Ha nem nyitunk bizalmi tereket a gyerekeknek, elveszítjük őket, mondja Lánczos Andrea mentor

Lánczos Andrea speciális pedagógus-logopédus, mentor és EMK (Erőszakmentes kommunikáció) tréner szerint a pedagógusok egy része azért legyint az inklúzióra, mert nálunk igazából az integráció sem valósult meg. Az inkluzív oktatásra nincsenek felkészülve a pedagógusok, megfoghatatlannak tűnik számukra és eszköztelennek érzik magukat.

A szakember szerint Szlovákia óriási kihívás előtt áll, hogy megoldást találjon a Tanácsadó és Megelőző Központok, továbbá az iskolai segítő csoportok szakemberhiányának leküzdésére, miközben a magyar segítő szakmák képviselőinek hiányát viszonylag gyorsan meg lehetne oldani.

Beszélgetésünkből kiderül:

• milyen formában dolgozik egy magyar szakértői gárda azon, hogy segítse a magyarországi oklevelek honosítását, hogy az ott végzettek kvalifikált szakemberekként tudjanak elhelyezkedni az itthoni intézményekben, illetve áthidaló megoldást találjon arra az időszakra, amíg nem valósul meg egy jogszabályi módosítás;
• van-e esély arra, hogy standardizált szlovákiai magyar tesztekkel mérjék fel a szakemberek a szlovákiai magyar gyerekeket;
• miért lenne fontos Magyarország mintájára kötelezővé tenni a hároméves gyerekek vizsgálatát, logopédiai szűrését;
• gyakorlati tapasztalatai alapján milyen problémákkal küzdenek az alapiskolások a pandémiás időszak óta.

Lassan egy éve a komáromi a Regionális Pedagógustámogató Központ egyik mentora, néhány hónapja pedig az oktatási minisztérium külső munkatársa. Mit csinál pontosan a tárcánál?

Szeptembertől segítem a pedagógusokat mentorként, februártól pedig a tárca külső munkatársaként szakmai anyagokat véleményezek az inkluzív és a nemzetiségi oktatásügyi kérdések szempontjából. A véleményezés során igyekszünk nemcsak a magyar ajkú, hanem bármelyik nemzetiség számára a legjobb körülményeket kialakítani az egyes intézményekben. Legyen szó akár a diagnosztizálásról, akár a nevelés-oktatás folyamatáról.

Nem egyedül véleményezi a tárca dokumentumait, hogyan állt fel a csapat?

Petőcz Kálmán, a tárca Nemzetiségi és Inkluziv Oktatás Főosztályának főosztályvezetője kért fel külső munkatársnak, az együttgondolkodásba pedig más szakembereket is bevonhattam. Olyan kollégákat kértem fel, akik a számomra is fontos szakmai értékek mentén dolgoznak.

Többen közülük olyan területeket és terápiákat képviselnek a gyógypedagógiában, a prevencióban, a korai fejlesztésben, amivel azt a nagy százalékú populációt tudnánk preventíve megsegíteni, egészen a születés utáni pillanatoktól kezdve, akikkel a jelenlegi iskolarendszer gyakran az iskolában találkozik először. Bár a korai életszakaszban van, amit már a jelenlegi rendszerben is kiszűrnek és ellátnak, de ez a fajta szakmai segítség leginkább a súlyosabb tünetekkel, illetve komolyabb szociális hátrányokkal küzdő gyermekek számára biztosított.

Közben sok, jelenleg csak az iskolás korban diagnosztizált tünetnek vannak már a születés körül és után is tünetei, illetve 3–4 éves korban is. A véleményezésbe mások mellett azokat vontam be, akik a korai fejlesztés témájában már most is ezt a korosztályt segítik, és már ezzel a preventív szemléletmóddal látják el: Végh Bodó Lívia, a dunaszerdahelyi Szivárvány Fejlesztő Központ egyik terapeutája, Melecski Júlia, a párkányi Kiwi gyermekfejlesztő központ vezetője és a párkányi Specializált Tanácsadó és Megelőző Központ munkatársa.

Emellett fontos volt számomra, hogy a szakértői csapatban jelen legyenek a tanácsadói központok képviselői is, ezért szólítottam meg a dunaszerdahelyi Tanácsadó és Megelőző Központ vezetőjét, Csivre Zsuzsát. Melecski Júlia javaslatára a párkányi Specializált Tanácsadó és Megelőző Központ vezetője, Matúšková Katarína is részt vesz a csapat munkájában.

Később csatlakozott hozzánk Monika Machajová Kamancová, szintén a párkányi központ munkatársa, újonnan pedig Monika Stupková (Ambulancia liečebnej pedagogiky) és Barbora Vodičková (WE WiN-Centrum Podpory vývinu dieťaťa) is segíti a munkánkat a szakmai véleményezésben.

Az elsődleges cél az, hogy a reformelképzelések a lehető leghatékonyabban reagáljanak a nemzetiségi, a magyar iskolák szükségleteire is?

Igen. Hosszan beszélgettünk a legégetőbb problémákról, a tanácsadói központokról, az aktuális tapasztalatokról, mert nagyon fontos, hogy konkrét visszajelzéseket adjunk az első perctől kezdve. Szeretnénk erőteljesebben megjeleníteni a korai fejlesztést és nemcsak nemzetiségi, hanem szakmai szempontból is.

Minden véleményezésünkben rámutatunk, hogy nincs elegendő anyanyelvi szinten beszélő magyar szakember a tanácsadói és speciális támogatói rendszerben, de az eszközök hiánya is komoly gond. 25–30 éve vár a szakma például arra, hogy magyar nyelvű standardizált tesztekkel vizsgálhassák a szlovákiai magyar gyerekek intellektusát, készségeit.

Az nem megoldás, hogy tolmácsot használjanak bármilyen felmérés során, vagy magyarországi teszteket alkalmazzanak, hiszen hivatalos szakvéleményt csak a Szlovákiában standardizált tesztek alapján lehet kiállítani. Nincs rendben az sem, hogy szlovák tesztekkel vizsgálják a magyar, a roma vagy más nemzetiségű gyermeket. Ahogyan az sincs rendben, hogy néhány, csak szlovák szakemberekből álló központban előfordul, hogy nem tudnak érdemben kommunikálni a szülőkkel sem.

A közös munkánknak eredményeképpen már elindult egy folyamat, melynek köszönhetően a Gyermekpszichológiai és Patopszichológiai Kutatóintézet (VÚDPaP) hamarosan megszólítja azokat a központokat, melyekben magyar szakemberek dolgoznak és az általuk évek óta használt anyagok alapján összeállhat az összes szükséges szlovák standardizált tesztnek a szlovákiai magyar verziója, melyek a szlovákiai magyar gyermekek kultúrájához lesznek igazítva.

Érdekes, hogy ezt eddig nem tartották fontosnak például a kutatóintézetben.

Az, akihez ez az ügy került a VÚDPaP-ban tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez egy régi és nagy probléma. Örül, hogy eljött az ideje annak, hogy megoldódjon ez a probléma, de tudni kell azt is, hogy ennek komoly anyagi vetületei vannak. Első körben elindul egy szakmai egyeztetés a gyakorlatra építve, ezt követően kezdődhet el a tesztek előkészítése.

Milyen további területeken történhetnek még előrelépések?

Nagyon kevés a magyar szakember, a központok összevonásával még inkább csökkent a számuk. Beszélünk egyrészt a speciális ellátási rendszeren belüli szakemberhiányról, másrészt viszont egész Szlovákia számára óriási kihívás, hogy hogyan lesz képes az oktatási rendszer szintjein, az óvodákban és az iskolákban kialakítani az iskolai támogatói csoportokat.