Politikusi vélemény: Az egységes képviselet volt az aranykor, de azóta minden körülmény megváltozott

A szerző politológus, közgazdász, a pozsonyi Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Magyar Fórum alelnöke

Az egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézeteket egy párton/pártlistán belül hitelesen képviselni szinte lehetetlen feladat

Azok, akik szerint a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete egy párton vagy legalább egy közös pártlistán belül megoldható, általában több feltevésből indulnak ki. Először is, az 1998 és 2006 közötti időszak volt az aranykor, egységes és sikeres MKP-val, 10 százalék körüli eredménnyel, kormányzati részvétellel, ehhez kellene visszatérni, ami lehetséges, csak a szereplők (politikusok) akaratán múlik. Másodszor, az egységes párton/listán belül többféle nézet megfér, ez csak tükrözi a választók különbözőségét, a specifikus célok – a magyarság és az elhanyagolt Dél-Szlovákia képviselete elégséges összekötő kapocs, a közös célok az ellentétek ellenére hitelesen képviselhetők a választók előtt. Harmadszor, a különálló pártok támogatottsága mechanikusan összeadható, 3 plusz 2 meg 1 az 6, máris átléptük az 5 százalékos küszöböt, bent vagyunk a parlamentben…

Mi változott? Minden

Az aranykor tényét nem vitatom, viszont azóta minden fontos körülmény megváltozott, ebből kifolyólag a feltevések többsége téves, az egységes lista/képviselet kialakítása ezért a „lehetetlen küldetés” kategóriájába tartozik. Az 1998-ban a Mečiar kiépülő önkényuralmi rendszere ellen harcba szálló egységes MKP mindvégig következetesen a szlovák politika jó oldalán állt, a HZDS és a vele hasonló pártokkal való szövetség tabu volt, vörös vonal, amit nem léptek át. Evidens, de írjuk le, az MKP nem úgy jött létre, hogy egyik elődpártja korábban a harmadik Mečiar-kormány tagja volt. A „sötét” oldallal csak idősebb Gyimesi György „hosszú nevű pártja” (a rend kedvéért írjuk le: Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért) paktált le, de ez mindvégig marginális maradt.

Bár Bauer Edittől Duray Miklósig a pártban valóban sokféle hang megjelent, az alapcélokat, mint demokrácia, piacgazdaság, euroatlanti integráció, jogállam, emberi és kisebbségi jogok, senki sem vitatta. A helyzet nem úgy festett, hogy Bauer vagy a párt vezetése azt mondta: cél a nyugati integráció, Duray meg azt, hogy pfuj unió, pfuj NATO, pfuj Amerika, éljen Moszkva! Sőt, az említett alapvető kérdésekben a magyarországi politikai eliten belül is konszenzus volt, és Orbán Viktor első kormánya is ezek mentén politizált. A szlovák demokraták, az MKP és a magyar politikai elit meg az Orbán-kormány ugyanabba az irányba ment!

Nem nehéz belátni, hogy mostanra minden megváltozott, nincsenek többé vörös vonalak a „sötét oldal” irányában, nincs konszenzus az alapvető kérdésekben, a mostani Orbán-kormányok Moszkva hű szövetségeseként belülről bomlasztják az uniót, hosszú évek óta rágalomhadjáratot folytatva „Brüsszel” ellen. A szlovák demokraták pontosan ellenkező platformon vannak, mint a Fidesz, amely jelenleg Ficóval és csapatával képvisel azonos nézeteket. Mindez egy-másfél évtizede is hihetetlennek tűnt volna, ma ez a valóság.

A sokféle nézet megférhet, de az egymást kizárók nem igazán

A szlovák és a magyar társadalom mélyen megosztott, akárcsak a szlovákiai magyarok. A legfontosabb megosztó erő, törésvonal lényegében leírható azzal, hogy Fico és pártja meg szövetségesei lehetőséget kapnak-e a hatalomba való visszatérésre. Minden más ehhez kapcsolódik. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor veszélybe kerülnek az olyan alapértékek mint jogállam, demokrácia, piacgazdaság, nyugati orientáció. Borítékolható, hogy visszajön a korrupt maffiaállam, bosszúhadjárat kezdődik a független ügyészek, a rendőrségi vezetés és bírák ellen, a külpolitika kelet felé fordul, végső soron Fico nem lesz rest bármit beáldozni, hogy mentse a bőrét.

Félreértés ne essék, azért, hogy elkerüljék a büntetőjogi felelősségre vonást, Ficónak és csapatának semmi sem drága, beáldoznák a jogállamot, a demokráciát, de ha kell, az uniós pénzeket, sőt végső soron az uniós tagságot is. Híveik a tűzzel játszanak, amikor ezt nem tudatosítva rájuk kívánnak voksolni. A választásokig a helyzet polarizálódni fog, a két tábor közötti ellentétek tovább éleződnek. Dönteni kell, hogy ki melyik oldalra áll.

Igen, sokféle nézet megférhet egy párton/pártlistán belül, de alapvető kérdésekben összhangnak kellene lennie. Nem lehet egyszerre a demokratikus közép és az egyre szélsőségesebb populisták térfelén is állni. Márpedig a Szövetségen belül