Napunk

Czajlik József: Szlovákiában nincs jó helyzetben a kultúra, bár nélküle még drágább az élet

Czajlik József. Fotó - Eszes Attila
Czajlik József. Fotó – Eszes Attila

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Szorult helyzetben van a kassai Thália Színház, mivel az utóbbi évek válságai megtették hatásukat. Czajlik József és csapata most mindent elkövet, hogy visszaszerezze a nézőit, és újabbakat toborozzon – ehhez egy projektet indítottak, ami a lehetséges nézők igényeit méri fel. Emellett pedig már tíz éve szlovák felirattal futnak az előadásaik.

Az igazgató nagy eredménynek tartja, hogy a Thália Színház túlélte a pandémiát és az azt követő időszakot, de ugyanennyire büszke az új előadásaikra, amelyek a közönség visszacsábítása érdekében közelebb állnak a közízléshez, de a művészi értékük is nagy.

Czajlik szerint Szlovákiában az a nézet terjedt el, hogy a kultúrában dolgozók ingyenélők, „akik nem dolgoznak és nincs is társadalmi hasznuk”. Úgy véli, a kultúra drága, de a kultúra nélküli élet még drágább.

Az interjúban szó van arról is, hogy

  • ki volt az a magyar szerző, akinek világrekordként egyszerre hetven színházban játszották a darabjait Németország-szerte,
  • miért tartja Natália Milanová kulturális minisztert reaktívnak,
  • hogyan zajlott a Szlovák Nemzeti Színház igazgatójának választása,
  • miért jobb a magyar színháztörvény, mint a szlovák,
  • az állami támogatás hiánya és megléte is káros hatással lehet,
  • mennyire áll szóba az állam a színházi szakmával.

Mire vagy büszkébb az elmúló évadot tekintve, hogy túléltétek, vagy a művészi teljesítményre?

Azt nagy eredménynek tartom, hogy túléltük és még mindig létezünk. Igaz, nagy anyagi leépülés történt, ami rányomta a bélyegét a műsorválasztásra is. Ebben az évadban ugyanis átlagosabb irányban indultunk el, ami egy egyértelmű gesztus volt, hogy visszacsalogassuk a közönséget.

A kísérletező szemléletű előadások ezek szerint most kimaradtak?

Igen, azokkal most visszább léptünk, de ez nem jelenti azt, hogy a Matusek Attila rendezte Szentivánéji álom ne lenne a műfajon belül egy teljesen friss, új szemléletű előadás. Ugyanígy Az angyal álma című darabunk, amely Ábrahám Pálról szól, akinek a nevét szinte senki nem ismeri, de a világhírű dalait, ha most elkezdeném dúdolni, mindenki tudná folytatni. Ábrahám őrültek házában halt meg, és hatalmas szerző volt, világcsúcstartó, volt, hogy egy éjszaka Németország-szerte hetven színházban volt bemutatója. Nagy mértékben változtatta meg az operett műfaját, a népzene irányából a jazz felé vitte el. Az ő életét beépíteni az ő habos-babos zenéibe, az is egy nagyon izgalmas kísérlet. Többet is ad, mint egy átlagos zenés operett-előadás, amit mondjuk éppen ő írt, mert a néző itt látja a kontrasztot a szörnyű életpálya és a zenék hangulata között.

Az operettnek volt azért társadalomkritikus szerepe is a késő szocializmus magyar színházában is, mondjuk Ascher Tamás Állami Áruházát követően.

A párizsi operett, amikor megszületett, az egyik legkeményebb politikai színházi műfaj volt, és sok helyről ki is tiltották emiatt. Sokkal vadabb, sokkal beszólogatóbb volt, sokkal erőteljesebb társadalmi iránya volt, és az finomodott vissza egy karriermesévé, ami a szocializmusnak nagyon fontos volt, hiszen ott minden megtörténhetett: aki alulról jött, felforgatta az udvart, és ő is elfogadott része lett a közösségnek. Ez pedig passzol a háború utáni kelet-európai berendezkedés világképébe.

Az angyal álma. Fotó – Németi Róbert

Ez a két említett előadás tehát az, amire a művészi oldalról büszke vagy?

Igen, és jelenleg ezt a kettőt készítettük el az évadban. Idén amúgy is csak háromra van módunk, s a harmadik még nincs készen, ezt én rendezem. Soha nem rendeztem még musicalt, s ez egy négyszereplős Broadway-musical lesz. A darab a kétezres évek közepén egy nagy stiláris bravúrt jelentett, az, ahogy gondolkodik a szerzője a musicalről mint műfajról. Kiváló lehetőséget ad négy fiatal színésznek, ráadásul majdhogynem operai abban az értelemben, hogy a jelenetek nagy része a zenében, énekben történik, és kevés a prózai jelenet. Kihívás tehát az egész társulatnak, ahogy számomra is. Május 25-én lesz a bemutató.

A közönség hogy reagált az előadásokra?

Ezt a kérdést több szempontból kell megközelíteni.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Kassa

Kassa megye

Kultúra

Kulturális minisztérium

Natália Milanová

Színház

Thália Színház

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak