Napunk

A szlovákiai magyar politika nem veszíti el önmagát, csak átalakul

Fotó N - Tomáš Benedikovič
Fotó N – Tomáš Benedikovič

Csábító dolog egy elbeszélés köré rendezni a politikai történéseket, de minél nagyobbra nő ez az elbeszélés, annál inkább torzítani fog. Ugyanis „hatalmánál” fogva kizárja a kisebbeket, leuralja a terepet.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Finta Márk készített átfogó és inspiráló elemzést a szlovákiai magyar politika közelmúltjáról. Szerinte a jó oldalon állás politikai terméke az, ami megadja a szlovákiai magyar politikai történések gerincét, ez az a viszonyítási pont, ahonnan az események biztonsággal szemlélhetők. Olyannyira, hogy túlfuttatva a narratívát a jelenen, a jövőre is lehet következtetni. Azonban egy nagy, egységesítő elbeszéléssel van dolgunk, amely helyenként görbe tükörként működik és megnehezíti a szakmai párbeszédet.

Relatív

Természetesen fel lehetne hozni egy, a „jó” fogalmát kritériumként használó elmélettel szemben, hogy a jó az egyik legrelatívabb fogalom. Fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy melyik az a párt, amelyik nem úgy próbálja beállítani magát, mint aki a jó oldalon áll.

Lehetne arról beszélni, a maga szemszögéből a jó oldalon áll az MKP- és a Híd-platform. Vagy régebben az egymással szemben álló Híd és az MKP – egyik sem lépte át a Rubicont, nem vált egyértelműen szélsőséges nézetek szószólójává, vállalhatatlanná, még ha egyes kérdésekben a határon táncoltak is egyesek.

De nem lenne érdemes a relativizálás csapdájába esni, ugyanis ha ezen az úton indulnánk el, akkor az parttalansághoz vezetne. Nyilván a szélsőséges nézetek nem tartoznak a jó fogalmába, húzható tehát itt egy vonal. Ugyanakkor az is könnyen belátható, hogy egy ilyen, a történéseket végső soron a „jó oldalon állás” kritériumának alárendelő általánosításnak, elbeszélésnek a halványabban megmutatkozó „jó-árnyalatok” az áldozatává válnak.

Ilyen áldozatként könyvelhetjük el azt is, hogy az elemzésben például a Magyar Fórumot nem említi meg a szerző. Hogy a Magyar Fórum a leírtaknak megfelelő jó oldalon áll, és történetéből kifolyólag használhatja is a „jó oldalon állás” politikai eszközét, az nem lehet kétséges, mégis az esetében megmutatkozik az egységesítő elbeszélés sötét oldala, az árnyalatok figyelmen kívül hagyása.

De nézzük meg, Finta szövegében milyen tartalommal telítődik, mivel jellemezhető a „jó oldalon állás”. Mi is ez a jó oldal?

Eleve a jó oldalon?

Mindjárt a felvezetőben a jó fogalmának egy meg nem határozott, az egységesítő elbeszélést megalapozó, kellően tág értelmezése jelenik meg. „…ha az egyszeri politikus belépett valahová – kultúrházba, sajtótájékoztatóra, vagy akár a kisboltba is egy álmos hétfő reggelen –, akkor az emberek többsége automatikusan úgy tekintett rá, hogy ő egyébként a jó oldalon áll” – olvasható az elemzés elején. Később annyiban szűkül ez, hogy kiderül: ennek a „jó oldalon állás”-nak Vladimír Mečiar politikája, benne magyarellenessége volt a keresztapja.

Vagyis a jó mindenekelőtt negatív meghatározást kap, lényegében Mečiar politikájának a tagadását jelenti, és csak ezt követően jön elő a pozitív meghatározás is: „a liberális demokrácia értékei mellett való kiállás”. Tehát ez az a politikai termék, amelynek megléte és kiürülése meghatározza a szlovákiai magyar politikát a szóban forgó narratíva szerint.

Ebben a viszonyrendszerben azonban több probléma is akad azzal kapcsolatban, hogy a szlovákiai magyar politika leírásának vezérelvévé a „jó oldalon állás”-t tegyük meg.

Egyrészt páran kimaradnak így a elbeszélésből. A teljes képhez ugyanis hozzátartozik az is, hogy ebben az időszakban id. Gyimesi György személyében egy olyan, kevésbé jelentős szlovákiai magyar politikus is működött, akinek sikerült megtalálni a vállalhatatlan szerepet ezek közt a koordináták közt – Mečiar magyar hadosztályaként a magát szocialistának valló Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért pártban politizált.

Másrészt a „jó oldalon állás” kritériumának időbeliségét nagyban meghatározza, hogy az lényegében a Mečiar illiberalizmusával szembeni ellenállást jelenti. Ez egyben ki is üresíti némileg a jó oldal fogalmát, hiszen a mečiarizmussal, de főleg annak magyarellenességével szemben az egyetlen helyes válasz a magyar kisebbség részéről az ellenállás, amely a hosszabb távú túlélését biztosíthatta. Más szempontból viszont magával hozza azt is, hogy Mečiar bukásával ez a politikai termék megkopik, a későbbi időszak elemzése során használhatatlanná válik, mivel fennáll annak veszélye, hogy ne csupán politikai termékként tekintsünk rá, hanem valamiféle morális számonkérés alapjaként hivatkozva a jó oldalra túlbecsüljük annak szerepét.

A jó helyen állás kiüresedik – a Híd paradigma

De nézzünk egy másik példát, egy következő korszak összeomlásának idejéből.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Magyar Fórum

Magyar Szövetség

Szlovákiai magyar

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak