A régi parasztházak iránti értelmiségi romantika a falusi praktikumban alig létezik. Az emberek számára az a szép, ami korszerű, mondja Tamáska Máté építészetszociológus
Régen elképzelhetetlen volt, hogy egy parasztember megbízzon egy építészt, a házakat az emberek maguk építették a környékbeli kontárokkal és pallérokkal. Ma már építész nélkül nem lehet családi házat építeni, de az lényegében nem változott, hogy mit tartanak az emberek szépnek.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
A régi fekete-fehér fotók eleve nosztalgikus érzéseket keltenek, ráadásul gyakran azt látjuk rajtuk, hogy a települések sokkal szebbek, rendezettebbek voltak, mint ma. Tényleg így van ez? Ha igen, miért? Egyebek mellett erről beszélgettünk az apai ágon kassai gyökerű Tamáska Máté építészetszociológussal, műemlékvédelmi szakemberrel, a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektorhelyettesével.
Interjúnkban arról olvashatnak,
- hogyan építettek az emberek családi házat régen, és hogyan működik ez ma;
- miért volt fontos mindebben a szomszédok szerepe;
- miért voltak régen egységesebbek a településképek;
- kizárólag magyarországi sajátosság-e a Kádár-kocka;
- miben különbözött a rendszerváltás előtt Szlovákia és Magyarország vidéki építészete;
- miért nincs presztízsük a régi parasztházaknak;
- mit tapasztalt a Kassa-környéki falvakat vizsgálva.
Mivel foglalkozik az építészetszociológia?
Az építészet alapvetően műszaki tudomány, de az építészetszociológia azt vizsgálja, hogy hogyan gondolkodunk mi, laikusok a házakról, illetve hogyan gondolkodnak az építészek a házakról, de nem azok formájáról, hanem azok használati módjáról. Olyan kérdéseket fogalmaz meg az építészetszociológia, hogy vajon az emberek miért építenek házakat, milyen házakat építenek, mi az építészeknek a társadalmi státuszuk. Minden humán kérdés, ami az építészet körül felmerül, érdekelheti az építészetszociológiát.
Pár hónapja Füzék Balázs szlovákiai magyar építésszel beszélgettünk, és tőle is kérdeztük, hogy fedi-e a valóságot az a benyomásunk, miszerint régen sokkal rendezettebbek vagy egységesebbek voltak a településképek, ma viszont – akár Szlovákiában, akár Magyarországon – sokkal kaotikusabbnak tűnnek. Ő ezt a felgyorsult világgal magyarázta és azzal, hogy a rendszerváltással megszűnt az a kényszer, hogy típustervek alapján kellett építkezni.
A régi faluképekkel összevetve valóban nagyon kaotikusak a mai településképeink. Ennek oka, hogy régen alapvetően a hely, a helyhez való alkalmazkodás dominált az emberek gondolkodásában. Ahogy Hermann Bausinger német társadalomtudós fogalmazott, a régi települések szűk horizontban mozogtak. Az emberek mintakövetése a szomszédot jelentette, vagy ha fölfelé tekintettek, akkor a jegyzőt vagy a plébánost, esetleg egy közeli város házait. A házak így természetszerűleg hasonlítottak egymásra.
Mindenki világosan tudta, hogy milyen házat szeretne magának építeni, és egyáltalán milyet hagynak neki építeni. Ahogy Ekler Dezső építész fogalmaz, a települést létrehozó tudás általános volt. Nem is szabadott nagyon kitűnni: egy zsellér nem építhetett magának nagy, tornácos házat, mert megszólták érte. Nagyon erős volt a lokális társadalmi kontroll.
Még a kockaházak elterjedésekor, a ’60-as években is azt látjuk, hogy ez így működött. A kockaházak építésénél is nagyon erős volt a szomszédok közös munkája, egymásra figyelése, egymás kontrollálása. Ez a ’80-as évektől bomlik fel abban az értelemben, hogy az emberek elkezdenek hangsúlyozottan külső mintákat követni. Innentől már az egyik ember alpesi stílusú házat épít, a másik egy újságból kinézett terv alapján kezd el másolni.
A ’90-es években jelennek meg a nyugati standardok, és akkor már kész házakként hoznak be az emberek mindenféle formákat. A ’90-es években megjelenő tömegturizmus hatása jól kimutathatóan megjelenik a családi házas építkezéseken is: mediterrán, alpesi, skandináv, angol, újabban „neo-bauhaus” stílusban építkeznek. Mindenki azt valósítja meg a saját telkén, ami tetszik neki. Egy elkötelezett, konfliktusokat is felvállaló főépítész persze tehet ez ellen valamit, de az eszközei neki sem korlátlanok.
Ezek szerint ma sokkal több minta alapján építkeznek az emberek?
Így van, sokkal több a minta, de ettől függetlenül továbbra is vannak építészeti divatok. Ha bárhol kinézünk az utcára, azért a mai napig látszik, hogy körülbelül mely évtizedben épültek a családi házak. Csak ezeket már nem feltétlenül az egymásra figyelés, hanem például a tervezőprogramok fejlődése irányítja vagy az alapanyaggyártó cégek innovációi.
A szlovákiai magyar falvakban is még mindig állnak olyan parasztházak, amelyek a homlokzatokon mintha a 19. század végének, 20. század elejének városi historikus építészetét próbálnák követni. Itt az elit építészete lehetett a minta?
Valóban nem szerencsés a régi falut kizárólag a maga zártságában értelmezni. A régi falu is nagyon-nagyon sok külső hatást olvasztott magába, kezdve attól, hogy voltak kész típustervek, amelyek mintaként szolgáltak. Jól ismertek a 18. századi bánáti falvak bécsi kamarai tervei, de talán kevesebben tudják, hogy a nagyobb uradalmak építőmesterei is tervezetek parasztházakat.
Vagyis a falu régen is nagyon sok építészeti mintát vagy hatást kapott kívülről. De mivel a munkálatok nagy részét az emberek mégiscsak helyben, saját maguk végezték el, még ha el is lestek valamit a szomszédos városból, azt is a maguk tudása szerint valósították meg. Ez megint csak nem azt jelenti, hogy egy régi parasztházat a tulajdonos épített fel egymaga. Régen is kellettek szakemberek.
A parasztok jellemzően nem tudták megfizetni a céhes mestereket, ezért főként ügyesebb kezű társaikat fogadták fel. A céhen kívüli „kontárok” tekinthetők a falvak egykori építőművészeinek. Ha ügyesek voltak, sokan dolgoztatták őket, így több faluban is visszaköszönnek ugyanazok a fogások. Ez a jelenség még a kockaházakon is kimutatható. Egy-egy ilyen ügyesebb ember elkezdett például egy törpeoszlopot beépíteni, és végül az egész falun végigfutott ez a motívum.
És még egy fontos szempont a régi falvak esztétikájához.
