Mindenki látta, ahogy a tanár meztelenül fürdik velem a medencében, de senki sem foglalkozott vele – meséli egy szexuális zaklatást átélt férfi
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Az iskolában a többiek este elköszöntek tőlünk, és látták, hogy egyedül maradtam a tanárral. A gondnok éjszakánként odaadta nekünk az iskolai uszoda kulcsát, de senkinek sem jutott eszébe feltenni a kérdést, hogy mit keresek ott egyedül a tanárral, és miért nem vagyok otthon este hétkor – mondja Tomáš Paprštein.
Az alapiskola felső tagozatán zaklatta az osztályfőnöke, a túraklub vezetője, akit kisgyerekkora óta ismert. Amikor később egyik tanárnője segítségével feljelentést tett, csak a legközelebbi családtagjai hittek neki. A tanár kollégái és az osztálytársai szülei megfenyegették és fizikailag is megtámadták.
„Ők szintén részesei a visszaéléseknek, és a manipulációi áldozatai. Ha beismernék, hogy tévedtek vele kapcsolatban, azt nagy személyes kudarcként élnék meg” – mondja az interjúban.
A saját történetéről és arról, hogyan lehet megvédeni a gyerekeket a szexuális erőszaktól a Klubovna naděje tanácsadó központban beszél, iskolákban tart előadásokat, és egy könyv kiadásán is dolgozik. A megelőzéssel továbbá az Instagram-oldalán is foglalkozik.
Az interjúban beszél arról:
- hogyan élt vissza a tanár a „problémás gyerek” címkéjével,
- miért nem hitt neki a környezete,
- miért segít olyanoknak is, akik gyerekekhez és tizenévesekhez vonzódnak,
- milyen hatással volt a zaklatás és az azt követő bírósági per a felnőttkorára,
- mi az, amit mindannyian megtehetünk a gyermekek zaklatásának megelőzéséért.
Hogyan alakult ki a kapcsolata azzal a tanárral, aki később zaklatta önt? Hogyan férkőzött a bizalmába?
Négyéves korom óta ismertük egymást, amikor a szüleimmel együtt közös táborokba jártunk. Azonban csak az alapiskola felső tagozatán kerültünk közelebb egymáshoz, amikor az osztályfőnököm lett. Ő vezette a túraklubot is, amelyhez én is csatlakoztam. Akkor kezdett el intenzíven figyelni rám, amikor aktív tag lettem, és segítettem neki több dologban is a klubban és az iskolában egyaránt.
A kapcsolatunk fokozatosan alakult ki. Először megnyert magának, majd egyre közelebb került hozzám, fokozatosan elvágott a környezetemtől. Elkezdtem rá legjobb barátomként tekinteni, mindent elmondtam neki. Ajándékokat vett nekem, vacsorákra hívott, kirándulni jártunk. Próbálta pótolni azt, ami hiányzott az életemből.
Így közeledtünk fokozatosan egymáshoz, egészen az első szexuális aktusig, amikor is ketten maradtunk a klubhelyiségben éjszakára.
Említette, hogy a manipuláció első jele az volt, amikor nem akarta önt bevenni a túrarészlegbe, mert „problémás gyerek” volt. Voltak más figyelmeztető jelek is, amelyeket csak utólag volt képes felismerni?
A problémás gyerek címkét az alapiskola alsó tagozatán aggatták rám. Egyszerűen nem hallgattam a tanárokra, dühös voltam és állandóan azzal voltam elfoglalva, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Ez abból fakadt, hogy második osztályos koromban elveszítettem az édesanyámat. Nyolcéves voltam, amikor meghalt, de már hatéves korom óta nem láttam őt.
Csak később, a terápia és a témában való elmélyülés során tudatosítottam az összes manipulációt. Különböző manipulációs technikái voltak, megpróbálta például az egész környezetemet eltávolítani tőlem. Számomra pedig csak ő létezett, minden titkomat elmondtam neki. A klubban szándékosan késleltetett bizonyos dolgokat, például a kitüntetéseket, amelyeket tagként kaptunk.
Aztán még sokkal tovább ment, amikor arról győzködött, hogy az, amit csinálunk, normális, és mindenki ezt csinálja. Nem volt okom arra, hogy ne bízzak benne mint egy hozzám közel álló emberben, egyszerre volt számomra tanár és a legjobb barátom. Manipulatív technikákat alkalmazott, kilencedikben például megbuktatott, csak azért, hogy a túraklubban maradhassak. Mert volt egy íratlan szabályunk, mely szerint az alapiskolát befejező tanulók általában elmentek. Így hát megbuktatott, hogy tovább maradhassak vele.
Azt mondta, hogy ami önök közt történik, az teljesen normális dolog. Ön pedig bízott benne, és nem tudatosította, hogy amit tesz, az zaklatás. Mikor és hogyan jött rá erre?
Ez akkor történt, amikor beleszerettem egy lányba, ő pedig megtiltotta, hogy randizzak és beszéljek vele. Ez volt első olyan helyzet, amikor nem tudtam, mitévő legyek. Szorongást, depressziót éreztem, és különböző neurotikus nehézségeim voltak emiatt. Ezt észrevette a gimnáziumi tanárnőm, aki az első olyan ember volt, akinek beszéltem a történtekről. Ő volt az első, aki meglátta, hogy nem vagyok jól. Elkezdtünk beszélni róla, és csak fokozatosan jutottunk el az egész téma mélyére. Ekkor vallottam be neki a tanárral való szexuális érintkezést. Az iskola még aznap büntetőfeljelentést tett, és a rendőrök eljöttek értem az iskolába.
A tanárnő, akinek elmondta a dolgot, arra számított, hogy az ügy egy év alatt lezárul, de végül öt évig húzódott. Hogyan viselkedtek önnel a rendőrségen és a bíróságon?
Ez egy nagyon megterhelő időszak volt számomra. Nem volt senki, aki segített volna, nem volt senki, aki végigvezetett volna a rendőrségi vagy bírósági eljáráson, és azt sem tudtam, mit kell csinálnom. Talán a lehető legjobb módon viselkedtek velem, ahogyan arra akkoriban képesek voltak.
A tanár végül felfüggesztett büntetést kapott. Hogyan fogadta az ítéletet?
Ma már másképp tekintek erre, akkoriban azonban nem értettem, és nem tudtam, hogy ez egy enyhe vagy súlyos büntetés. Számomra az lenne a siker, ha az elkövető tudatosítaná a tettét, és a gyógyulás útjára lépne.
Ez alatt az öt év alatt 17-22 éves volt. Milyen hatással voltak a bírósági eljárások a kamaszkorára és az életére?
Lehengerlő hatással, amit még utána is sokáig éreztem. Nem tudtam kommunikálni az emberekkel, nehezen kötöttem barátságokat és kapcsolatokat. Nem jöttem ki jól másokkal semmilyen közösségben, és nagy gondot okozott számomra a tekintély elfogadása. Igazából a mai napig nincs sok barátom, és a kapcsolataim sem alakultak épp a legjobban.
Az eljárás során még a környezete is megkérdőjelezte. Az osztályfőnöke és az apja kivételével a legtöbben a zaklató tanár pártjára álltak.
Ő egy egész hadsereget épített maga köré, ami az iskolán kívülre is kiterjedt. A körülötte lévő emberek a tárgyalás alatt fizikailag rám támadtak, rugdostak, leköptek és fenyegettek. Mindez az mutatja, hogyan volt képes manipulálni maga körül az embereket, és hogyan használta fel a jó tanár imidzsét.
Az iskola néhány alkalmazottja azonban látta a tanárt meztelenül önnel a medencében, de letudták azzal, hogy a „tanár úrról mindenki tudja, hogy naturista”. Mit gondol most erről? Miért nem hisznek az emberek az áldozatnak még akkor sem, amikor a saját szemükkel látják, mi történik?
Az ügyemről szóló podcastban többek között a volt alapiskolám jelenlegi igazgatónője is megszólal.
