Napunk

Kié legyen a kisebbségi oktatás, ki feleljen érte, hogyan kutassuk? – erről tanácskoztak a szakemberek

Fotó - Napunk
Fotó – Napunk

A szlovákiai magyar oktatáskutatás alapvető problémáit a „hiány” jellemzi leginkább. Nincs intézmény, mely a kutatást elvégezné, nincsenek rá anyagi források sem, és az ad hoc módon kutatásokat végző egyetemek és intézetek között akadozik a kommunikáció, így az adatok sem jutnak el mindenkihez.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A kisebbségi oktatással kapcsolatban számos szempont felmerült azon a tanácskozáson, melyet Papp Z. Attilának a kisebbségi oktatás és a társadalom viszonyrendszerének különböző aspektusairól szóló előadása nyitott meg. Például azok a szempontok, hogy a szülőkhöz képest tud-e újabb és újabb karrierpályákat biztosítani. Mit tud kezdeni egy iskola azokkal a gyerekekkel, akik az intézményétől eltérő nyelvi kódot használnak?

Felvetette azt a kérdést is, hogy a kisebbségi oktatásra tekinthetünk-e az állami oktatás alrendszerként. Ha tényleg alrendszere, akkor beazonosíthatók-e azok a funkciók, jogkörök és hatáskörök, melyeket ha betöltenek, akkor tényleges döntéseket tudnak hozni az alrendszerek vonatkozásában? Ez pedig felveti azt a kérdést, kié a kisebbségi oktatás, ki felel érte?

A TéKa Társulás az Impulzussal és az MTA HTMT-vel közösen megszervezett májusi nemzetközi konferenciáját, melyet az oktatás és a társadalom témájában hirdettek meg fiatal kutatók számára Budapesten.

Németh Szilvia oktatáskutató egy olyan felzárkóztatási programot mutatott be, mely nem kulturális és művészeti programokon keresztül próbálja indirekt módon segíteni a roma gyerekek felzárkóztatását, hanem az osztályteremben kulcstantárgyakon keresztül.

Az oktatás és kutatás témájában tartott kerekasztal-beszélgetés konklúziója az, hogy a Kárpát-medencében nagyon hasonló problémákkal küzd a kisebbségi oktatás kutatása.

Írásunkból kiderül,

  • hogyan járul hozzá az oktatási rendszer a társadalmi különbségekhez;
  • milyen módszer alkalmazásával igyekeznek felzárkóztatni a hátrányos helyzetű roma gyerekeket a kreativitás fejlesztésével;
  • vannak-e oktatással kapcsolatos kutatások Szlovákiában, ha igen, hogyan készülnek, illetve milyen alapvető hiányosságokat kellene leküzdeni ahhoz, hogy egyáltalán oktatáskutatásról beszélhessünk.

Papp Z. Attila, az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének kutatóprofesszora előadását azzal indította, hogy véleménye szerint alapkérdés, hozzájárul-e a társadalmi egyenlőtlenségekhez az oktatási rendszer. „Az elméletek zöme, más és más megközelítésekben mindig arra jut, hogy sajnos nem járul hozzá a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, sőt, nagyon gyakran még növeli is azokat. Ennek magyar kisebbségi szempontból is relevanciája van” – mondta az oktatáskutató.

Alapkérdés az is, hogy az oktatás hogyan viszonyul a társadalmi mobilitáshoz, a társadalmon belül mérhető, kimutatható egyenlőtlenségekhez. Ha a kisebbségi oktatásról beszélünk nem árt végiggondolni, milyen funkciói lehetnek a kisebbségi oktatásnak. Például van közösségi és társadalmi funkciója, és vannak egyéni szempontjai is.

Papp Z. Attila a méltányosság funkcióját is nagyon fontosnak tartja, mert a méltányossági paradigma azt állítja, hogy minden egyénnek saját szükségletéhez képest, saját elvárásaihoz képest kellene minőségi oktatást nyújtani. A méltányossági paradigmába az is beletartozik, hogy az egyének maguk tudjanak felelős döntéseket hozni, vagyis ne kényszerpályán mozogjon az a fiatal, aki az oktatási rendszerben benne van.

„Természetesen sok pedagógiai, iskolafejlesztési és fenntartói vonatkozása is lehet annak, ha a méltányosságot helyezzük a fókuszunkba. Meggyőződésem, hogy a kisebbségi oktatásban a méltányosság paradigmájának a végi gondolása nagyon fontos” – mondta a kutató, aki több olyan szerző gondolatát, elméletét vetette fel, melyeket a kisebbségi oktatás menedzselése, fejlesztése és kutatása kapcsán akár a gyakorlatba is át lehet ültetni.

A társadalmi mobilitáskutatók egyike, Pitirim Sorokin, az iskolára a társadalmi lift metaforáját használta. Szerinte a kérdés az, ki mikor tud beülni ebbe a liftbe és például hány emeletet megy. „A társadalmi mobilitás elképzelhetetlen az oktatási rendszer fejlesztése nélkül. Mindig nagy kihívás a kisebbségi oktatáson belül, hogy hányan tanulnak anyanyelven, hányan jutnak el a felsőoktatásba. Lényeges az is, hogy a szülőkhöz képest tud-e újabb és újabb karrierpályákat biztosítani az oktatási rendszer? Nagyon fontos kérdés, hogy létezik-e és ha igen, milyen mértékben lehetséges a munkaerőpiaci-karrier családi háttértől függetlenül, ugyanis a modern társadalmakban ez a két dolog mindinkább elválik egymástól” – mondta Papp Z. Attila.

Basil Bernstein szerint a társadalmi rendszerek különböző nyelvi kódokat hoznak létre. Megkülönbözteti az alsó és a felső osztályokba tartozók nyelvi kódjait, az egyiket korlátozott, a másikat pedig kidolgozott kódnak nevezi. „A fő kérdés az, hogy az iskola mit tud kezdeni azokkal a gyerekekkel, akik egy más nyelvi kódot használnak. Az iskola nyelve elsősorban a kidolgozott nyelvi kód, az értelmiségi beszéd, vajon mit kezd az iskola azokkal, akik önhibájukon kívül, családi hátterük miatt nem rendelkezhetnek ezzel a kidolgozott kóddal” – emelte ki Papp Z. Attila, azzal, hogy ez a kérdés még élesebben merül föl a kisebbségi magyarok oktatása kapcsán. A nem anyanyelven tanulók esetében, hogyan merülnek fel a nyelvi kódok, illetve az iskola fel van-e készülve arra, hogy ezt kezelje?

Az iskolátlanítás elmélete valamilyen formában megvalósult, mondta Papp Z. Attila Ivan Illichre hivatkozva, hiszen a diákok a formális oktatási rendszeren kívül is információkhoz juthatnak az internet által, mely lehetővé teszi az alternatív információk könnyű megszerzését. „Nagy kérdés, hogy az iskolának, a kisebbségi iskolának van-e válasza arra, hogy hogyan használják az alternatív információszerzést” – vetette fel a szociológus, aki kitért az intézményi klímára, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek különböző aspektusaira.

Papp Z. Attila szerint szembe kell nézni azzal, hogy a kisebbségi oktatás és a kisebbségi társadalom viszonya, valójában két társadalmi konstrukció kapcsolatát jelenti-e. „Vajon a kisebbségi oktatás miféle konstrukció, elgondolhatjuk-e a kisebbségi oktatást az állami oktatás alrendszerként? Ha tényleg alrendszere, akkor beazonosíthatók azok a funkciók, jogkörök és hatáskörök, melyeket ha betöltenek, akkor tényleges döntéseket tudnak hozni az alrendszerek vonatkozásában? Ez pedig felveti azt a kérdést, kié a kisebbségi oktatás, ki felel érte? Egészséges az, ha csak a politikai szféra? Létezik-e szakpolitikai réteg?” – zárta előadását a szociológus.

Felzárkóztatni kreativitással

Németh Szilvia, az Oktatáskutató Központból kollégáival azt vizsgálja, hogyan lehet méltányos oktatási környezetet teremteni úgy, hogy a kisebbségi vagy esetükben hátrányos helyzetű roma gyerekek vállát nyomó terheket leveszik róluk. Ennek eszköze a kreatív oktatás, tíz éve foglalkoznak fejlesztési programként kreatív oktatással a Kreatív Partnerség Magyarország Programban.

2014-ben a Pécsi Egyetem Művészeti Karával és egy nemzetközi alapítvánnyal azzal a céllal indították el a közös munkát, hogy olyan hátrányos helyzetű iskolákban próbáljanak meg eredményes és minőségi oktatást bevinni, melyeket többségében roma gyerekek látogatnak.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Határon túli magyarok

Magyar iskolák

Oktatás

Szlovákiai magyar

Szlováknyelv-oktatás

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak