Mindannyiunknak feladja a leckét a Komáromi Jókai Színház „öko-mesejátéka”
Kortárs szlovákiai magyar szerző díjnyertes meséjéből készült „öko-mesejátékot” állított színpadra a Komáromi Jókai Színház. Nem kell megijedni: A kacagó királykisasszony egyáltalán nem egy szájbarágós iskoladráma. A kicsik egy szórakoztató, ugyanakkor gondolkodásra késztető, színes-szagos mesén keresztül ismerkedhetnek meg a környezettudatosság alapjaival.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Amikor a Komáromi Jókai Színház legutóbbi nagyszínpadi bemutatójáról, A Pál utcai fiúk című musicalről írtam, felvetettem, hogy a mai fiatalokhoz talán közelebb állna Molnár Ferenc klasszikusának 21. századi feldolgozása, ha a grund nem egy poros fatelep, hanem például egy zöld oázis lenne a betondzsungelben, amelynek a helyére egy építőipari cég, teszem azt, bevásárlóközpontot akar felhúzni.
Ilyen szempontból egy szavam sem lehet most, A kacagó kisasszony című mesejáték ősbemutatója után, hiszen a fordulatos, szórakoztató történet sorai között nem nehéz felfedezni a megannyi utalást korunk legtöbbet ragozott zöld témáira. A gyermekhősök rettegését látva a sötétségtől és a természeti elemek szűnni nem akaró tombolásától pedig lehetetlen nem asszociálni a klímaszorongásra, amellyel egy viszonylag friss felmérés szerint a magyar fiatalok 90 százaléka küzd valamilyen mértékben.
Kínukban kacagó kacagócok
A kacagó királykisasszony című mesejáték különlegessége, hogy minden ízében eredeti, szlovákiai magyar mű. Szerzője N. Tóth Anikó, aki a Dialóg nonprofit szervezet Dráma 21 címmel két évvel ezelőtt meghirdetett drámapályázatára írta a szöveget, és meg is nyerte a fődíjat.
A nevetés és a gyermeki fantázia erejéről szóló mesét ugyancsak szlovákiai magyar alkotók, Csikmák Katalin dramaturg és Matusek Attila rendező gondolták tovább. Ők szőtték bele a Világvégi Bolyongó alakját („magyar hangja” Dráfi Mátyás), egy mindenütt jelenlévő entitásét, akinek gondozásáról, sőt létezéséről is rég megfeledkezett Kacagócia dölyfös királya (Olasz István) és királynője (Holocsy Krisztina), meg az egész udvartartásuk.
A hübrisz természetesen büntetést von maga után, ami nem más, mint hogy az egész önhitt bagázs arcára fagy a vigyor. Az őszintétlen, kényszeredett nevetés (társas kapcsolataink oly gyakori hozzávalója) egyben ironikus visszavágás a kacagóciai kacagóolimpiáért, melynek versenyzői, megannyi Hide the Pain Harold már csak kínukban tudnak „nevetni”, vagy inkább nevetésnek hazudott vinnyogást produkálni, hiszen a folytonos természeti csapások miatt lassan már enniük sincs mit.
Még szerencse,
