Napunk newsfilter: A Szövetség új kihívójának a magyar szavazatok kellenek, nem a magyar nyűg
1. Pellegrini leevezett a Csallóközbe. 2. Van még igény a valóságtól nem elrugaszkodott politikára. 3. Fico csak a hitelességtől retteg.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
https://open.spotify.com/episode/4vHeaUIZ6uMbZOF2SmRWlq
A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk
1. Pellegrini leevezett a Csallóközbe
A szlovákiai magyar zárvány igazán különleges rezervátum: négyévente nyitja csak ki a kapuit, s ekkor szlovák politikusok lépik át a küszöbét, akik rácsodálkoznak dolgokra. Itt egy szép épületre, ott egy csodás gyümölcsösre, vagy épp arra, hogy egyébként itt sem kis, szőrös pónilovakon közlekednek az emberek, és még csak nem is nyilaznak hátrafelé.
Ilyen túrára érkezett a napokban Peter Pellegrini, a Hlas elnöke, egykori kormányfő – tegnap Komáromba és Gútára, ma Dunaszerdahelyre. S annak rendje és módja szerint rá is csodálkozott dolgokra, hogy illemből vagy számításból, az mindegy is.
Elvarázsolt világ. De a tény, hogy erre járt – és hogy pár nap múlva egyébként Igor Matovič is megáll itt országjárása közben –, azt bizonyítja, hogy a szlovák politikusok megérezték, hogy van errefelé némi keresnivalójuk. Ez nem volt mindig így. Pár évvel ezelőtt egyáltalán nem volt természetes, hogy egy szlovák politikai formáció a magyarokért is kinyúlva próbáljon valamiféle politikai hatást elérni tömbmagyar régiókban.
A dolgok azonban lassan változnak. Míg pár évvel ezelőtt például a KDH akkori elnöke, Alojz Hlina arról beszélt egy interjúban, hogy Dél-Szlovákiában nem is fognak próbálkozni, mert minek, az elmúlt években eljutottunk odáig, hogy egy-egy szlovák párt már keresi a maga arcait ebben a régióban is, és a magyar választókra specializálja őket.
Ám a helyzet az, hogy ezek a kísérletek eddig nem voltak túl sikeresek. A Progresszív Szlovákia magyar projektje például olyan csendben dőlt be annak idején, hogy azóta sem hallottunk róla. Igor Matovič kísérletét Gyimesi Györggyel nevezhetjük félig sikeresnek, de tekintve, hogy Gyimesi azóta a magyar politikai zárványba igyekszik az OĽaNO-t elhagyva, ez a próbálkozás sem nevezhető elsöprő diadalnak.
Kirakatarc. Pellegrini most Vlček Erikkel, a legendás, hetedik olimpiájára készülő kajakossal tesz egy kísérletet – és ezzel csak azt bizonyítja, hogy egyrészt nem tanult az elődök hibájából, másrészt tényleg csak turistaként ismeri Dél-Szlovákiát. Vlček bemutatásával ugyanis meg sem próbálta leplezni, hogy kizárólag kirakatarcban gondolkodik, és meg sem fordul a fejében komolyabban építkezni errefelé. Nem lesz magyar tagozat a Hlasban, sem mélyebb igyekezet megérteni a régió problémáit. Csak klasszikus imidzspolitizálás.
Vlček nagyszerű kajakos, és tényleg helyi legenda. De politikusi képességeknek láthatóan híján van – a komáromi városi képviselő-testületbe sem azért került be, mert buldózerként tarolta le a helyi közéletet, hanem mert ismert arc, és abban a csapatban indult, mely aztán agyonnyerte magát a tavalyi önkormányzati választáson.
Van tehát, hogy legyen. S nyilván szavazni is fognak rá szeptemberben páran – ezt pedig a Hlas majd köszöni szépen, de esze ágában sem lesz nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki. Ez nem fogja azt jelenteni, hogy Pellegrini számára ez a régió többet fog jelenteni rezervátumnál – legfeljebb annyit, hogy ittjártakor lőtt pár szelfit, és hazavitt néhány szuvenírt: egy kajakevező mellett pár magyar szavazatot is.
2. Van még igény a valóságtól nem elrugaszkodott politikára
Ha van pozitívuma az elmúlt néhány év politikai káoszának a szegény, kicsi, megtépázott Közép-Európában, az mindenképpen az, hogy vannak olyan politikus egyéniségek, akikben az emberek jelentős része megbízik – s nem azért, mert a félelmeikre játszva biztonságot ígérnek, hanem mert igyekeznek nyugodtak és empatikusak lenni, s ezen keresztül tudnak bizalmat ébreszteni.
Talán ez a legfőbb tanulsága annak a felmérésnek, melyet a cseh és szlovák testvérlapunk készített az Ipsos ügynökséggel együttműködve, és mely azt mérte meg, hogy a cseh és szlovák lakosság egy évvel a háború kitörése után hogyan viszonyul Oroszországhoz, Ukrajnához, illetve a hazai és külföldi politikai vezetőkhöz.
Cseh magabiztosság. Az eredményekből látszik, mennyire másként működik a hisztériakeltés és a tomboló propaganda Szlovákiában és Csehországban. A csehek nagy része pontosan látja, hogy mi jelenti a valódi veszélyt a térségünkre, és nem engedi, hogy letolják a torkán a Kreml propagandáját. S azt is látják, hogy az úgynevezett „multipoláris világrend” Kínát is kockázatossá teszi számunkra. Többségükkel nem kell megértetni az egyszeregyet.
Szlovákiában ellenben mintha teljesen eltompult volna a veszélyérzet. Az emberek alig több mint fele értékeli úgy, hogy a szomszédban gyilkoló oroszok veszélyesek a térségünkre nézve, és nagyobb veszélynek tartják a háborúban kivéreztetett ukránokat, mint a világ menetét irányítani akaró kínai gigászt. Nem beszélve Szlovákia legfontosabb katonai szövetségeséről, az Egyesült Államokról, melyet 42 százalék tart fenyegetésnek.
Élni és visszaélni. A politikai kommunikációs iparág Közép-Európában arra épít, hogy picik vagyunk, frusztráltak, és félünk. Ezzel kétféleképp lehet kezdeni valamit: lehet vele élni, és visszaélni. Visszaélni azok szoktak ezzel, akik a világ valóságától elszakadva hamis békebuborékokat fújnak, és bezárják ezekbe az embereket, hogy aztán visszaéljenek a félelmeikkel. Élni pedig azok, akik türelmesen próbálják elmagyarázni a veszély mibenlétét, és igyekeznek megmutatni, milyen eszközökkel lehet ellene küzdeni.
Ezért is pozitív hír, hogy a bizalmi rangsort két olyan politikus vezeti Csehországban és Szlovákiában is, akik oldani akarják a bennünk élő frusztráltságot: Zuzana Čaputová és Petr Pavel. Igaz, Čaputová Csehországban népszerűbb, mint itthon, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a csehek jóval nyitottabbak erre a politikai hozzáállásra, mint Szlovákia.
Szlovákiában a bizalmi lista harmadik helyén ugyanakkor Orbán Viktor áll, alig leszakadva Petr Paveltől. Itt találkozik a két világ – a „békebuborék” és a valóság tudatosítása.
A kérdés az, hogy helyet cserélnek-e valaha. A válasz pedig, hogy valószínűleg nem. De megeshet, hogy szeptember 30-a után erre is sor kerül – hiszen az idő veszélyhelyzetben mindig a frusztrációnak dolgozik.
3. Fico csak a hitelességtől retteg
Robert Fico és a Smer kedden azzal került be a hírekbe, hogy míg a partnerországok nagyköveteinél igyekszik megalázkodva bevágódni, otthon még nagyobb töltényeket igyekszik beletuszkolni a gyűlöletágyú csövébe. Fico és a Smer legújabb üdvöskéje, Erik Kaliňák most kollégáink, a Denník N újságírói ellen igyekszik hergelni a híveiket.
Manipuláció. Ám egyértelmű, hogy hazudnak. Robert Fico tegnap Roman Pataj kollégánkat igyekezte letámadni, de csak magát buktatta le – hiszen jogászként láthatóan nem tud különbséget tenni a gyanúsítás és a megvádolás fogalma között. Bár Maroš Žilinka főügyész segítségével, a 363-as paragrafussal sikerült elkerülnie, hogy ügye ne kerüljön a bíróság elé, a NAKA asztalán továbbra is ott van a nyomozati anyag, mely arról beszél, hogyan uralták Ficóék egy szervezett csoporttal a hatóságokat.
S lebukott Erik Kaliňák is, aki arról próbálta meggyőzni a nagyérdeműt, hogy a Denník N riporterei megfutamodtak az „igazság” elől. Történt ugyanis, hogy előkerült egy hangfelvétel, melyen František Imrecze, az egyik bűnbánó tanú 2021 júniusában a NAKA nyomozóival arról beszél, hogyan harcolt a kormányzó Smer Andrej Kiska korábbi államfő ellen az előző választási ciklusban.
Vágd újra, Erik! Ficóék a hangfelvételből múlt csütörtökön közöltek részleteket – természetesen úgy, hogy az nekik kedvezzen, azt sugallva, hogy Imreczét manipulálták a nyomozók – hétfőn pedig a Smer központjában megengedték a Denník N riportereinek, hogy kétszer meghallgassák a teljes felvételt is. Ám azt nem adták ki a riportereknek, csak jegyzeteket készíthettek. Erik Kaliňák pedig készített egy videót, amely szerint a riporterek „megfutamodtak”, miután meghallgatták a felvételt.
Csakhogy a riporterek nem futamodtak meg: megszerezték a teljes felvételt, melyet közöltek is. És kiderült belőle, hogy Ficóék jó szokásuk szerint ismét úgy vágták össze az általuk közölt részleteket, hogy az nekik kedvezzen – a valóság pedig egészen más, mint amit állítanak, és ezt bárki meghallgathatja.
Robert Fico kétségbeesetten próbálkozik a maga javára fordítani a helyzetet, és nem riad vissza semmitől sem – s az sem zavarja, ha épp szembesíti valaki azzal, hogyan manipulálja a közvéleményt. Azt gondolja, hogy ezzel a taktikával örökké sikereket ér majd el. Ennek azonban egyetlen ellenszere van: a tisztességesen elvégzett újságírói munka, amit kollégáink meg is tettek. Nyugodtan, indulatok nélkül, profi módon. Máshogy nem lehet.
Hírek egy mondatban:
6. A kormány jóváhagyta a Helyreállítási Terv aktualizációját. Ennek oka az építőanyagok árnövekedése és a szlovákiai gazdaság jobb teljesítménye. Hozzáadtak egy új fejezetet is, melyben az energetikai célok szerepelnek.
7. Május 24. és június 8. között ideiglenesen ellenőrizni fogják az Ausztriával, Magyarországgal, Csehországgal és Lengyelországgal közös határátkelőket a Globsec nemzetközi biztonsági konferencia miatt.
8. Sikertelen volt a japán magánűrhajó leszállása a Holdra, az Ispace japán cég szerdán közölte, hogy a Hakuto-R nevű holdjárójuk valószínűleg lezuhant.
10. Feltehetően robbanás történt szerda kora este a nyitranováki bányában. A hírt a Trencséni Kerületi Rendőrkapitányság is megerősítette.
A nap idézete:
Azért mondtuk ki, hogy nem fogunk velük kormányozni, mert nem fogunk velük kormányozni.
Berényi József az Új Szónak arról, hogy a Szövetség koalícióra lépne-e a Smerrel
A nap videója:
Egy jávorszarvas sétált be egy alaszkai moziba, és evett egy kis pattogatott kukoricát.
Olvasásra ajánljuk:
2021 őszén Mark Zuckerberg gondolt egyet, átnevezte Metára a cégét, és sci-fiket megszégyenítő futurisztikus víziót vázolt fel, amelynek középpontjában az úgynevezett metaverzum állt. Bő másfél évvel később a – koncepció mellett még tavaly októberben is harcosan kitartó – Meta az Information cikke szerint mostanában a mesterséges intelligenciára épülő eszközeivel és az instagramos Reels-videókkal győzködi a hirdetőket, a metaverzumot pedig teljesen ejtette a repertoárjából.
Flachner Balázs a Metaverzum haláláról (telex.hu)
Az Artemis-program a NASA egyik, ha nem a legnagyobb vállalkozása. A robotizált és emberi küldetések révén Amerika űrhajósokat juttatna a Holdra, űrállomást építene fel az égitest körüli pályán, egy bázist alapítana a felszínen, valamint a Holdtól indulva idővel a Marsra is asztronautákat küldene.
Amennyiben a program sikeres lesz, történelmünkben egészen új fejezet kezdődhet: az emberiség több égitesten megtelepedett fajjá válhat, valóra váltva megannyi sci-fi-alkotó régi álmát.
Lugosi Péter arról, hogyan telepedhet meg az emberiség egy másik égitesten (24.hu)
Még több cikk előfizetőinknek:
Szlovákiai magyar politikusnak egykor jó volt lenni. Nem csak az esetleges gazdasági előnyök, vagy a helyben érvényesíthető befolyás és hatalom miatt – ennél sokkal emberibb okokból. Azért, mert ha az egyszeri politikus belépett valahová – kultúrházba, sajtótájékoztatóra, vagy akár a kisboltba is egy álmos hétfő reggelen -, akkor az emberek többsége automatikusan úgy tekintett rá, hogy ő egyébként a jó oldalon áll.
Finta Márk kommentárja a szlovákiai magyar politika agóniájáról
Amikor az ukrajnai háborúra gondolunk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ez a konfliktus valójában nem 2022 februárjában indult: Putyin akkor valójában csak újraélesztett egy 2014 óta tartó konfliktust, mely már évek óta csendesen parázslott, és amiről Európa nyugati része többé-kevésbé talán meg is feledkezett. Nagyjából kilenc évvel ezelőtt, 2014 áprilisában alakult meg ugyanis a szakadár Donyecki és Luhanszki Népköztársaság.
Hegedűs Norbert írása a Donbasz. Nászutas lakosztály a Háború Hotelben című könyvről
