Újabb fordulat az izsai hattyúk ügyében: a pipacs mentheti meg a függővé vált „mákkolóniát”
Úgy tűnik, az Izsa és Pat közötti mákföldön tanyázó hattyúk nagyobb része átállt a kevésbé toxikus pipacsra, vagyis a vadmákra, ami bizakodásra ad okot. Ezt Jozef Lengyel zoológus, az állami természetvédelmi hivatal munkatársa erősítette meg a Napunknak.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Lengyellel, aki 2010 óta természetőrként is tevékenykedik, szombaton kora este látogattunk ki újra a mákföldre, és azt tapasztaltuk, hogy a hattyúk élénkebbek, mint egy héttel ezelőtt voltak, többen a levegőbe is emelkedtek, amikor valami megzavarta őket, és átrepültek a kanális túloldalára.
Ez azzal lehet összefüggésben, hogy a hattyúk már nem annyira az étkezési mákot, hanem inkább a könnyebben hozzáférhető pipacsot legelik. A virágpompába borult étkezési mák egy hét alatt is sokat nőtt, mostanra már helyenként eléri a másfél méteres magasságot, így a „mákdzsungelben” nehézkesen mozognak a nagy testű madarak.
Találtunk néhány kábultabb példányt is, ezek viselkedését a természetőr figyelemmel fogja kísérni, és ha romlana az állapotuk, a marcelházi madármentő állomásra szállítja őket.
Egyúttal elszállított több tetemet is, amelyiken pedig gyűrűt talált, azt nyilvántartásba vette. A már bomlásnak indult hattyútetemeket a helyszínen hagyta, hogy a természet tegye a dolgát. Összesen hat elhullott madarat számolt össze.
Megállapította, hogy egy hét alatt nem nőtt jelentős mértékben az elhullott hattyúk száma, ami szintén bizakodásra ad okot. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a mák között még bárhol előfordulhatnak bomlásnak indult tetemek, ezért nem javasolja, hogy az ide látogatók bemerészkedjenek mélyen a sorok közé. Ottjártunkkor többen fotózkodtak a virágzó máktenger sűrűjében, kisgyerekekkel is.
Mi lesz a hattyúkkal?
Lengyel úgy véli, a madarak nagyjából augusztusig