Körbeértünk II., avagy siratólevél egy sosemvolt párthoz
Egy illúzóival kevesebb. Nagyon úgy néz ki, hogy a Szövetségnek – legalábbis a jelenlegi formájában – vége. A gyűjtőpárt projektje kudarcba fulladt, a szlovákiai magyar politikusok megmutatták, hogy nem tudnak és nem is akarnak együttműködni.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
2019 novemberében még az Új Szó hasábjain írtam egy kommentárt. Akkoriban a Híd és az MKP az Összefogás miatt veszett össze (nagyon leegyszerűsítve az eseményeket), nem lett semmi a közös pártból, és két listán indultak a magyarok. Ezt követte a katasztrofális 2020-as választás, és a magyar képviselet kiesett a szlovákiai parlamentből.
Most, négy évvel később, úgy tűnik, megint körbeértünk. Rengeteg dolog történt, de mintha ugyanott lennénk: az MKP és a Híd most Gyimesi György miatt veszett össze, nem lesz semmi a közös listából, a magyarok ismét megosztva indulnak majd a választásokon. Déjà vu.
A Szövetség pártja egy össztársadalmi megrendelés eredménye lett, mert bár a szlovákiai magyarság ezerféleképpen töredezett, a 2020-as választás után azt mindenki kénytelen volt elismerni, hogy egyre csökkenő létszámú közösségünk csak egy parlamenti pártot tud eltartani. Szakértők és közéleti személyiségek sora szólalt fel az egyesülés érdekében, és végül az MKP, a Híd és az Összefogás vezetői hosszadalmas tárgyalások után kiegyeztek és létrehozták a Szövetséget. Senki nem volt vele teljesen boldog, mindenki kompromisszumokra kényszerült, de a pártvezetők akkor még képesek voltak átlépni a saját árnyékukon.
Hogy a projektben van potenciál, az kiderült a tavalyi megyei és önkormányzati választásokon, azt viszont soha nem fogjuk megtudni, hogyan szerepelt volna a teljes erejű Szövetség a parlamenti választáson.
Problémás párt, ami néha erőt mutatott
Azt persze kár lenne tagadni, hogy a Szövetség a megalakulása óta a folyamatos belső konfliktusok és a hisztéria pártja volt. Szinte minden kommentárban és newsfilterben, amiben írtunk róla, felróttuk a pártnak, hogy túl sokat foglalkozik a saját belső ügyeivel és túl keveset az érdekképviselettel. Forró Krisztián nem volt képes mediátorként fellépni a platformok között, mindössze egy beszélő fej volt, aki minden fontosabb kérdésben a saját anyaplatformja érdekeit képviselte.
Az MKP-platform vezetése számára pedig mintha a Szövetség csak egy lehetőség lett volna a rivális pártok bedarálására: Berényi József a sikeres önkormányzati választások után rögtön elkezdett a platformok megszüntetéséről beszélni, amikor pedig ezt túl nagy felzúdulás kísérte, meginvitálta Gyimesi Györgyöt, mondván, ha a hidasokat nem tudjuk bedarálni, érjük el, hogy menjenek el maguktól. (Kívülről legalábbis az egész Gyimesi-affér egy ilyen provokációnak tűnik, mert lehetett volna ezt másképp is csinálni, de erről később.)
Márpedig a Szövetségért nagy kár, mert minden problémája ellenére ez a párt, ha megrázta magát, képes volt arra, hogy a szlovákiai magyarok érdekeit képviselje. Felhozhatjuk példának
