Napunk

Prikler Mátyás rendező: Az aktuálpolitika egyre kevésbé izgat, a hatalom működése annál inkább

Prikler Mátyás. Fotó N - Tomáš Benedikovič
Prikler Mátyás. Fotó N – Tomáš Benedikovič

Egy filmrendező életében a premier egy kicsit keresztelő és halotti tor is egyben, hiszen az alkotó ilyenkor már elengedte a kész művet, ugyanakkor viszont szembesül azzal, hogy a különféle országok közönsége, sőt a nézők egyénileg is mennyire másként értelmezik az alkotást. Prikler Mátyás pozsonyi rendezővel, producerrel annak apropóján beszélgettünk, hogy a napokban mutatták be második, Hatalom című nagyjátékfilmjét.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Előző játékfilmje, a Köszönöm, jól és a Hatalom bemutatója között tíz év telt el. Míg az előbbi központi témája a családi tragédiák és a magánéleti válságok, az utóbbi általánosabb társadalmi jelenségeket vesz górcső alá, és olyan erkölcsi dilemmákkal szembesít, amelyek elválaszthatatlanok a hatalom működésétől.

A rendezőt közvetlenül a Hatalom szlovákiai premierje után kérdeztük egyebek mellett arról:

  • mi inspirálta arra, hogy egy politikai thrillerrel is rokonságot mutató drámát forgasson,
  • hogyan fogadta a filmet a rotterdami közönség,
  • hogy ő maga mit tart a legfontosabbnak egy filmben,
  • és miért helyez különösen nagy hangsúlyt a kétnyelvűségre.

Ma már a sokadik interjúját adja, ha olyan kérdést tennék fel, amit előttem már legalább százszor megkérdeztek, nyugodtan szóljon.

Elárulhatom előre az ismétlődő kérdéstípusokat. Ezek a filmrendezők „álmai”. Mondjam el néhány mondatban, miről szól a film. Vagy mi a legfontosabb témája a filmnek. Mikor Tarr Bélától kérték, hogy foglalja össze röviden, miről szól az aktuális filmje, azt válaszolta, hogy ha három mondatban akarta volna elmondani a sztorit, nem baszakodott volna a filmmel három évig.

Ráadásul ezúttal nem is csak három évről van szó.

Attól a pillanattól, hogy Marek Leščák forgatókönyvíróval papírra vetettünk három sort, talán hét és fél év telt el a bemutatóig. De ebben benne volt a kétéves Covid is. A filmet egyébként már tavaly ősszel bemutathattuk volna, de a forgalmazás szempontjából előnyösebbnek tűnt várni vele, hiszen tavaly, miután véget ért a járványidőszak, rengeteg bemutató követte egymást.

A forgatás során ráadásul az időjárási viszonyokhoz is alkalmazkodnunk kellett, hiszen téli filmről van szó. Ha a kültéri jelenetek forgatását valamiért nem sikerül befejezni februárig, akkor meg kell várni a következő telet.

Fotó N – Tomáš Benedikovič

Viszont manapság már télen is ritkán van hó.

Nem is csak a hóról van szó, hanem arról is, hogy januárban, februárban vannak napok, amikor olyan szikrázó kék az égbolt, mint nyáron Szicíliában, mi viszont tipikus téli fényviszonyok között akartunk forgatni. A hó leginkább az első, vadászós jelenet felvételekor okozott gondot. Ennek a gömöri helyszínét már évekkel korábban kinéztük magunknak, de abban az évben, amikor forgatni akartunk, pont nem volt hó. A helyi bácsik szerint erre eddig nem volt példa.

Szóval a stáb egy része kénytelen volt átköltözni Gömörből Árvába, ahol találtunk egy még jobb forgatási helyszínt, egy olyan erdőt, ami sokkal jobban megfelelt az összes többinél, amit előzőleg megnéztünk. A filmezés kicsit olyan, mint az élet: néha nagyon komplikálódnak a dolgok, máskor meg hirtelen csak úgy az ölünkbe hullik a megoldás.

A szürke égboltra azért volt szükség, hogy illeszkedjen a film színvilágához?

Részben igen, de részben azért is, mert a sztori pár nap alatt játszódik, ezt a változatlan időjárással is érzékeltetni akartuk.

Amellett, hogy sok a visszatérő színész, akik az előző filmjében is szerepeltek, volt egy látványos visszatérő motívum is, mégpedig a lagzitéma.

Igen, a bulivonat egy szándékos, kicsit játékos visszautalás volt a Köszönöm, jól című filmre.

Számomra ez a jelenet azért volt annyira kirívó és abszurd, mert a Hatalom című filmet általánosságban legalább annyira deprimálónak éreztem, mint az előző filmjét, és nem csak a színvilág miatt. A Köszönöm, jól szerintem egyebek mellett a kisebbségi létről fest meglehetősen komor képet, az új film pedig arról, hogyan működik mifelénk a politika, a hatalomgyakorlás. Tényleg ennyire sivár ez a közép-európai lét?

Erre a rövid válaszom az, hogy nem hiszem, hogy egy híradónál láttam már deprimálóbbat.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Film

Kultúra

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak