Megváltozik Európa energiatérképe – ki lehet a nyertes?
Amióta Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, az európai országoknak újra kellett gondolniuk energiastratégiájukat, és máshonnan kellett biztosítaniuk a földgáz- és olajellátásukat. Ezeknek a változásoknak a gazdasági és geopolitikai hatása mélyreható lesz, és nem korlátozódik Európára.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Az ukrajnai háború átalakítja Európa energiatérképét. Mivel az európaiak növekvő mértékben vásárolnak cseppfolyósított földgázt (LNG) Norvégiából, Katarból és az Egyesült Államokból, valamint földgázt észak-afrikai és közép-ázsiai termelőktől, Oroszország már nem számít többé fő szállítónak. Az európai olajimport összetétele is változik most, hogy az orosz kőolaj- és kőolajtermékekre vonatkozó uniós tilalmak érvénybe léptek, napi 2,5 millió hordó körüli mennyiséget célozva meg.
Valószínűleg a Közel-Kelet profitálhat ezekből a változásokból a legtöbbet, amelyek lehetővé teszik számára, hogy visszaszerezze azt a kiemelkedő piaci pozíciót, amelyet részben elveszített az Egyesült Államok palaforradalmával és az elmúlt évtizedben a tisztább energiaforrásokra való globális átállással.
Elméletileg az olajtérkép átrajzolása könnyebb, mint a gáztérképé. Az olajpiac globálisan integrált, és nagyrészt mentes a nyersolaj-szállítmányok nemzetközi áramlását gátló jelentős akadályoktól. Ezzel szemben a földgázpiac regionálisan tagoltabb, mivel a gázt hagyományosan vezetékeken szállítják. A cseppfolyósító és visszagázosító létesítmények nagymértékű globális elterjedésére lenne szükség ahhoz, hogy az LNG-piac olyan széles körű és hatékony legyen, mint az olajpiac.
Az édes és a könnyűolaj
A gyakorlatban azonban az olaj típusa országonként eltér, és ez korlátozza a helyettesíthetőséget. A két elsődleges tulajdonság, amely megkülönbözteti az egyik olajtípust a másiktól, a súly és az „édesség”. A nehézolaj lassan párolog, és ipari termékek, például aszfalt előállításához használt anyagokat tartalmaz. A könnyűolaj kevesebb feldolgozást igényel, a benzin- és a gázolajtermelésben pedig hasznosabb, mint a nehézolaj.
Az „édesség” a kőolaj kéntartalmára utal. A „savanyú” olajat szállító, raktározó és feldolgozó középvállalatoknak és finomítóknak extra képességekre van szükségük ahhoz, hogy termékeikből eltávolítsák a ként. Az Ural kőolaj, a korábban Európába szállított orosz kőolaj zászlóshajója, édes és könnyű keverék, így különösen alkalmas gázolaj és repülőgép-üzemanyag előállítására. A legnagyobb közel-keleti termelők közül a szaúd-arábiai olaj áll minőségben a legközelebb az Urálhoz. Így a Királyság által Ázsiába szállított napi 5,5 millió hordó egy részét most Európába irányíthatják át, míg ezzel arányosan több orosz olaj jut Kínába és Indiába.
Ez a forgatókönyv összhangban van az Európai Unió céljával az árplafont illetően, amely nem abból a szándékból született, hogy az orosz kőolajat kivonja a piacról (ami gazdaságilag romboló lenne), hanem hogy korlátozza a Kreml olajbevételeit. Ha az Egyesült Államok helyett a Közel-Keletről szereznénk be több olajat, ez az európai finomítókat is megkímélné az átállás bizonyos költségeitől, mivel az amerikai palaolaj általában túl könnyű ahhoz, hogy nagy mennyiségben helyettesítse az orosz kőolajat.
Az Ázsiával való kereskedés akadályai
De megvannak az akadályai annak, hogy a kereskedelmet Ázsiából Európába irányítsák.
