Vonzóvá tették a kisiskolát Ipolyvisken, miközben a mélyszegénységben élőkön is segítettek
Három évvel ezelőtt a bezárás fenyegette az ipolyviski alsó tagozatos magyar tannyelvű alapiskolát, ma viszont átgondolt stratégiával, egyedi programmal a nagy iskolákkal is képesek tartani a lépést, a mintegy 670 fős településen robotikát is tanulnak gyerekek.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Az Ipolyságtól mintegy hét kilométerre elterülő kisközségben úgy alakították ki a helyi alapiskola programját, hogy a magyar és a szlovák tagozaton is minden, a mélyszegénységből és rendezett családból érkező gyereknek is legyen sikerélménye.
Egyrészt igyekeznek kiaknázni a kisiskola minden előnyét, másrészt az intézményen keresztül a társadalom peremén élők akkut problémáival is szembesül az önkormányzat és hatékonyabban tud reagálni azokra.
A helyi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-egy alsó tagozatos alapiskola megtartása nem feltétlenül pénz kérdése, sokkal fontosabb, hogy a helyi körülményekre és igényekre reagáljanak, és nyitottak legyenek az innovációkra.
Riportunkból kiderül,
- miért lehet kulcsszerepe az iskolának egy kisközség jövője szempontjából,
- milyen programot dolgoztak ki az ipolyviski alsó tagozatos alapiskolában, melynek köszönhetően évről-évre emelkedik a tanulók létszáma,
- hogy a helyi tapasztalatok alapján a kötelező óvodalátogatás nem helyettesíti teljesen a közelmúltban megszüntetett nulladik osztályokat,
- hogy a tanulók mellett égetően nagy szükség van a szülők művelésére is.
Antal Nyustin Ágnes polgármester minden áron meg szeretné tartani a helyi alapiskolát, szerinte nagyon fontos közösségépítő szerepe van, ráadásul az iskolásévek meghatározóak a gyerekek életében. „Azok az élmények és barátságok, amelyeket ebben az időszakban élnek meg és kötnek, vissza fogják vonzani őket bárhol is tanuljanak tovább. Felnőttként visszavágynak ide, ezt a települést tekintik majd az otthonuknak. A falu fejlődése és jövője szempontjából meg kell teremtenünk a megfelelő feltételeket a jövő generációjának, hogy visszatérjen és itt telepedjen le. Az iskola megtartásával a jövőt szeretnék megalapozni, de a helyi kulturális élet szempontjából is fontos szerepe van az iskolának. Egyrészt minden rendezvényt színesebbé tesz a gyerekek szereplése, másrészt a helyi rendezvények ismét csak a közösséget építik, erősítik” – indokolja a helyiek iskolához való ragaszkodását a polgármester.
Embert próbáló első év
Antal Nyustin Ágnes 2019-ben kérte fel a helyi alsó tagozatos alapiskola vezetésére a magyar nyelv és irodalom – zene szakos Szabó Balázs Szabinát. „Akkor 15 alsó tagozatos gyerek járt az iskolába, közülük csak egy beszélt magyarul, miközben akkor még magyar tannyelvű volt az iskola. Tizennégy tanulónak roma volt az anyanyelve, a második nyelvük pedig inkább a szlovák volt, mint a magyar. Nagyon nehéz volt az első évünk, hiszen magyar tankönyvekkel kellett szlovákul is alig beszélő roma gyerekeket összevont osztályban tanítani, miközben volt köztük mentálisan sérült tanuló is. Utóbbival természetesen külön tanulmányi program alapján kellett haladnom. Az egyedüli segítségem akkor egy napközis tanító néni volt” – emlékszik vissza a három évvel ezelőtti kezdetekre Szabó Balázs Szabina.
Az akkori állapotokhoz hozzá tartozott az is, hogy beázott az épület, kintről és bentről is ráfért a modernizáció és a felújítás. A küzdelmes mindennapok mellett igyekeztek kideríteni, miért íratják a szülők más iskolába a gyermekeiket.
„A rendhagyó szülőértekezletre azok a szülők is eljöttek, akiknek más iskolába járt a gyermekük. A konstruktív beszélgetés alatt őszintén elmondták, hogy elsősorban a sok magyarul nem beszélő gyerek aggasztja őket. Attól tartottak, hogy a nyelvi akadályok miatt nem tudunk megfelelően haladni a tananyaggal, és lemarad a gyermekük, mert több figyelmet kell szentelni a magyarul nem beszélő gyerekekre” – mondta az iskola igazgatója azzal, hogy érthető volt a szülők félelme és aggodalma. Az iskolának elsősorban emiatt volt rossz a megítélése.
„Ki kellett találnunk, hogy hogyan tudnánk újra megszólítani a magyar családokat. Azzal tisztában voltunk, hogy egy kisiskolának egyébként is többet kell nyújtania, mint egy városi iskolának. Valami különlegesre volt szükség, hogy vonzóvá tegyük az iskolát a szülők számára” – mondta Szabó Balázs Szabina.
Első lépésben szlovák osztályt nyitottak a jobbára szlovákul beszélő roma gyerekek számára. „Az első évben ugyanis azt vettem észre, hogy hiába adok nekik magyar feladatlapokat, szöveget, mert könnyebben boldogulnak a szlovák munkalapokkal, azokat le tudták másolni, valamennyit el tudtak olvasni belőle. Ha már az anyanyelvükön nem tanulhatnak, akkor a számukra legközelebbi nyelven próbáljuk meg oktatni őket” – magyarázta a szlovák tagozat megnyitását az igazgató azzal, hogy 16 roma gyermeket csoportosítottak át a szlovák tagozatra, a magyar osztály pedig üres maradt.
Egyedi iskolaprogram
Szabó Balázs Szabina zene szakos pedagógusként nagyon sokat olvasott a művészeti nevelés lehetséges transzferhatásairól, ebben nagy lehetőséget látott, bár tapasztalatai szerint a művészeti tárgyak háttérbe szorulnak az iskolákban.
„Úgy döntöttünk, a rendelkezésünkre álló szabad órákkal megnöveljük a képzőművészeti és a zenei nevelés tantárgyak óraszámait, ezekre fektetjük a hangsúlyt. Hiszünk abban, hogy ez fejleszti igazán a gyerekeket az alsó tagozaton, a koncentrációt, a finom motorikát, a közös rajzolás és zenélés abban segít, hogy a gyerekek megtanuljanak együttműködni. A zene a lehetőségek tárháza, arról nem is beszélve, hogy mennyire támogatja az írást, az olvasást, a koordinációt, az idegen nyelvek tanulását” – részletezi Szabó Balázs Szabina. Óráin nemcsak énekelgetnek, hanem kottát olvasnak és írnak, de van ritmusérzék-fejlesztés és improvizáció is.
Minden elsős kap a községtől egy furulyát, a tanár a szakköri tevékenységen belül individuálisan foglalkozik a gyerekekkel, de nem korlátozzák csak a szakkörre a zenélést. Szünetekben és akár az olvasásórán is elő-elő veszik a hangszert, ha a tankönyvben egy ismerős dallamot látnak, máris eljátsszák a gyerekek. A korán érkezőkkel a tanítás előtt is foglalkozik. Bár az iskolában zongora és több citera is van, a gyerekek egyelőre a furulya bűvöletében élnek, más hangszer nem vonzza őket.
Arra a kérdésre, hogy a gyerekek között nincs-e botfülű, Szabó Balázs Szabina nevetve válaszolja, hogy természetesen van olyan gyerek, akinek nincs ritmusérzéke, és olyan is, akinek nagyon nem áll jól a kezében a furulya. „De senkivel szemben nem támasztunk konkrét követelményt, számunkra az a fontos, hogy mindenki a saját tempójában haladjon. És ez nemcsak a zenére, hanem minden tantárgyra, az olvasásra és a matematikára is érvényes. Az a fontos, hogy a gyerekek önmagukhoz képest fejlődjenek”.
Abban az évben, mikor a szlovák tagozatot kialakították, három család szavazott bizalmat az iskola új vezetésének, így végül három gyerekkel indult el a magyar osztály, de azóta növekszik a létszám. Az idei 11 fő jövőre 13-ra emelkedik a magyar tagozaton.
Az összevont osztály előnye
Amikor Antal Nyustin Ágnes és Szabó Balázs Szabina az ipolyviski magyar alapiskola megmentése mellett döntött, igyekeztek rámutatni a kisiskola előnyeire, amit sok szülő még nem tudatosít.
„Van egy gyerkőcünk, aki már elsősként százasszámkörben összeadott, kivont és már akkor értette a szorzótábla lényegét. A kisiskola, az összevont osztály előnye nála az, hogy miután megoldotta az elsősök kötelező feladatát az órán, csatlakozott a másodikosokhoz és velük dolgozott tovább. Másodikosként a harmadikosokkal halad. Számára nem unalmas az óra, mert a saját tempójában fejlődhet. Olvasásórán egy tanulót fel kell zárkóztatni, egy másik a tanmenet alapján halad, egy háromfős csoport pedig szárnyal. Ilyen kis létszám mellett van mód a felzárkóztatásra, de arra is, hogy az ügyesebb gyerekekkel, akikkel már rég befejeztük az olvasókönyvet, szövegértési feladatokkal foglalkozzunk” – részletezi Szabó Balázs Szabina hozzátéve, hogy ilyen kis létszámmal a szlovákot és az angolt is úgy oktatják, mintha a gyerekek magántanárhoz járnának.
A reformelképzelések szerint
Ipolyvisken nem tartanak a tartalmi reform bevezetésétől. „Mi gyakorlatilag már most a reformban megfogalmazott elvek alapján dolgozunk. Nem szigorú elvárások alapján foglalkozunk a gyerekekkel. Nálunk minden tanuló a saját tempójában fejlődhet, 2-3 hét türelmi időt tudunk adni mindenkinek, viszont ha valaki gyorsabban halad, vele is tudjuk tartani a tempót. Támogatjuk azt az elképzelést is, hogy már az alsó tagozaton szakos tanárok tanítsanak tantárgyakat, hiszen nálunk is vannak szakos tanárok, és jók a tapasztalataink. A gyerekek gyorsan megszokták, hogy a matematikát, a szlovákot, az angolt és a tornát más tanítja” – szögezte le az igazgató.
