Napunk

Igor Matovič négy arca: Az Egyszerű Embernek nincs szüksége testőrökre, országjárása biztonsági játék

Igor Matovič Komáromban. Fotó – IM FB-oldala
Igor Matovič Komáromban. Fotó – IM FB-oldala

Igor Matovič azt mondja, úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban, így aztán a választások előtt güriznie kell, hogy visszaszerezze a szavazóit. Ezt mesterien, szinte színészként manipulálva teszi – és azért nincs szüksége testőrökre, mert a végén a közönsége védi meg mindentől. Matovič országjárásának komáromi állomásán jártunk.

„Azért nem jött a Marika, mert meghalt a múlt héten” – a bizarr mondatra felkapom a fejem a komáromi VMK kamaratermében, és körbenézek. Két idős asszony beszélget, ahogy a helyüket keresik a szűkös helyiségben, melyben egyre többen vannak. A többség nyugdíjas korú: jól öltözött, morcos, idősebb urak, komor tekintetű nagymamák – és nehéz eldönteni, hogy a szemükben általános világfájdalom csillog az ország helyzete miatt, vagy ezt már Igor Matovičnak tartogatják.

De ugyanilyen tekintettel ülnek le nem messze tőlem a középkorúak is, egyedül a fiatalok – mert belőlük is van úgy hét-nyolc, csapatba verődve jönnek – szemlélik az egész dzsemborit derűvel. Könnyű nekik, fiatalok még – egyszer majd megértik, mekkora teher az ország sorsa az egyszeri választónak, aki az elmúlt öt-tíz évben nem sok örömét lelte a politikában.

Testőr nélkül – ez a címe Igor Matovič országjáró turnéjának, melynek keretein belül az Egyszerű Ember újraépíteni igyekszik az imidzsét az országban, mely egykor imádta, majd meggyűlölte. Ez az elmúlt pár év valóban menny és pokol volt Matovič számára: előbb 25 százalékos eredménnyel megnyerte a választásokat, két évvel később viszont már az ország legnépszerűtlenebb politikusa volt, de annyira, hogy még a fasiszta Kotleba is a kanyarból integetett neki, Robert Ficóról nem is beszélve.

„Forgó viszontság járma alatt nyögünk. Tündér szerencsénk kénye hány-vet, játszva emel, s mosolyogva ver le” – sóhajthatná bávatagon Matovič, ha ismerné Berzsenyi Dánielt, de valószínűleg nem ismeri. Na meg ő nem is az a sóhajtozós fajta politikus, sóhajtozva ugyanis nem lehet választást nyerni. Valószínűleg, a lelke mélyén hisz a „tündér szerencsében” és az egyszer fent, egyszer lent filozófiájában, de a véletlenre minél kevesebbet bíz már, főleg, ha a választókról van szó.

Ez az országjárása is erről szól. Politikai mesterlövész nem lesz csak úgy az ember, az csak a vadnyugati filmekben van így. Igor Matovičnak az a különleges képessége, hogy nemcsak felismerte a személyes, közvetlen kampány szükségességét, hanem az is, hogy rájött, a gulyásfőzés és a „veselica” műfaja halott, már nem opció. Az csak buborékot teremt. Egyszerűen magadra kell húznod a balhét, mert ez érdekli az embereket.

Ez történt a komáromi VMK kicsit szűkös kamaratermében is, mely pár évvel ezelőtt még étteremként működött. Aki azonban arra számított, hogy a rántott hús szaga helyett grillezett Matovič lesz a menü, alaposan tévedett.

Igor, a showman

A népet a komáromi származású Lukáš Kyselica és Cseh Péter „melegítette” Matovič érkezése előtt – nem túl nagy sikerrel, egyikük sem egy kimondott showman, és a technika sem volt a segítségükre. Nem kellett azonban sokat szenvedniük: pár perccel később megérkezett az est sztárja, és már az első tapsból nyilvánvaló volt, hogy Komáromban nem lesz különösebben nehéz dolga.

Cseh Péter és Lukáš Kyselica. Fotó – Napunk

A terem nagyobbik része ugyanis lelkesen köszöntötte az Egyszerű Embert, csak páran voltak, akik nem tapsoltak, és látni lehetett rajtuk: ők azok, akik beolvasni jöttek Matovičnak. „Bármilyen vélemény megengedett, pozitív, negatív, beszéljük ki” – kezdte a showman.

Ez a szöveg a kulcsmondata az országjárásnak, melyből már csaknem két tucaton van túl az OĽaNO főnöke. A felismerés, mennyire hatékony is tud ez lenni, nem most érte, hanem még a 2020-as választások előtt – mikor a Progresszív Szlovákia arra tette fel a kampánya egy részét, hogy aktivistái konfrontálódjanak a szélsőségesek szavazóival. A frusztrált táborok közti csetepaték vonzották a választók tekintetét, Matovič pedig rájött, hogy ebből a figyelemből profitálhat – ezért ajánlotta fel akkoriban, hogy ő is szívesen vitázik majd Kotlebáék szavazóival.

A mostani országjárás ennek a tervnek a továbbfejlesztett változata, és Matovič csak arra a pillanatra várt, amikor beindíthatja. Ez akkor jött el, mikor Jaroslav Naď és Rastislav Káčer miniszterek Nagymihályban, egy nyilvános beszélgetésen összeütközésbe kerültek az odaérkező hőbörgőkkel, és Káčer végül bedobta a gyeplőt a lovak közé, s keresetlen szavakkal illette a közönség agresszív részét – erről beszélt minden véleménybuborék az országban.

Matovič pedig mindenki helyett háborodott fel, de közben világossá vált számára, hogy ez egy win-win szituáció. Ha ő is országjárásba kezd, akkor nem egy, hanem száz ilyen helyzetbe kerülhet. S egy pillanatig sem kell félnie: ha a beszélgetések nyugodt hangnemben zajlanak, azzal ő nyer, hiszen pacifikáló erőként mutathatja meg magát. Ha pedig elszabadulnak az indulatok, az még jobb, mert születik egy rakás idézhető mondat, amely virálissá válhat a közösségi médiában – amelynek kezeléséhez nem csak Matovič, de az OĽaNO is ért.

Gondoljon bárki bármit, azért ezeknek a találkozóknak egyike sem egyszerű menet – egyáltalán nem könnyű naponta kétszer másfél-két órát közönség előtt beszélni, és konfrontálódni, ha épp arra van szükség. Matovičnál azonban nincs alkalmasabb ember erre – láthatóan élvezi, hogy fent van, egy pillanatra sem tűnik úgy, hogy unná azokat a szófordulatokat, amelyeket használ, és tökéletesen uralja a közönséget. Emellett pedig jó érzéke van az improvizációhoz is, és minden váratlan eseményből igyekszik kisajtolni a maximumot.

Igor, a kedves

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Cseh Péter

Igor Matovič

Komárom

OĽaNO

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak