Napunk

A Szövetség születése és halála, hat felvonásban

Fotó - a Szövetség FB-oldala
Fotó – a Szövetség FB-oldala

A Szövetség története abban a formában, ahogy létrejött, pár nappal ezelőtt ért véget. A szlovákiai magyar politika egységesítési kísérlete három évig tartott, felidézzük egyes állomásait.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

Furcsa dolog egy olyan pártszövetség elmúlásáról írni, melynek létrejötte sokkal tovább tartott, és sokkal szövevényesebb volt, mint a tevékenysége. A Szövetség 2023-ban, Gyimesi György érkezésével, és a Híd-platform vezetőségének távozásával múlt ki abban a formában, melyben létrejött – egy olyan ígéret volt, amelyet hatalmas választási vereséget szenvedett politikusok tettek a választóiknak, de három év alatt sem tudták beteljesíteni azt. Sőt, mélyebb árkok maradtak a kísérlet után, mint előtte voltak.

A Szövetség története nem vidám, de az elejétől a végéig áttekintve látható, hányszor és hogyan siklott ki a kommunikáció, mikor váltotta az őszinte szándékot a politikai számítás, és az is, milyen következtetéseket lehet levonni abból, hogyan taktikáznak és tárgyalnak egymással a szlovákiai magyar politikusok.

I. felvonás: Nekünk Mohács kell!

Szinte harapni lehetett a csalódottságot az MKP Čajak utcai székházában 2020 március első napjának hajnalán – a csalódottságot, de nem a meglepetést. A Magyar Közösségi Összefogás nevű formáció politikusai, Menyhárt József, Simon Zsolt, Mózes Szabolcs és a többiek a Focus exit pollját nézve gyorsan tudatosították, hogy a 3,8 százalék, amit az MKÖ-nek mértek, valószínűleg pontos. Az is lett: mire kihajnalodott, az eredményjelző 3,9 százalékon állt, kicsit több, mint 112 ezer választót tudtak megszólítani.

Nem jött be tehát a remény, hogy az MKÖ-t a szlovákiai magyar politika valódi összefogásaként tudják eladni: hiába volt a választási párt tagja az MKP, az Összefogás és a Magyar Fórum is, a Híd hiányzott. Eleinte úgy volt, hogy ott lesz: hónapokon át tárgyaltak arról, hogy az MKP és Bugár Béláék végül összebútorozhatnak, az utolsó pillanatban zátonyra futott az a megegyezés, amit Menyhárt József, az MKP, és Bugár Béla, a Híd elnöke tető alá hoztak 2019-ben.

Az MKÖ elbukott a választáson, az üzenet ellenére. Fotó N – Tomáš Benedikovič

S csalódottság uralkodott a Híd akkori székháza melletti pizzériában is, ahol a Smer ölelésétől meggyötört kormánypárt várta a bukását: a felmérésekből már előre tudni lehetett, mi várható, így meglepve itt sem volt senki. A picivel 2 százalék feletti eredmény azt jelentette, hogy a Híd nem úszta meg a mindent vagy semmit játékot, és hidegre tette önmagát.

Bárdos Gyula, az MKÖ listavezetője azon a választási éjszakán, mikor egyetlen magyar érdekeltségű párt sem jutott be a parlamentbe, azt mondta: soha többé nem fordulhat elő, hogy nem együtt indul a magyar politikai érdekképviselet. Ez a mondat akkor komolyan és őszintén hatott – beismerve, hogy a teljes egységet nem lehet „félegységgel” pótolni. S egyben benne volt a feladat is: felépíteni ennek a teljes egységnek az alapjait.

Ha a szlovákiai magyar politikusok rögtön az első naptól kezdve leszűrik a választási eredmények tanulságait, nekilátnak beteljesíteni a bárdosi mondatot, talán máshogy alakul a szlovákiai magyar politikatörténet. Ám nem kezdték el, és bár az első néhány napban rengeteg olyan megnyilvánulás született, amely a felelősségvállalást és az egységet sürgette, a választási kudarc utáni, természetes lemondásokon túl nem sok történt.

Csendélet a Magyar Közösségi Összefogás eredményváróján, 2020-ban. Fotó – Finta Márk

S pár nap múlva, gyakorlatilag egyik napról a másikra kitört a Covid-járvány, amely hónapokra jegelte a közéletet, és egészen más perspektívába helyezte a szlovákiai magyar politika problémáinak súlyát is.

A bezárt országban mindenkinek volt ideje gondolkodni a választási kudarcon, ám erről sokat nem kommunikáltak a politikusok. Az MKÖ gyakorlatilag a választások másnapján szétesett: csak az egykori összefogásosok maradtak benne, lévén, hogy az ő pártjukat nevezték át annak idején. Az MKP és a Magyar Fórum azonban külön utakon folytatta. Ezzel párhuzamosan az első napok alázatos hangneme is szép lassan változni kezdett, és hangosabb lett a bűnbakkeresés – de a tanulságok levonása, vagy részletekbe menő elemzése elmaradt.

A politikai pártok elvesztették társadalmi bázisuk és hitelük nagy részét, ráadásul a gazdasági hátterük is megcsappant, és egyre kevésbé tekintette őket partnernek a hátországuk vagy egykori szövetségeseik. Megújulásukat  lassította a járványhelyzet, ám a politikusok maguk sem nagyon igyekeztek életjelet adni magukról. Az összefogásosok gyorsan megtartották a közgyűlésüket, ám a Hídnak csak május végén, az MKP-nak pedig csak júliusban sikerült tető alá hozni a tisztújítást.

S ekkor lassan mindenki arról kezdett beszélni, hogy Forró Krisztián, Mózes Szabolcs, Simon Zsolt és Sólymos László talán majd tető alá hoz valamiféle megegyezést. A hangsúly a „valamiféle” szón volt – hiszen nem voltak olyan hangok, melyek konkrét víziót tártak volna a magyar pártok választói elé, a „fogjunk össze” jelszón felül nem látszottak konkrét elképzelések – mindenki a saját útját kereste.

II. felvonás: Három férfi nehéz szülése

A hosszú hallgatás nem úgy csapódott le a közbeszédben, hogy a pártok most megfontoltan, csendben, veszekedés nélkül valamilyen új alternatívát készítenek elő, inkább a bizalmatlanságot erősítette – mintha mindenki úgy tekintene az egyesülésre, hogy az kizárólag kényszerből jönne létre.

Ennek volt köszönhető, hogy mikor az Összefogás, kihasználva a gombaszögi közösségi terét, közéleti pikniket szervezett, kevesen fűztek hozzá nagy reményeket – ellenben egyfajta közéleti kibeszélő-showként sokan várták az alkalmat, és azt, hogy megnyilvánuljanak a szlovákiai magyar politikusok.

A politikusok pedig megnyilvánultak, de nem mindannyian: már az sokatmondó volt, hogy a Magyar Fórum teljesen kimaradt a meghívottak köréből. Az új egység az MKP, a Híd és az Összefogás hármasfogatából látszott kialakulni – a három pártelnök kedélyesen beszélgetett egymással, és igyekeztek biztosítani mindenkit, hogy meg tudnak és akarnak egyezni.

„Fel kell gyűrni az ingujjat” – mondta Sólymos, Forró és Mózes pedig bólogatott. A gombaszögi beszélgetés lehetőség volt arra, hogy pozitív kommunikációt folytassanak: a korábbi diagnózisok, közösnek felfogható célok hangzottak el, az együttműködés hogyanjai azonban kibeszéletlenek maradtak.

 

Nem sokkal később pedig már Komáromban mosolyogtak a közös családi fotón a politikusok, mikor aláírták a nagyon általános együttműködési szándéknyilatkozatot 2020. augusztus 20-án. Ezután kiderült, két munkacsoport is dolgozni kezd azon, hogy egyesüljenek a pártok: összefésüljék a pártok programját, struktúráit, na meg, hogy lefektessék a közös párt alapszabályait és működési alapelveit.

A közös és meglehetősen ambiciózus ötlet az volt, hogy a lehető legszélesebb választói réteget szólítsák meg, a Híd ruszin szavazóitól kezdve az MKP legmagyarabb szavazóiig, világnézettől függetlenül – mindezt egy olyan politikai térben, mely akkoriban kezdett el nagyon határozottan inkább világnézeti erővonalak mentén megoszlani.

2020 augusztusában elindult a Szövetség nehéz megszületése. Fotó – TASR

De voltak emellett más, ennél komolyabb és gyakorlatibb problémák is, melyek aztán azt eredményezték, hogy az egyesülési folyamat egyáltalán nem a programokról és a célkitűzésekről szólt – sokkal inkább arról, hogyan oszoljon meg a hatalom a párton belül, és ki, milyen módon és hogyan diktáljon. Így kezdődött el a Szövetség csaknem másfél évig tartó, nagyon nehéz születése.

III. felvonás: Vigyázz, mert jön a NAKA!

Amilyen optimistán indult az összeborulási folyamat, olyan nehezen folytatódott

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Berényi József

Forró Krisztián

Mózes Szabolcs

Orosz Örs

Rigó Konrád

Sólymos László

Szlovákiai magyar

Szövetség

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

Várható események:

  • a Markíza közzéteszi a Focus felmérését a pártpreferenciákról
  • a lengyel ellenzék a lex Tusk nevet viselő törvény ellen tüntet
  • Hongkongban gyertyás felvonulást terveznek a pekingi Tienanmen téri vérengzés évfordulójának alkalmából

A Ferencváros 2002 után ismét bejutott a női kézilabda Bajnokok Ligája fináléjába, miután 30-29-re legyőzte a dán Esbjerget a budapesti négyes döntő szombati elődöntőjében. (mti)