Napunk

Ha a szlovákiai magyar politika a nacionalizmust választja, zsákutcába téved

Forró Krisztián és Berényi József. Fotó - Szövetség/Facebook
Forró Krisztián és Berényi József. Fotó – Szövetség/Facebook

A „régi” szlovákiai magyar nacionalizmust felváltotta egy új, amelynek viszont kisebbségi közegben semmi értelme. Ha felülkerekedik, az az érdemi kisebbségpolitika végét jelenti. Vélemény.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Az elmúlt húsz évben mintegy hatszázezerrel csökkent a magyarok száma a három legnagyobb Magyarország körüli kisebbség körében. A 2021–22-es népszámlálások Szlovákiában valamivel több mint 450 ezer magyart találtak, Romániában kerek egymillióan maradtak a magyarok, Szerbiában pedig kétszázezer alá csökkent a magyarság száma. (A háború sújtotta Ukrajnában élő magyarok számáról jelenleg nincsenek megbízható adatok.)

Már csak ezek a számok is mutatják, milyen komoly kihívásokkal küzd a 2020-as évek elején a kisebbségi politika a Magyarországgal szomszédos országokban. Szlovákiában annyiban súlyosabb a helyzet, mint a másik két országban, hogy 2020 óta nincs parlamenti képviselete a magyar kisebbségnek, és alig öt hónappal az előrehozott választások előtt úgy tűnik, ez az állapot tartós maradhat.

A Szövetség válaszút előtt

Megoldási javaslat erre a helyzetre tulajdonképpen csak formális szinten született: a Szövetség 2021-es létrejötte a szlovákiai magyar politikai megosztottságot hivatott felszámolni. Az elejétől fogva világos volt, hogy ez a célkitűzés legfeljebb addig lesz elég, amíg a párt meg nem alakul, amikor viszont már a mindennapok politikai csatáiban kell helytállnia, kevésnek bizonyulhat.

A Szövetség alapítói viszont nem voltak olyan naivak, hogy ne tudták volna, a választóknak szükségük lesz egy közös gondolatra ahhoz, hogy melléjük álljanak. Olyan ideológiára, amelyben eligazodnak. Gyűjtőpártnak lenni nem identitás.

A Szövetségen belüli dominanciáért folytatott harc a napokban csúcsosodik, és a nacionalista alapokra építő vulgárkonzervatív szárny kemény offenzívában van. Tudják, hogy Gyimesi Györggyel meglehet a régóta áhított túlsúly.

A szlovákiai magyar politika válságát a Napunk hasábjain Finta Márk érzékletesen mutatta be nemrég közölt kommentárjában, én most a történet egyik szálának továbbgondolására vállalkozom. Cikkemben azt a – korántsem magától értetődő – állítást próbálom megindokolni, hogy a nacionalizmus nem válasz a szlovákiai magyar politika jelenlegi válságára.

A nacionalizmus köszöni, jól van

A nacionalizmus olyan, mint a káros szenvedélyek – mindenki elismeri, hogy megárt, ha túlzásba viszik, de azért a legtöbb helyen élnek vele.

Vannak történelmi helyzetek, amikor nem nagyon vitatható a hasznossága – nálunk ez legutóbb a 19. század közepén volt így, amikor a társadalmi egyenlőségért folytatott harcot segítette. A nacionalizmus legújabb virágzását a honvédő háborúját vívó Ukrajnában látjuk, amely e nélkül a harcos hazafiasság nélkül aligha tudna már több mint egy éve ellenállni a barbár orosz agressziónak.

A lengyel és a magyar rezsim a nemzeti-romantikus politikai mitológiát hatalma megszilárdításához használja az elmúlt években, technikai értelemben véve rendkívül sikeresen.

Közép-Kelet-Európában komoly hagyományai vannak a nacionalizmusnak, hiszen – a balul elsült, s ezért máig politikai karanténban tartott szocialista kísérlet mellett – ez volt tulajdonképpen az egyetlen ideológia, amely a keresztény világrend bukása után egy közös, társadalmi osztályokat összekötő álommal tudta megajándékozni ezeket a hányatott sorsú, a humanizmus és a felvilágosodás forradalmai által inkább csak közvetve érintett népeket.

Kisebbségi minták

A nacionalizmusnak kisebbségi közegben is komoly hagyományai vannak a 20. századi Európában, ezek a történetek viszont ritkán végződtek jól. Sokkal gyakrabban véresen.

Ha egy kisebbségi politikai erő nacionalista eszméket vall, azzal általában a nemzeti önrendelkezés célját igyekszik szolgálni. Láttunk ilyesmit mostanában több nagy európai kisebbség esetében is, a két legjelentősebb eset Skócia és Katalónia. Mindkét régióban nyíltan felvállalta a maga mögött jelentős társadalmi támogatottságot tudó vezető politikai erő az elszakadás célját; és mindkét esetben – jelenlegi állás szerint – kudarcot vallottak. Szerencsére a vérontást elkerülve, habár a 2017-es katalóniai népszavazás súlyos összetűzésekbe torkollott.

A katalán és skót függetlenedési törekvéseket ugyanakkor nem színtiszta romantikus mitológia táplálta, hanem mindkét esetben gazdasági hasznot is reméltek az elszakadástól. Skócia esetében pedig plusz motivációként lépett fel az uniós tagság kérdése: 2016-ban Anglia húzta őket bele a brexitbe, a skótok többsége a kilépés ellen szavazott.

Ezek a kisebbségi nacionalizmusok tehát logikailag érthető pályán mozognak. Sokkal másabb a helyzet idehaza.

A régi szlovákiai magyar nacionalizmus

A szlovákiai magyar nacionalizmust 1989 után elsősorban Duray Miklós neve fémjelezte, Duray pedig a szlovák nacionalizmussal szembeni küzdelemre alapozta munkásságát. Ennek a pozíciónak volt megalapozottsága, hiszen 1989 előtt és után is számos komoly kísérlet történt szlovák részről a kisebbségi jogok elleni támadásokra. Duraynak pedig valós érdemei voltak abban, hogy ezeket többször sikerült visszaverni.

A szlovákiai magyar nacionalizmusnak tehát volt egy logikusan megalapozott célja: a szlovákiai magyar identitás megtartása.

Az elmúlt bő tíz évben gyökeresen megváltozott a helyzet.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Gyimesi György

Magyar Szövetség

Orbán Viktor

Szlovákiai magyar

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak