Amitől félünk: gyönyörű pokoljárás arról, hogyan nevelj a gyerekedből mindentől rettegő, szeretetéhes, kétségbeesett felnőttet
Joaquin Phoenix alakítása ezúttal is lélegzetelállító, Ari Aster harmadik filmje azonban próbára teszi a nézőt. Az Amitől félünk egyszerre elsőosztályú moziélmény és önismereti katasztrófaturizmus.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Ha érzetél már megmagyarázhatatlan szorongást teljesen hétköznapi dolgok miatt vagy helyzetekben, ez a te filmed, hogy lásd: nem vagy egyedül – és hogy lehetne sokkal rosszabb is. Ha felháborodtál már azon, hogy hallottál valakit, ahogy nyomasztja a gyerekét, ez a te filmed, hogy lásd: mennyire igazad volt. Ha már megtörtént, hogy csúnyán beszéltél a gyerekeddel, és utána cudarul érezted magad, ez a te filmed, hogy még cudarabbul érezd magad, és hogy soha többé ne beszélj csúnyán a gyerekeddel.
Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben Ari Aster harmadik filmjét, az Amitől félünket (Beau Is Afraid) néztem.
Ari Aster amerikai filmrendező debütálása, az Örökség (Hereditary) című horrorfilm 2018 egyik zavarba ejtő filmje volt, mert bár klasszikus horror alaphelyzettel dolgozott, messze nem az ijesztgetésre helyezte a hangsúlyt, hanem a feszültség lassú fokozására, a fojtogató atmoszféra megteremtésére és horrorklisék kiforgatására. A horror Asternek csak ürügy a családtagok közötti fura viszonyok, eltemetett sérelmek és az ezekből táplálkozó feszültségek bemutatására.
Aster az Örökséggel egyből kultikus státuszba emelkedett, amit csak fokozott a következő filmje, a Fehér éjszakák (Midsommar), amiben szintén egy családi tragédia volt az alaphelyzet, na meg egy toxikus párkapcsolat. A Midsommar tulajdonképpen egy ilyen kapcsolatból való kilépés szélsőséges módját meséli el szemkápráztatóan gyönyörű vizuális körítéssel, ugyancsak ijesztgetés nélkül, de hátborzongatóan hatásosan.
Nincs történet, csak kétségbeesés
Azonban amíg az Örökségnek és a Fehér éjszakáknak bármennyi rétege is van, a felszínt mindkét film esetében egy érthetően elmondott történet adja, addig az Amitől félünk esetében egy pillanatig sem lehetünk biztosak abban, hogy amit látunk, az csak a Joaquin Phoenix által játszott főhős, a középkorú Beau fejében történik-e, sőt még abban sem, hogy van-e egyáltalán bármi, ami nem Beau fejében történik.
A történet
