70 ezerrel csökkent a magyarok száma Szerbiában – többen mentek el a kettős állampolgárság miatt, mint a délszláv háborúkban
Lájkold, kövesd a Napunk.sk-t a közösségi médiában is, ahol extra tartalmakkal is jelentkezünk! Csatlakozz hozzánk a Facebookon, az Instagramon és a YouTube-on!
Hat hónappal a népszámlálás után, április 28-án közzétette a szerbiai Köztársasági Statisztikai Hivatal a cenzus végleges – köztük a nemzeti kisebbségekre vonatkozó – adatait. A vajdasági magyarságot sokkolták az eredmények, hiszen immár tény az, amit eddig csak sejtettünk: a magyarok száma Szerbiában a lélektani 200 ezer alá zuhant.
A népszámlálás eredményeit a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Elnöksége is értékelte. Az állásfoglalás szerint a párt megvizsgálta saját felelősségét, és arra jutott, hogy semmilyen felelősség nem terheli sőt, nélküle még lesújtóbb lenne az eredmény.
A 2022-es népszámlálás legfontosabb adatai a nemzeti kisebbségek szempontjából
A 2022 októberében megtartott népszámláláson 184 442 polgár vallotta magát magyarnak Szerbiában. Ez a szám a legutóbbi, 2011-es népszámláláson mért 253 899 fős eredményhez viszonyítva 27,36%-os csökkenést jelent. Szerbia lakosságában a magyarok ezzel együtt a második legnagyobb népesség a szerb nemzet után, a lakosság 2,77%-át képezve. Vajdaság Autonóm Tartomány területén, az 1 740 230 fős tartományi lakosság viszonylatában 182 321 magyar él, ami a lakosság 10,48%-át jelenti. 2011-ben a tartományban 251 136-an vallották magukat magyarnak, ami akkor a tartományi népesség 13%-át adta.
Ugyancsak nehéz mérföldkőnek bizonyult a magyarság szempontjából, hogy Szabadka nemzetiségi aránya megfordult, és elvesztette magyar többségű pozícióját. Míg az észak-bácskai település 2011-ben még a legnagyobb lélekszámú magyar többségű község volt Vajdaságban – a maga 141 554 fős lakosságából ugyanis 50 469 vallotta magát magyarnak, és a 38 254 fős szerbség csak a második legnagyobb nemzeti közösség volt –, addig 2022-ben a város 123 952 fős lakosságából a magyarság lélekszáma immár 37 200 fő, és ezzel a létszámmal már alulmarad a 38 174 fős szerbséggel szemben.
A régió tömbmagyarsága továbbra is a Tisza-mentén, az észak-bánáti (42,96%) és az észak-bácskai (35,57%) közigazgatási területen található. Ebből következik, hogy az elvándorlás, illetve az elnéptelenedés szempontjából a legérzékenyebben érintett területek Nyugat-Bácska (7,67%), Dél-Bácska (5,82%), Közép-Bánát (10,00%) Dél-Bánát (3,37%) és Szerémség (1,05%).
A többségi szerb nemzet (80,64%) és a magyarság (2,77%) után a harmadik legnépesebb nemzeti kisebbség a bosnyák (2,31%), őket követi a roma (1,98%), az albán (0,93%) és a szlovák nemzeti közösség (0,63%). A szerbiai szlovákok száma egyébként a 2011-es népszámlálás óta 52 750 főről 41 730 főre változott, ami 0,2%-os csökkenést jelent.
A nemzeti kisebbségek közül népességnövekedés történt a bosnyákok, az albánok, az oroszok és a jugoszlávok számában. Valamennyi változás a geopolitikai történésekkel magyarázható, utóbbi azonban különösen érdekes adat, tekintettel arra, hogy Jugoszlávia immár harminckét éve nem létezik. A jugoszlávok száma ennek ellenére a 2011-ben mért 23 303-ról tizenegy év alatt 27 143-ra nőtt, ami azt jelenti, hogy egyre többen helyezik előtérbe a regionális identitásukat a nemzeti hovatartozásukkal szemben, és ez egyértelműen a jugó-nosztalgia felerősödésének a mutatója.
Húszévente százezerrel kevesebb magyar
A második világháborút lezáró impériumváltás után – amellyel véglegessé vált az egységes délszláv állam északi határvonala, és amellyel a vajdasági magyarság kisebbségi sorsa megpecsételődött – az első népszámlálást 1948-ban tartották meg Jugoszláviában. Ezen az összeíráson 433 701 magyart számoltak, ami az ország akkori 6 527 966 fős teljes lakosságának a 6,64%-át tette ki.
A vajdasági magyarok száma az 1953-as, majd az 1961-es népszámláláson is növekvő tendenciát mutatott. Utóbbin mérték kisebbségi történelmünk legmagasabb számát 449 587 fővel. 1971-től azonban folyamatos a nemzeti közösség létszámcsökkenése. A magyar népesség 1981-ben 400 ezer fő alá, majd 2002-ben 300 ezer fő alá esett. Újabb húsz év elteltével pedig, lám, már 200 ezren sem vagyunk.
Húszévente százezerrel kevesebb – ez is lehetne a konklúzió. Ám ez az utolsó eredmény mégis a legkeserűbb az összes közül, ha számításba vesszük,
