Napunk newsfilter: Eddig nem sok eredményt hozott Ficóéknak az Ódor elleni hergelés
1. Ódoron még nem fognak a mérgezett nyilak. 2. Balfékség a jobboldalon. 3. Putyin mészárosa kihasználja a lehetőségeket.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk
1. Ódoron még nem fognak a mérgezett nyilak
Ódor Lajos szakértői kormánya talán korlátozott és csupán ideiglenes hatalommal bír, de sikerült elérnie az egyik legfontosabb célját: szimpatikusan sikerült bemutatkoznia az emberek előtt, hiába volt hatalmas az ellenszél. Legalábbis ezt lehet kiolvasni az Ipsos legújabb, a politikusok megbízhatósági indexéről készült felméréséből.
Bár Ódort még az emberek csaknem negyede nem ismeri, és majdnem ennyien nem tudják hová tenni, az emberek nagyobb része bízik benne. S ami fontosabb: annak ellenére, milyen agresszív, sorosozós, libsizős, amerikai ügynöközős lejárató kampány indult ellene az első perctől fogva, mégis ő az a vezető politikus, aki iránt a legalacsonyabb a bizalmatlanság ebben az országban.
Első benyomás. S ez nagy szó: Szlovákiában ugyanis hosszú évek óta utálja a politikusokat a nép, de annyira, hogy a mainstream vezéralakjai között nincs egyetlen egy olyan politikus sem, akinek magasabb lenne a megbízhatósági indexe, mint az elutasítottsága. Egyetlen egy sem – kivéve Ódor Lajost. Rajta kívül csak Zuzana Čaputová jár ehhez közel.
Ódor humorral és felülemelkedve kezelte az ellene indított támadásokat – és azt, hogy nem állt be a politikai iszapbirkózásba, láthatóan sokan értékelik. Ahogy azt is, hogy kormányával nem akar többnek látszani, mint ami. Nem ígér csodákat, nem imádja nyilvánosan, sajtótájékoztatók tömkelegén önmagát, és eddig nem beszélt mellé sem. Ha valamire nem tudott válaszolni, azt megindokolta.
A felmérés eredményeiből látszik, mekkora kő esett le a nép szívéről azzal, hogy Čaputová végre pontot tett a Heger-kormány vergődésének végére, s végre mindenki fellélegezhetett egy kicsit ebben az országban. Az emberek egy kicsit végre felülnézetből látják, hogy működik a mindennapi harcokból kimaradó, a lényeget szem előtt tartó politika, és ez szimpatikus lehet számukra.
Ódort ugyanis nemcsak a jobboldali, liberális pártok szavazói tartják megbízhatónak, hanem például a Hlas szavazói is. S bár az látszik, hogy a Smer szimpatizánsai között azért volt foganatja az agresszív, összeesküvés-elméletekkel tarkított hadjáratnak Ódor ellen, még köztük is viszonylag sokan vannak azok, akik ki merik mondani, hogy bíznak a szakértői kormány vezetésében.
Kitarthat a lendület? Zuzana Čaputová államfő megbízhatósági indexének is jót tett, hogy kézbe vette egy kicsit az irányítást, és véget vetett az elharapódzó politikai káosznak, legalább a kormány szintjén. De nagyobb győzelem számára az, hogy az emberek többsége egy másik fontos cél, a gyűlöletkeltés megállításában is támogatja.
A felmérés válaszadóinak fele ugyanis úgy érzi, Čaputová helyesen cselekedett azzal, hogy az őt brutálisan támadó Robert Fico tyúkszemére lépett, és jogi lépéseket tesz ellene. Azok pedig, akik szerint ez nem helyes, tökéletesen lefedik a tele szájjal fröcsögő Smer és Republika választóbázisát.
Ezek az eredmények természetesen csak egyetlen felmérés eredményei, néhány hónappal a választások előtt. S nem tudni, hogy ez a pillanat vajon kitart-e, és sikerülhet-e a választóknak kikecmeregniük ebből a toxikus mocsárból, ahol a voksolásnál nem a bizalom, hanem a másik utálata a döntő tényező. De az biztos, hogy az emberek legalább jelezték, hogy nyitottak egy ennél tisztességesebb, átláthatóbb, nyugodtabb megközelítésre. S most már látják is, hogy lehet máshogy is politizálni.
2. Balfékség a jobboldalon
Boris Kollár házelnök kedden jó fej volt, és nem hirdette ki hivatalosan a választások időpontját. Ehelyett adott még három hétnyi haladékot a politikai planktonoknak a szétforgácsolódott jobboldalon. Ennyi idejük maradt, hogy eldöntsék, ki a faszagyerek, és ki lesz majd a Nagy Demokratikus Integrátor, aki a szárnyai alá veheti a szanaszét kóválygó báránykákat.
Nincs köszönet. Az ember azt tartaná természetesnek, hogy ezt a lehetőséget majd jól meg is köszönik a jobboldali báránykák. Vagyis legalább jelzés szinten igyekeznek közölni a választóikkal, hogy igen, alázatosan dolgozunk azon, hogy megtaláljuk egymás felé az utat. Csakhogy ez nem történt meg, és semmi sem garantálja, hogy a következő három hét bármelyik napján megtörténik.
A helyzet faramuci. A jelenlegi jobboldali minipártok minden hangzatos szöveg ellenére nem a sosemvolt nagy, demokratikus eszme, a „jó oldal” hagyományának zászlóhordozói, hanem egyszerű, pici mentőcsónakok a tájfun közepén. A Modrínak, a Demokratinak, a Jablkónak és a többieknek egyelőre nincs más funkciója, csak annyi, hogy politikai hajótörötteket tartsanak a víz felett.
Búcsúbuli a süllyedő hajón. Ezek a politikai hajótöröttek azonban még mindig azt hiszik, hogy a Titanic fényűző szalonjában szürcsölgeti a Dom Perignont. Az a nemtörődöm, hányaveti stílus, ahogy például Eduard Hegerék kezelik a szövetségekről szóló tárgyalásokat, vagy az a dölyfös hozzáállás, amely Dzurindáék tárgyalásaira jellemző az elmúlt hónapokban, azt a benyomást kelti, hogy ezeknek az uraknak még mindig az a fontos, hogy a saját egójuk maradékába kapaszkodjanak.
A Magyar Fórum vezetője, Simon Zsolt is ugyanezt teszi, mikor kiáll egy sajtótájékoztatóra, majd úgy csinál, mintha már rég magabiztosan 5 százalék felett mérnék a pártformációját, amely egyébként még három százalék felett sem nagyon volt a felméréseken. Talán egyszer, ha igaz.
Jobb ma egy veréb. S itt az egész helyzet kulcsa: ezek a politikusok azt akarják eljátszani, meglehetősen esetlenül, hogy van bennük potenciál az 5 százalékos parlamenti küszöb megugrására. Miközben ezt már rég elengedték – mert ehhez faragni kellene abból a hatalmas arcukból –, s a valódi céljuk a 3 százalék megugrása, ami állami támogatással jár. Pont annyival, hogy még négy évig eljátszhassák a politikust, akinek súlya van.
Pedig ahhoz, hogy megegyezzenek, nem kellene sok. S végképp nem kell hozzá hónapokon át tárgyalgatni, kávézgatni, furkálódni, nyilatkozgatni, egót fényezni és fürdőzni saját fontosságukban. Némi bizalomra, alázatra és engedékenységre van szükség, na meg annak felfogására, hogy a jobboldali, nem populista szavazók nem pofára osztják a szavazatot, hanem hitelességre.
Közben valahol egy félhomályos irodában Igor Matovič boldogan dörzsölgeti a tenyerét, mert ismét sikerült kigolyóznia a felfuvalkodott jobboldali ellenfeleit a pályáról.
3, Putyin mészárosa kihasználja a lehetőségeket
Sokan csodálkoznak azon, hogy Jevgenyij Prigozsin, a Wagner zsoldoshadsereg vezetője még nem zuhant ki véletlenül egy szentpétervári vagy moszkvai toronyház egyik 10. emeleti luxuslakásának ablakán, hiszen a véreskezű hadúr rendszeresen olyasmit enged meg magának, amit Putyin sleppjéből senki sem merne.
Prigozsin most egy Moszkva-barát orosz bloggernek adott interjút, még magához képest is merészet. Szó szerint minden egyes orosz propagandalózungot megcáfolt. Kijelentette, hogy semmi köze a valósághoz, hogy Ukrajnában nácik vannak, kudarcot vallott az ukránok demilitarizálásáról szóló nyilvánvaló ostobaság, és egyébként is, el kéne már felejteni, hogy a Nyugat belefáradt az ukránok támogatásába.
A Wagner-hadúr ismét nagyon vigyázott arra, hogy Vlagyimir Putyint ne vegye a szájára, sőt, kijelentette, hogy ő nem Putyin Séfje, hanem az orosz elnök Mészárosa, és a személyes krédója is az, hogy Vlagyimir Vlagyimirovicsot szolgálja. Ráadásul azt is megszokhattuk már tőle, hogy amikor lehet, rúg egyet az orosz hadvezetésbe. De amit most mond, az komoly árnyalatváltozást jelent ahhoz képest, ahogy eddig beszélt.
Félgyőzelem. Bahmut ugyanis vereséggel felérő győzelem volt az oroszok számára, Prigozsin magánhadserege számára pedig különösen, hiszen az orosz hadvezetés őket tolta az első sorba. A vérszivattyú pedig megkövetelte az áldozatait. A hadúr azt mondta, ötvenezer orosz börtönből toborzott zsoldosából tízezret veszített, és ugyanennyi kiképzett profi katonát is. Ám a valósághoz közelebb álló számok ennél még durvábbak: negyvenezer börtönzsoldosból 32–35 ezer eshetett el, vagy sebesülhetett meg a bahmuti harcokban.
Ráadásul Bahmut könnyen Izium vagy épp Herszon sorsára juthat, melyeket annak idején az orosz előrenyomulás során elfoglaltak Putyinék, ám mikor elindult az ukrán ellentámadás, az ukránok vissza is szerezték őket, megroppantva így az oroszokat.
S ha az oroszok mégis a város megvédése mellett törnének lándzsát, ahhoz máshonnan kellene katonai erőforrásokat áthelyezniük. Márpedig egyelőre fogalmuk sincs, hol indulhat meg az ukrán ellentámadás – és most elsősorban Zaporizzsjára és a Kercsi-szorosi hídra koncentrálnak, amelyeknek Bahmuttal ellentétben valóban van stratégiai jelentősége.
Egy kis kremlinológia. Bahmut védelmét egyedül a Wagner-csoporttal tudnák megoldani. Ám Prigozsinék állítólag lelépnek innen, és erre most, hogy győzelmet hirdettek, okuk is van, tekintve a veszteségeiket. Putyinnak azonban most hatalmas szüksége van Prigozsinra, hogy el tudja adni a szimbolikusnak tekintett győzelmet otthon.
Ezt a kétségbeesést érzi Putyin Mészárosa is – sőt, úgy érezheti, profitálhat is belőle. Putyin és Prigozsin kapcsolata eddig erősen aszimmetrikus volt, hiszen a Wagner-csoport külföldi érdekeltségei kizárólag az orosz állam jóindulatából létezhetnek. Most azonban kicsit más a helyzet: az ukrán ellentámadás veszélye, a belgorodi események és a belső feszültség kikezdték a putyini holdudvart, még ha lassacskán is.
Putyinnak pedig talán most először leghűségesebb oligarcháira kell támaszkodnia, hogy megtartsa az irányítást. Prigozsin hülye lenne nem kihasználni a lehetőséget, hogy növelje a befolyását. Ezért is kétséges, hogy elhagyja-e Bahmutot a Wagner-csoport, és ezért van az, hogy Prigozsin ekkorára nyithatja a száját. Hiszen a szívességekért és hűségért vészterhes időkben elismerés jár. A kérdés csak az, hogy Putyin is így gondolja-e.
Hírek egy mondatban:
4. A kormány nem akar automatikusan „arany ejtőernyőket” adni az állami vállalatok távozó vezetőinek – közölte Ódor Lajos a Hlas korábbi felhívására reagálva.
5. Milan Krajniak szerint az Ódor-kormánynak egy kiegyensúlyozott költségvetést augusztus 31-ig kellene benyújtania, majd dolgoznia kellene egy olyan változaton, amelyet a választások utáni parlament vitatna meg.
7. Nem a Globsec konferencia, hanem a Hells Angels motoros klub okozza a legnagyobb fejfájást a hatóságoknak, ezért állítják vissza a határellenőrzést – közölte Hamran István országos rendőrfőkapitány, aki szerint a szlovák állampolgárokat kevésbé fogja érinteni az intézkedés.
8. Az orosz hadsereg rendkívül keményen fog reagálni a Belgorod megye elleni támadáshoz hasonló további ukrán diverziók esetén – jelentette ki Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter.
9. Elhagyta Szlovákiát az a két amerikai katona, akik egy zólyomi üzletben vesztek össze nemrég – tájékoztatott az amerikai nagykövetség.
10. A Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) büntetőeljárást indított a belügyminisztérium helikopterbeszerzései miatt, közbeszerzési csalás gyanújával.
A nap idézete:
Olyan helyzetbe kerültünk, hogy kibaszottul elveszíthetjük Oroszországot, ez a legnagyobb probléma. Be kell vezetnünk a statáriumot.
Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport hadura
A nap videója:
Így manipulálja a politikai közvéleményt a magyar állami média a 444.hu szerint: hatalmas különbség van az adásba került és a vágatlan riportok között.
Olvasásra ajánljuk:
A 33 éves igazgató büszke kohász. Mint mondja, ambícióval és szerencsével mászta meg a ranglétrát. A kérdésre, hogy az innen 45 kilométerre fekvő frontvonal miatt nem aggódik-e egy célzott orosz találat miatt – mégiscsak egy stratégiai jelentőségű üzemben vagyunk –, egyértelmű a válasza: „Persze, hogy félek attól, hogy célpont lehetünk az oroszoknak. Tizenhat bunkerünk van, igyekszünk óvni a munkásainkat. Mindenki követi, hogyan alakul a háború. Nem fáradhatunk el – mit mondanánk akkor azoknak, akik a fronton vannak?”
Vörös Szabolcs riportja a zaporizzsjai kohókból (valaszonline.hu)
Még több cikk előfizetőinknek:
Nem csak a jövő, a jelen sem túl fényes, ilyen népességfogyás mellett. Korábban felvetette, hogy öngyilkossági kísérlet független médiát életben tartani. Én mindig azt szoktam mondani, hogy úgy kell bennünket elképzelni, mint Asterix és Obelix galljait a rómaiak idején. Van egy pici tábor, mely próbálja menteni a menthetőt, hogy létrejöjjön a pluralitás és a párbeszéd, és hogy ne a politikusok döntsék el, miről kell írni, kivel készüljön interjú.
Tőke János vajdasági médiaigazgató Finta Márknak adott interjút
Ódor Lajos negyedik helye meglepetés: míg a legtöbb pártvezér ismertsége 90 százalék feletti, ő úgy lett a negyedik legmegbízhatóbb politikus, hogy a megkérdezetteknek csak az 54 százaléka tudott véleményt mondani róla.
Renczes Ágoston az Ipsos felméréséről
Bogár abban bízik, hogy a mákföldön ragadt hattyúk most, hogy már bujább a növényzet, a kanális partján mást is csipegetnek, és leállnak a kizárólagos mákfogyasztással. Ellenkező esetben csak a lassú pusztulás vár rájuk, kivéve azokat a szerencséseket, amelyeknek jutott hely a marcelházi madármentő állomáson.
Kacsinecz Krisztián az izsai drogfüggő hattyúkról
