Napunk

Vészhelyzetet hirdetett az Élet és Irodalom. Mindig lesz kritikus sajtó, ezt nem tudják felszámolni, mondja Kovács Zoltán főszerkesztő

Kovács Zoltán. Fotó - hírklikk
Kovács Zoltán. Fotó – hírklikk

Kovács Zoltán szerint a magyar ellenzéki politika pillanatnyilag rosszabb állapotban van, mint az ellenzéki sajtó.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Megkongatták a vészharangot az egyik legtekintélyesebb magyar irodalmi-közéleti hetilap, az Élet és Irodalom (közismert becenevén ÉS) szerkesztőségében. Vészhelyzet felirattal tettek közzé felhívást, amelyben arra kérik olvasóikat, támogassák a lapot, mert „most igazán szükségünk van egymásra”.

Kovács Zoltánt, az ÉS főszerkesztőjét kérdeztük arról,

  • miért van veszélyben a lap,
  • nem unja-e még szerinte a közvélemény, hogy újra és újra „,meg kell menteni” egy-egy újságot,
  • meddig tart ki a kritikus értelmiség Magyarországon,
  • hogyan próbálják az ÉS-nél elérni azokat, akik nem pont úgy látják a világot, mint ők.

Riadót fújtatok, mert veszélyben az Élet és Irodalom. Mekkora a veszély?

Nem arról van szó, hogy holnapután fejre állunk, ha valami nem történik. Vannak tartalékaink, de azok nem túl nagyok, és ha elkezdjük ezeket felélni, az nem jó jel. Ha a pénz fogyni kezd, el is fogy. Voltak jó időszakaink, a 90-es évek végén, a 2010-es évek legelején. Ezeket a pénzeket mi általában félretettük, és ez most jól jön, amikor nagy az infláció, rettenetesen megemelkedtek a papírárak, a nyomdai műveleti költségek és a postaköltségek.

Mi semmilyen támogatást nem kapunk – nem is kérünk – ettől a kormánytól, ahogy a többi kormánytól sem kértünk. A 90-es években a Soros Alapítványtól kaptunk támogatást, de tőlük szinte mindenki kapott, mert volt egy folyóirat-támogatási kuratóriumuk, amit 1998-ban megszüntettek.

Most tehát csak a piacról él a lap?

Igen. A bevételeink a lapárbevételből és a hirdetési díjakból állnak össze. Ez járható út lenne, ha a hirdetési piac normálisan működne. A magyar hirdetési piac teljesen átpolitizált. Most négy lappal összeálltunk, és közös fellépésen gondolkodunk: a Magyar Naranccsal, a Magyar Hanggal és a Jelennel. Készítettünk egy kimutatást, összehasonlítottuk, mennyi állami hirdetést kapott az elmúlt évben négy független és négy kormánylap. A helyzet elborzasztó. 670 állami hirdetést kaptak a kormányközeli lapok, a négy másik egyetlen egyet sem.

Nem azt mondom, hogy nekünk mindenáron ilyen hirdetéseket kellene kapnunk, ezt azért mondom, hogy mennyire torz a hirdetési piac. Nekünk vannak könyves hirdetéseink és kulturális hirdetéseink, de régen voltak autós vagy banki hirdetéseink is, amik ma gyakorlatilag nincsenek, és nagyon hiányoznak.

Néhány évvel ezelőtt bevezettétek az online előfizetéses rendszert, amit később úgy módosítottatok, hogy egy rövid reklámvideó megnézése után olvashatóak a cikkek. Miért nem maradtatok az előfizetéses rendszernél?

Továbbra is van online előfizetéses rendszer is, ami nagyon is bevált. Ez a kettő egymás mellett létezik, tehát az előfizetés és a videónézése lehetőség. A videónézés egy-egy cikk elolvasására szól. Ez utóbbi is hoz bevételt, mert minden megtekintés egy kattintás, ami után a hirdetők fizetnek, bár nem túl jelentős összeget. Az online előfizetés viszont jelentős összeget hoz.

A pandémia idején fellendült az online díjfizetéses rendszer, és a bevételeink is nőttek – habár főként a nyomtatott példányok olvasói mentek át a díjfizetéses rendszerre. Ez később valamennyire visszarendeződött. Ma már nem tudnánk nélkülözni az online előfizetést.

Mennyire lehet ma még mozgósítani az olvasókat azzal az üzenettel, hogy veszélyben van egy magyar újság? Sok hasonló esetet láttunk az elmúlt években, nem unt még rá a közvélemény erre a témára?

Ettől én is tartottam, és valamennyien a szerkesztőségben. A lapok nagy része korábban is tett közzé hasonló felhívást, a HVG-nek, a Telexnek, a Klubrádiónak is vannak hasonló felhívásai. A miénk egy hete jelent meg, egy- és kétmillió forint közötti összeg érkezett eddig, amit én nagyon szép összegnek tartok. Az infláció, a papírár, a postai díjszabás emelkedése körülbelül 8-10 millió forintos lyukat ütött a költségvetésünkben. Nem csak az olvasók segítségére számítunk persze, máshonnét is próbálunk szerezni hirdetéseket.

A rendszerváltás után még magánszemélyek is támogattak lapokat, de ez már elmúlt. Nekünk elsősorban előfizetésekből és hirdetésekből kell bevételt szereznünk, az egész lap erre van beállítva. Nekem az a véleményem, hogy egy hetilap vagy napilap tartsa el magát. Ez most megtört, mert ilyen infláció mellett ez nehezen tartható.

2023-ban talán már nem szentségtörés megkérdezni, hogy felmerült-e már, hogy nem lenne nyomtatott ÉS, csak internetes.

Ez a gondolat olykor-olykor előjön értekezleteken és egymás közötti beszélgetéseken, de érdemben nem foglalkozunk vele. Van 3100  előfizetőnk a nyomtatott lapra, ami tulajdonképpen nem rossz. Sokat rontott a helyzeten, hogy intézményi előfizetés szinte nincs. Főleg az oktatási és kulturális intézmények előfizetése esett vissza. További 2200 előfizetőnk az online-ra, és az árus példányok is fogynak. A nyomtatott lap ebben a pillanatban még jól tartja magát. A nyomtatott sajtó nincs a legjobb helyzetben, de azt gondolom, hogy az az olvasóközönség, amelyik az ÉS-t kedveli, kedveli a nyomtatott lapot is. Lehet, hogy ez öt vagy tíz év múlva már nem így lesz, ezt nem tudom megítélni, de hiszem, hogy még jó ideig menni fog a nyomtatott lap.

Néztem, fent van-e az ÉS az Instagramon, de nincs, ez elvi vagy más okok miatt van?

A Facebookon fent vagyunk, az Instagramon nem. Valamikor majd fent leszünk.

A fiatalabb korosztályok, mondjuk az írók, irodalmárok körében fenn tudja tartani az ÉS azt a presztízst, ami hosszú évek óta jellemzi ezt a lapot?

Szerintem igen, habár én főszerkesztőként nyilván ezt fogom mondani. De nemcsak azért mondom ezt, mert jó mondani, hanem mert látom. Amikor ÉS-rendezvények vannak, a magyar kortárs irodalomnak, képzőművészetnek, kritikának a legjobb szereplői ott vannak. Ha pedig belenéz az ember az újságba, látja, hogy színvonalas irodalmi anyagot adunk közre hétről hétre. Szerintem a közéleti anyag is jó, a grafikai anyag pedig ilyen mennyiségben egy-két folyóiratot kivéve csak nálunk van. Egyébként szerintem kár, hogy a magyar sajtóból kiveszik a grafika, mert valamikor nagyon színvonalas grafikai rovata volt a magyar napi- és hetilapoknak.

A negyedik fideszes kétharmad után több független szerkesztőségnél panaszkodtak arra, hogy visszaesést tapasztaltak az olvasói érdeklődés terén. Az ÉS-nél megfigyeltetek ilyesmit?

Igen, ez egy országos tendencia. A súlyos vereség után sokan legyintettek azok közül, akik változást akarnak. De ez elmúlt.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Fidesz

Független újságírás

Magyarország

Média

Médiapiac

Sajtó

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak