Napunk newsfilter: Čaputová nem kockáztat, és Ficóval szemben is ellentámadást indít
1. Talán vannak még szakértők ebben az országban 2. Čaputová ajtót mutatott Ficónak 3. Novák Katalin, a komplex politikai termék
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk
1. Talán vannak még szakértők ebben az országban
Lassacskán csócsálja-rágogatja a nép a „szakértői kormány” kifejezést – olyan falat ez nekünk, amely még nem volt a szánkban, és nem tudjuk, hogy ízleni fog-e. Az alapízt az a rácsodálkozás adja, hogy nini, talán vannak ebben az országban olyan közéleti személyiségek, akik (ismét csak talán) valóban értenek is ahhoz, amire vállalkoznak.
A miniszteri lista még nem ismert teljes egészében, és ez a fajta bizonytalanság nem hagy igazán jó első benyomást az emberekben, de a kiszivárgott nevek többé-kevésbé megnyugtatók. A szakértői kormány számára ebben a kommunikációs káoszban, ami a szlovák politikát jellemzi, elsősorban az a legfontosabb, hogy hiteles emberekkel tudjon fellépni, és minél többeket meg tudjon győzni arról, hogy képes elnavigálni ezt az országot a választásokig.
Nincs progresszív puccs. Az, hogy kiszivárogtak egyes nevek, ennek a célnak kifejezetten jót tesz. Már az első pillanatban sikerült megcáfolni azokat a gőgős és felfuvalkodott politikusokat, akik azon rugóztak, hogy ez itt „Čaputová amerikai ügynökasszony progresszív-liberális kormánya” lesz, aminek a tagjait „nem választotta senki” – ennél fogva semmilyen legitimitása sem lehet majd.
A kiszivárgó nevek arra engednek következtetni, hogy a kormány összeállítása nagyon is célzott és a funkcionalitást előtérbe helyező folyamat volt. Čaputová nem haverokat ültetne a posztokra. A pénzügyminisztérium vezetője például valószínüleg az a Horváth Mihály lesz, aki a legkevésbé sem vádolható politikai affiliációval, ellenben a költségvetés összeállításához, ami a leendő kormány legfontosabb feladatainak egyike lesz, nagyon ért.
Michal Palkovič, aki jelenleg államtitkárként vezeti az egészségügyi tárcát, szintén kézenfekvő választás lehet a miniszteri posztra. Itt eleve nincs értelme új emberrel előrukkolni, hiszen a helyreállítási alapból merített pénzek kapcsán most az idő a legfontosabb tényező. Olyan ember kell a tárca élére, aki átlátja a folyamatokat, nem kell újratanulnia őket, és válságmenedzserként működhet. Ugyanez a helyzet Miroslava Hapalovával, az oktatási tárca reménybeli új vezetőjével: a most bevezetendő oktatási reformok születésénél bábáskodott, nála jobban nem ismeri senki a területet. (Időközben kiderült, hogy nem Miroslava Hapalová lesz az oktatásügyi miniszter, a szerk. megj.)
A belügyminisztérium élére Ivan Šimko kerül – ő pedig az élő bizonyítéka annak, hogy itt nem valami „progresszív puccsról” van szó, hiszen ízig-vérig kereszténydemokrata politikus, a KDH és az SDKÚ alapítója. A tekintélyével sincs gond, többszörös kormánytag volt több tárcánál, volt belügyminiszter is.
Meg tudja magát védeni: a második Dzurinda-kormány egyik legkínosabb botrányában, a „Skupinka-ügyben” szembefordult Dzurindával, tulajdonképpen ez okozta politikai pályájának végét is. Azt azonban sokan elfelejtik, hogy ő volt az, aki annak idején Dobroslav Trnkát jelölte a főügyészi posztra – hogy nem vált be, az nem az ő hibája, ám a stigma rajta maradt.
Csak óvatosan. S az is tetten érhető a kormányépítés folyamatában, mennyire igyekszik elkerülni Čaputová stábja a kompromittáló helyzeteket. Így nem lesz miniszter Barczi Gyula rozsnyói művészettörténészből, akit
