Napunk newsfilter: Milyen lesz a hidasok új pártja? Kisebb, savanyúbb, de az övék
1. Fura mese a lelkiismeretről és az opportunizmusról. 2. Egy süllyedő anyahajó és egy narancssárgára mázolt csónak. 3. Ódor Lajos, a takarító.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk
1. Fura mese a lelkiismeretről és az opportunizmusról
Mikor kedden csúcsra járt a Szövetség szakadásával kapcsolatos szájkarate és vádaskodás-cunami, az MKP-platform Facebook-oldalának adminisztrátora úgy döntött, ideje harcba küldeni a szlovákiai magyar politikai érvek Gustav-ágyúját.
Azt posztolta ugyanis, hogy Ján Kuciak és Martina Kušnírová halála nem volt elég a Híd kilépésére a Smer–SNS–Híd koalícióból, ám Gyimesi „politikai stílusa” elég volt arra, hogy a platform a Szövetség elhagyása mellett döntsön.
A horgony. Valóban: a bugári harmadik mondat a Híd egyik ősbűne, amelynek örökségét azóta is nyögi a politikai formáció. Egy olyan pillanatról volt szó, amelyben a magyar politikusok valóban történelmet írhattak volna, és megfordíthatták volna a szlovákiai politikatörténet kerekét. De nem tették meg, és ez mindörökké a lelkükön szárad.
Csakhogy van egy hatalmas „de” ebben a történetben. Aki egy kicsit is emlékszik azokra a napokra, mikor a Híd a maradás mellett döntött, az tudja: a párt fiatalabb, idealistább szárnya határozottan a koalícióból való kiszállás mellett érvelt. Aki a kormányban tartotta a pártot, az az úgynevezett „polgármesteri szárny” volt. Egyfajta gúnynév volt ez azon opportunista politikusok számára, akiknek finoman szólva nem a politikai kultúra volt a fontos, hanem az, hogy eredményesen le tudják zavarni a projektjeiket, lehetőleg kormánytámogatással.
Az „idealisták” óriási hibája az volt, hogy végül belementek abba, hogy maradjanak a koalíció mellett kitartó Hídban – miközben megtehették volna, hogy távoznak, ahogy távozott az akkor még létező szlovák szárny több meghatározó alakja is. Mégis, megelégedtek Robert Kaliňák és Robert Fico távozásával. Őket ezért bizonyára kínozta a lelkiismeret, de abszolút megérdemelten.
Nem így a „polgármesteri” szárnyat – amely nemcsak polgármesterekből, hanem a rutinos, még a közös MKP idején szocializálódott politikusokból állt. Mert kit érdekel a politikai kultúra meg az elvek, ha be kell húzni a lóvét a csatornázásra, ilyen-olyan projektekre, meg a térkövezésre. A világ az ilyen kegyetlen, kis hópehely, prioritások vannak. És egyébként is, egy nagyobb jóért tesszük, amit teszünk.
Minták a múltból. Ennek a történetnek a fényében érdemes megnézni azt, ami most történik, miután szakad a Szövetség. Azok az emberek, akik akkoriban a koalíció elhagyása mellett érveltek, a jelenlegi helyzetben távoznak abból a pártszövetségből, ahol le akarták nyomni a torkukon Gyimesit. Na meg azt, hogy az egy éven át tárgyalt szabályok nem érvényesek, és valahogy mindig úgy igyekeznek módosítani rajtuk, hogy az az MKP-platformnak kedvezzen.
Valahol érthető, hogy ezt a lépést egyfajta elvhűségként, a lelkiismeretükkel való elszámolásként igyekeznek beállítani, történjen ez akár tudatosan, akár önkéntelenül. S mi több, talán dicséretes, még ha sok-sok évvel megkésett is, s így szemöldökfelvonásra ad okot. Ám hogy valóban hihető-e, azt majd eldöntik a választók.
De – anélkül, hogy ízléstelenül összehasonlítanánk Gyimesi érkezését Szlovákia történetének egyik legaljasabb politikai gyilkosságával – érdemes megnézni annak mintázatát, hogy kik és milyen érvekkel maradnak a Szövetségben a Híd-platformból. Arról, hogy a Híd-utód pártformációba átmentették a mentalitásbeli különbségeket, korábban is szóltak hírek – megmaradtak az idealisták és az opportunisták is.
S bár a helyzet más volt 2018-ban, mint most, a törésvonal többé-kevésbé ugyanott húzódik.
