Egy régész több száz sírra utaló nyomot is láthat a sivatagban, de csak egyet választhat ki feltárásra, mondja az egyiptológus

Az interjúban arról olvashatnak:

• hogyan profitálnak az egyiptomiak a mai napig a „vizuális identitásukból”,
• hogyan került európai múzeumokba a Rosette-i kő vagy Nofertiti mellszobra, és miért akarja Egyiptom visszakapni őket;
• hogyan terjedt el az, hogy pozsonyi múmiákból származó gyógyító por a legjobb minőségű;
• hogyan néztek ki azok az összejövetelek, ahol a gazdag arisztokraták múmiákat csomagoltak ki;
• hogy hangzik az ókori egyiptomi szerelmi költészet szlovák fordítása.

Ez a cikk az ESET Science Awardnak köszönhetően készült el, amely támogatja a kiemelkedő tudományos teljesítményeket Szlovákiában. 

Az év elején nagy népszerűségre tett szert a Netflix minisorozata, a Cunk on Earth, ahol Philomena Cunk fiktív felfedező tudósoknak tesz fel ostoba és abszurd kérdéseket. Egy egyiptológusokkal folytatott beszélgetés során például azon tűnődik, hogy mi olyan titokzatos a piramisokban, amikor azok csak „háromszögbe rendezett nagy téglák”. Ön mit válaszolna neki?

Az ókori Egyiptomból fennmaradt emlékek alapján úgy véljük, hogy a piramisok hatalmas sírhelyek voltak, ami önmagában is érdekes. Nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet ez a sorozat, de abban a vonatkozásban a fején találta a szöget, hogy ha az ember hegyet akar építeni kövekből, akkor nem sok választása van, minthogy gúla vagy lépcső formájában rakja össze őket.

Az ókori Egyiptom már az antikvitás óta lázban tartja az embereket, olyannyira, hogy a gyermeklexikonoktól kezdve a filmművészeten át a modern turizmusig más ókori birodalmakat némileg háttérbe is szorít. Ön is így látja?

Igen, és emögött több tényező is áll. Az ókori Egyiptomnak például nagyon jól kidolgozott  „vizuális identitása” volt. Valószínűleg minden akkori művészt úgy oktattak, hogy az ókori egyiptomi művészet egységes szabályait használják. Ezért, ha ma az egyiptomi művészek munkáját látjuk, az összetéveszthetetlen stílusnak köszönhetően nagyon gyorsan be tudjuk azonosítani.

Az egyiptomiak ugyanakkor számos olyan dolgot találtak fel, amelyek később alapvető fontosságúnak bizonyultak az emberi kultúrák és civilizációk fennmaradásában, mint például a kőépítészet vagy a hajóvitorlák. A másik oka az lehet, hogy a kultúránk alapjait az ókori görögök adták. Számukra pedig az ókori egyiptomiak voltak a „mesterek”. A görög történelem korai időszakaiban tőlük tanulták meg például az életnagyságú szobrok készítését is.

Emlékszik még arra, hogy miért kezdett el egyiptológiával foglalkozni?

A kezdeti lökést valószínűleg Vojtech Zamarovský könyvei adták meg. Én csak egy átlagos turóci falusi fiú vagyok, és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg Egyiptomban és egyiptomi leleteken dolgozhatok majd. A könyvek olvasásától a hivatásos egyiptológusig azonban nagyon hosszú és nehéz volt az út.

Milyen volt az első egyiptomi kutatóútja?

Emlékszem, hogy az éjszaka közepén értünk Kairóba. Másnap kora reggel aztán egy kolléga elvitt minket a terepre, ahol már feltárt sírok vártak minket, hogy feltérképezzük és dokumentáljuk őket. Az első egyiptomi napomon tehát még csak nem is aludtam rendesen, és azonnal régészeti kutatásokkal kezdtem.

A kutatásai során eljutott olyan helyekre is, ahová az átlagember soha nem jutna el?

Az egyiptomi régészeti ásatásokon csak az egyiptomi fél által jóváhagyott személyek vehetnek részt. Átlagos turistaként tehát esélyem sem lenne bejutni egyetlen régészeti lelőhelyre sem. A folyamatban lévő régészeti kutatások ugyanis veszélyesek lehetnek.

Nagyon sokáig dolgoztam például az abu-szíri lelőhelyen, amely egy egyiptomi cseh koncesszió, amely eredetileg csehszlovák volt. Ez egy piramismező, és a sírok elsősorban az Óbirodalom idejéből (nagyjából a Kr. e. 28–21. századból) származnak. Az itteni piramisokat már többnyire feltárták, így főleg a magánkézben lévő sírokat vizsgálják. Aknák vannak bennük, amelyek körülbelül 20–30 méter mélyek lehetnek. Egy ilyen akna alján van aztán egy sírkamra, amelyben az elhunytat és temetkezési felszerelését helyezték el.

A munkánk részeként rendszeresen le kell másznunk ezekbe az aknákba, hogy dokumentáljuk a feltárt régészeti helyeket. Mindenképpen azt tanácsolnám a turistáknak, hogy ne merészkedjenek jelöletlen utakra, még azokon a területeken sem, amelyek megközelíthetőek. Éppen ilyen aknák lehetnek ott, amelyek néha nagyon rosszul vannak biztosítva.

A múltban azt mondta az ókori egyiptomiakról, hogy úgy tekintettek magukra, mint a világrendet fenntartó és azt a káosz erőivel szemben megvédő népre. Úgy érezték, hogy az egész világ körülöttük forog?

Számukra Egyiptom a világ abszolút központja volt, amelyen egyetlen folyó folyt keresztül. Az ókori egyiptomi nyelvben más folyóknak még nevük sem volt, így amikor azt mondták, hogy folyó, akkor automatikusan a Nílust értették alatta. Saját magukat természetesen a világ civilizált részeként képzelték el, a körülöttük lévő világ többi részéről pedig úgy gondolták, hogy káoszban élt. Valami ilyesmit láthatunk jelenleg Kínában is, alapvetően szintén már az ókor óta.

Ön főként az ókori Egyiptom kohászatával foglalkozik. Milyen anyagokat használtak az emberek ebben a korban?

Egyiptom az ókorban elsősorban arról volt híres, hogy annyi aranya volt, mint homokja. Sokkal ritkább volt az ezüst, amely nem található meg a közvetlen közelében. A leggyakrabban használt fém a réz és annak különböző ötvözetei voltak, amelyekből például szerszámokat, fegyvereket és szobrokat készítettek. Már az egyiptomi őskorban (Kr. e. 4. évezred) is találhatunk bizonyítékokat a meteoritvas (egy főként vasból és nikkelből álló meteoritfajta – a szerk. megj.) használatára. A későbbi egyiptomi történelemből ismerjük például Tutanhamon tőrét, amelynek pengéje vasmeteoritból készült. Azonban a vasat mint a gyakorlatban használt és elterjedt fémet  Egyiptomban a Kr. e. első évezredig nem használták.

Az ókori Egyiptom kohászata egy meglehetősen szűk témakör. Miért érdemes tudni, hogy milyen anyagokkal dolgoztak az ókori egyiptomiak?

Ha tudjuk, hogy miből készítették a tárgyakat, az segít nekünk a történelem jobb kronologizálásában. A régészet alapvetően két alapvető kérdéssel foglalkozik. Először is azzal, hogyan tudjuk a dolgokat pontosabban datálni, mind relatíve, mind abszolút értelemben. Másodszor pedig azzal, hogy általában véve milyenek voltak a dolgok a múltban. A tipológia lehetővé teszi számunkra, hogy elrendezzük a leleteket, és megértsük például az egyes sírok időbeli sorrendjét.

Sokáig azt is feltételeztük, hogy nincs bizonyíték az Óbirodalomban való fegyverhasználatra, mert bizonyos fegyvertípusokat nem tudtunk úgy datálni, hogy evolúciós és kronológiai szempontból is értelmet adjanak. Kutatásaim során megpróbáltam összegyűjteni minden lehetséges bizonyítékot arra, hogy ezeket a fegyvereket használták. Augusztusban egy egyiptológiai kongresszuson veszek részt Leidenben, ahol új megközelítést fogok javasolni a fegyverek és eszközök kronológiájára az Óbirodalomtól az Újbirodalom kezdetéig. Röviden, minél többet tudunk a leletekről, annál jobban rekonstruálhatjuk a múltat.

Milyen mítoszokat sikerült még megcáfolnia a kutatásai révén?

Például Zamarovský publikációiban is azt olvashatjuk, hogy az ókori egyiptomiak csak tiszta rezet használtak azokhoz a szerszámokhoz, amelyeket más anyagok megmunkálásához használtak. Ez az elképzelés egy száz évvel ezelőtti eredményeken alapult, amikor még nem voltak elég érzékeny módszerek ahhoz, hogy az ötvözetek minden összetevőjét azonosítani tudják.