Bajcsi Ildikó történész: Nem igaz, amit Jarossék mondtak a felvidéki zsidóság nemzetietlen voltáról, Komáromban például nemzetmegtartó szerepük volt
Visszaemlékezések alapján tudható a Jaross által mentesített zsidókról, hogy sokszor rosszabb helyzetbe kerültek más üldözött társaiknál, mivel bízva a dokumentumok erejében, 1944-ben „lobogtatták” a mentesítési papírjukat, ahelyett, hogy elbújtak volna, mondja Bajcsi Ildikó történész.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
Jaross Andor a két világháború közötti csehszlovákiai magyar politikai élet meghatározó figurája, aki annak ellenére alig ismert, hogy 1938 után két magyar kormánynak is tagja volt.
Az első bécsi döntést követő politikai pályájáról, a zsidókérdéshez való viszonyulásáról, illetve a visszacsatolt területeken élő zsidóság világháború alatti sorsáról Bajcsi Ildikó történésszel beszélgettünk.
Nemrég jelent meg egy tanulmánya Jaross Andorról, aki egy ellentmondásos, mégis ködbe vesző figura. Neve nem igazán van jelen a köztudatban, a történettudomány is kevéssé foglalkozik vele. Honnan jött a késztetés, hogy róla írjon tanulmányt?
Korábban az 1938-as visszacsatolást követő regionális változásokkal, illetve a komáromi járásbeli zsidósággal foglalkoztam. Ebből írtam több munkát a Clio Intézetnek, illetve kötetem is született a tárgyban. A témát kutatva azzal szembesültem, hogy nagyon sok mindenben éppen Jarossnak volt meghatározó szerepe a felvidéki zsidóság helyzetére vonatkozólag az 1938-as visszacsatolást követően. Nagyon sokszor szembejött a szempontrendszere, vagyis az, ahogy átváltott egy zsidóellenes politikára. Egyre inkább érdekelt, hogy ki is ez a felvidéki politikus, akit a két világháború közötti csehszlovákiai magyar politikából ismertünk, de nem mint egy szélsőjobboldali figurát.
A másik dolog pedig az, hogy a levéltári, illetve a sajtóforrások alapján jól látszik, hogy egy központi figura, nem lehet őt negligálni. Ennek ellenére alig találtam róla publikált írást. Czáboczky Szabolcsnak jelent meg egy Jaross pályájáról írt tanulmánya, de ő is csak nemrég közölte. Az írás alapját egyébként a szerző diplomamunkája jelentette, amelyet a felvidéki politikus két háború közötti Csehszlovákiában megélt életszakaszából írt. Gyakorlatilag ez volt az egyetlen komolyabb szekunder forrás, amihez nyúlni tudtam Jaross kapcsán.
Az az írásból is kiderül, hogy egyértelmű cezúra vonható az első bécsi döntéskor Jaross életpályájának tekintetében. Míg közvetlenül a hatalomváltás előtt például Esterházy János aktív szerepet vitt, külföldön tárgyalt a határrevízió ügyében, addig Jaross kapcsán nem rémlik, hogy bármilyen módon aktív szereplő lett volna ekkor, aztán mégis hirtelen felvidéki miniszter lett.
Nagyon sokáig Jaross nem különösebben jelentős szereplő a két háború közötti időszakban, de a határrevízió közeledtével felértékelődik, ő lesz Esterházy János mellett az Egyesült Magyar Párt egyik vezetője. Amíg Esterházy Rómában, vagy épp a szlovákokkal tárgyal, addig Jaross Andor inkább a budapesti kapcsolatait építi. Nagyon hamar, már a revízió előtt közeli kapcsolatba kerül Imrédy Bélával, aki nagy hatást gyakorol rá. A kormányfő terveit tudja kötni a felvidéki népnek az általa elképzelt elveihez, vagyis a „felvidéki szellem” sajátos definíciójához.
Imrédy ekkor már szervezi az úgynevezett „csodás forradalmát”, mely magában foglal egyebek mellett egy gyorsított földreformot és a zsidókérdés mielőbbi rendezését. Az első zsidótörvényt már benyújtották, de már a másodikat is ígéri, hogy megnyugtassa a keresztény középosztályt. A Felvidék visszacsatolását követően ugyanis újra felerősödnek az antiszemita hangok Magyarországon, hiszen újabb zsidóság kerül az országhoz.
Jaross Imrédyhez fűződő viszonya mögött volt bármilyen ideológiai kapcsolat, vagy valóban mindenki csak a saját érdekei mentén működött együtt a másik féllel?
Egy picit visszakanyarodnék most Esterházyhoz, mert azt szokás mondani, hogy Esterházy értékek mentén politizált, Jaross pedig érdekek mentén. Érdemes azonban egy-egy személy esetét árnyaltan, az összefüggéseiben nézni. Utóbbi politikusnál szerintem kezdettől fogva az játszott szerepet, hogy ő szoros kapcsolatba került Imrédyvel.
A magyar miniszterelnöknek a belpolitikai válság miatt is szüksége volt Jarossra, valamint azokra a felvidéki képviselőkre, akiket maga, illetve kormánya mellé tudott állítani az ellenzékkel szemben. Itt érdekekről volt szó elsősorban, és nem ideológiáról. Az érdekek alá persze bevonták aztán a kormányideológiát, amely nyilván beleillett a szociális igényeket is kiegyenlíteni akaró radikális programba, amellyel ezidőben meg lehetett szólítani az összmagyarságot.
Ezek szerint korábban nem volt annyira jellemző az antiszemitizmus a felvidéki magyarság körében?
A két háború közötti első Csehszlovák Köztársaságban az antiszemitizmus nem volt kormányprogram része, úgy, ahogy például Magyarországon. Tudjuk azt, hogy a demokratikus Csehszlovákiában a zsidók szabadon éltek, nem érték őket törvénybeli korlátozások, és az állam megfelelő életkörülményeket biztosított számukra. A magyar többségű kisvárosokban élő zsidóság pedig kisebbségi alapon is integrálva volt a helyi társadalomba. Ilyen volt például Komárom városa, ahol nem látszott egy ellenséges viszony a nem zsidók és a zsidók között a két háború között. Ez aztán nagyon gyorsan megfordult 1938-at követően.
Visszatérve egy kicsit a bécsi döntés környékére: pontosan mi történt a határrevíziót követően Jarossal és a Magyarországra került politikusokkal?
A Felvidék visszacsatolását követően az első felvonás a katonai közigazgatás időszaka volt, ebben az időben létezett egy úgynevezett felvidéki unifikációs csoport, annak az egyik vezetője már Jaross volt. Innen már egyenes útja vezetett ahhoz, hogy felvidéki miniszter legyen. Imrédy azonnal ezzel a poszttal ajándékozza meg őt.
