Napunk

Nem most először rajzolnák át radikálisan a közigazgatási határokat. Száz éve váltották fel Szlovenszkón a vármegyéket a nagymegyék

A belügyminisztérium javaslata Szlovákia új közigazgatási felosztásáról. Forrás - belügyi tárca
A belügyminisztérium javaslata Szlovákia új közigazgatási felosztásáról. Forrás – belügyi tárca

Nem újkeletű dolog a mai Szlovákia területén a közigazgatási határok átrajzolása. Az első ilyen nagy átrendezésre pont száz évvel ezelőtt került sor, egy rendkívül radikális változás ment végbe a korábbi vármegyék szerinti felosztáshoz képest. A nagymegyék rendszerét rengeteg bírálat érte, még csak az egész államterületen sem került bevezetésre, végül öt év után teljesen megszűnt.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

„Általános kiábrándulás a nagymegyerendszerből” – ez a címe a Prágai Magyar Hírlap 1923. április 18-i számában megjelent lapszemlének, melyből az derül ki, hogy a prágai Národní listy szerint a nagymegyerendszer Szlovenszkón (ahogy Szlovákiát a két háború között nevezték) az életbe léptetéséről eltelt három hónap után sem hozta meg a várt eredményeket.

Ma még csak minisztériumi tervezet formájában létezik, és máris heves bírálatok érik Szlovákia térképének – a közelgő választások miatt talán a megvalósulásig el sem jutó – következő közigazgatási átalakítását.

Ha áttekintjük a mai országterület legújabb kori történelmét, azt láthatjuk, hogy szinte törvényszerű ennek mielőbbi bekövetkezése – az elmúlt évszázadban átlagosan 8–10 évente valósult meg egy ilyen reform, ezek sora pedig éppen száz évvel ezelőtt, a nagymegyék létrejöttével vette kezdetét.

Vármegyék

Csehszlovákia 1918-as létrejötte nem vonta magával azonnal egy új közigazgatási rendszer létrehozását, az egyes országrészek kisebb módosításokkal ideiglenesen megtartották az elődállamok területi felosztását: a nyugati országrészben megmaradt a három történelmi tartomány (Csehország, Morvaország és Szilézia), míg a mai Szlovákia, illetve Kárpátalja tekintetében nem meglepő módon ez a Magyar Királyság északi vármegyéit, illetve a törvényhatósági jogú városokat jelentette.

A Magyar Királyság és Horvát-Szlavónország közigazgatása 1886 és 1918 között. Forrás – wikimedia.org (IMeowbot)

A vármegyerendszer ekkor már – néhány rövidebb megszakítással – mintegy 900 éves múltra tekintett vissza, a megyehatárok pedig nagyjából a 15. századra szilárdultak meg. Természetesen kisebb változások történtek az évszázadok során, például a korábban Hont vármegyéhez exklávéként tartzó Kishont Gömör vármegyéhez csatolása, Abaúj és Torna egyesülése vagy a vármegyerendszeren kívül eső, a Szepességben található Lándzsás kerület megszűnése.

A számottevő magyar lakossággal nem rendelkező északi vármegyék határait nem érintette a trianoni határok meghúzása, azonban a déli területeken az újonnan létrejövő államhatár több megyét is kettévágott: Győr, Komárom, Esztergom, Hont, Nógrád, Gömör–Kishont, Abaúj–Torna, valamint Zemplén járt így.

Ennek megfelelően nem minden esetben lehetett egy az egyben megtartani az addigi megyehatárokat: a korábban Győrhöz és Esztergomhoz tartozó kisebb területeket Komáromhoz csatolták, Ung vármegye ma Szlovákiához tartozó területe pedig Zemplén része lett.

Nagyzsupák

A csehszlovák államvezetés ugyanakkor egy egységes közigazgatási rendszert szeretett volna kialakítani a cseh területek, valamint – korabeli szóhasználattal élve – Szlovenszkó és Ruszinszkó részére. Ennek jogi megalapozása már 1920-ban megtörtént, majd az úgynevezett nagymegyék vagy nagyzsupák rendszerét 1923. január 1-jén vezették be, de csupán Szlovenszkó területén.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Helytörténet

Megyék

Történelem

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak