokonságban álló Pálffy és Illésházy családok is.

Ferencnek és feleségének négy fia született Galántán, közülük hárman lettek a család fő ágainak megalapítói: Miklós a fraknói ágat, Dániel a cseszneki ágat, Pál pedig a zólyomi ágat alapította.

A fentiek közül jelentőségében egyértelműen a fraknói ág emelkedik ki: Miklós (1582–1645) a nádorságig vitte, leszármazottai között számos politikai és katonai vezetőt találhatunk. Fia, Pál (1635–1713) pedig a kimagasló érdemeiért örökletes birodalmi hercegi címet szerzett – mai napig a fraknói Esterházyak az egyetlenek, akiknek ilyen magas rangot sikerült szerezniük a magyar arisztokraták közül. Érdekesség, hogy a család ezen ága jelenleg is birtokolja a ma már Ausztriában található Fraknó várát.

A fraknói ágnak a hercegi mellett van egy grófi alága is, az úgynevezett cseklészi ág. Ennek leszármazottja például Esterházy Péter író, illetve öccse, a magyar válogatott labdarúgó Esterházy Márton.

A cseszneki ág

Galánta szempontjából azonban sokkal fontosabb a család Dánieltől (1585–1654) eredő – szintén grófi címet szerző – cseszneki ága. Ferenc halála után ugyanis épp Dániel örökli az itteni javakat, a cseszneki ág pedig egészen a 20. századig megőrzi a család számára „anyafészket” jelentő birtokot, épületállományával, kapcsolatrendszerével együtt.

Fotó – Cséfalvay Á. András

Nem utolsó sorban Dániel és öccse, Pál (1587–1645) építik meg a város jelképévé vált, ma Neogótikus kastélyként ismert épületet is. Az elkészültekor még nem egy reprezentatív rezidencia, sokkal inkább a végvári rendszer részét képező erősség volt az 1633-ban befejezett épület.

Az egyébként aranysarkantyús lovagi címet szerző, császári-királyi tanácsosként is tevékenykedő Dániel szerezte meg a család részére Csesznek várát és a hozzá tartozó uradalmakat Veszprém vármegyében. Ettől kezdve Csesznek vált az ág központjává, mely a nevét is innen vette. Az Esterházyak a 18. század közepéig még lakták is a várat.

A galántai birtokok Dánielről elsőszülött fiára, I. Jánosra (1625–1692) szálltak. Ő is részt vett a család számára rendkívül tragikusan végződő vezekényi csatában, ahol két testvére mellett további két Esterházy is életét vesztette, ő azonban sebesülten megúszta.

A mátyusföldi birtokokat előbb fia, I. Ferenc (1670–1746) győri várkapitány örökölte, majd róla utód híján III. Imre (1689–1763) nyitrai püspökre szállt át a családi fészek. Az eredetileg reneszánsz stílusban épült galántai nagykastélyt Imre 1736-ban barokk stílusban átépíttette, az épület pedig ezzel végleg elvesztette védelmi funkcióját.

A galántai alág

Értelemszerűen a püspök sem rendelkezett örökösökkel, így halála után V. Imre (1722–1792) lovastábornok birtokába került a két galántai kastély, valamint az uradalom, a Nyitra vármegyei Románfalva és a Fejér vármegyei Sárosd.

A galántai uradalmat halála után fia, I. József (1760–1830) zempléni főispán bírta, azonban ő sem tartózkodott állandó jelleggel Galántán, a Románfalván lévő birtokon élt, amelyet még Esterházy III. Imre nyitrai püspök vett zálogbirtokba az Andrássyaktól.

Unokatestvérei sárosdi és rédei kastélyépítéseit, illetve az azokkal azonos nevű alágak megteremtését látva Galánta következő birtokosa, II. József (1799–1879) a fejébe vette, hogy az ősi családi fészekben létrehozza az Esterházyak galántai alágát.

A család melyik ágához tartozott Esterházy János?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Galánta

Helytörténet

Történelem

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak