Hogyan harcolnak az oroszok
Peregyelkino egy Moszkvától kevesebb mint 30 kilométerre lévő falu, melynek erdős vidékén gyakran barangoltak szovjet írók, például Borisz Paszternak is. Ma ez a terület Roman Abramovicsé, az ismert oligarcháé, Putyin szövetségeséé, akiről azt beszélik, hogy ellenzi a háborút. A birtokán az erdei utakat szegélyező fatörzseken a „Nem a háborúra” feliratok jelzik az irányt.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A szerző amerikai–orosz politológus
Frank Capra, a legendás amerikai filmrendező a második világháború alatt Miért harcolunk? címmel dokumentumfilm-sorozatot forgatott. Az eredetileg az Egyesült Államok hadügyminisztériuma által gyártott kiképzőfilmet azért vetítették a mozikban, hogy meggyőzze az amerikaiakat arról, hogy a Hitler-ellenes koalíció megérdemli a támogatásukat, valamint a nácik legyőzése egyenesen az amerikai érdekeket szolgálja. A projekt sikeres volt, bár a film hatását nem lehet pontosan lemérni. A Szovjetunióban, a háború másik nagy résztvevő országában a nyilvánosságot nem kellett ilyen módon meggyőzni, mivel a túlélésért folytatott harc a saját országukban zajlott.
Alacsony támogatottság
Oroszország Ukrajna ellen indított háborújával azonban más a helyzet. A Kreml a „különleges katonai hadműveletet” bizonyára hazafias akcióként akarja beállítani. De az oroszok nem a második világháborús jelszót éneklik: „A mi harcunk igazságos, a győzelem a miénk lesz”, hanem sokan azon tűnődnek, vajon miért harcolnak az oroszok.
Egy januári felmérésben a megkérdezettek mintegy 25%-a – a városlakók és a fiatalok több mint 60%-a – azt válaszolta, hogy nem támogatja a háborút. A megkérdezett fiatalok csupán 27%-a támogatta a háborút. Ez mindenképpen figyelemre méltó egy olyan országban, ahol a kormány intézkedéseinek kétségbe vonásáért a „külföldi ügynökök” jegyzékébe kerülhet valaki, vagy még rosszabb dolgok is történhetnek vele.
Sok orosz a lábával szavazott: több mint félmillióan hagyták el az országot azóta, hogy Oroszország átfogó támadást indított Ukrajna ellen, és azok, akik maradtak, nagyon aggódnak a jövőjük miatt. A Gallup-Romir friss felmérése szerint az oroszok 48%-a számolt be arról, hogy komoly pénzügyi bizonytalanságtól szenved – a felmérésben részt vett 56 ország közül ez a legmagasabb arány. A válaszadók 45%-a mondta azt, hogy egyértelműen támogatja a háborút, de csak 25%-uk tesz is ezért ténylegesen valamit, például önkéntes munkával vagy anyagi támogatással segít.
Régi nóta
Ezek egyike sem jó hír a Kremlnek, amely kétségbeesetten erőlteti a saját háborús narratíváját. Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette, hogy a kampány célja nem csupán az, hogy „demilitarizálja” és „nácitlanítsa” Ukrajnát, hanem az is, hogy megakadályozza azt, hogy a Nyugat Oroszország elpusztítására irányuló küldetése sikeres legyen. A Kreml propagandája szerint a tét „az orosz állam fennmaradása” és a fiatalság jövője. Oroszország legújabb külpolitikai doktrínája azt hangoztatja, hogy az ország „egyedülálló történelmi küldetését” teljesíti, hogy fenntartsa a „globális hatalmi egyensúlyt” és egy „többpólusú” világrendet építsen.
Ez a propaganda felér a Nagy Honvédő Háborúval, ahogy az oroszok nevezik a második világháborút, és ezt zúdítják a nyilvánosságra. A televízióban is a háborús narratívák uralkodnak. Moszkva utcáit az orosz háborús hősöket és harckocsikat ünneplő óriásplakátok tarkítják. „A győzelem a miénk lesz” – hirdetik a második világháborús stílusban, noha a klasszikus szlogen első részét kihagyják.
Akármilyen megrázó volt is a háború a Nyugat számára, mégsem hasonlítható a hatása ahhoz, ahogyan megváltoztatta az orosz életet.
