Napunk

Nem egy korrupt szemétláda a Hatalom című film főhőse, pont ezért érdemes megnézni

Bandor Éva a Hatalom című filmben. Fotó - filmtopia.sk
Bandor Éva a Hatalom című filmben. Fotó – filmtopia.sk

Április 20-tól vetítik a szlovákiai mozik Prikler Mátyás rendező második, Hatalom című játékfimjét. A történet, amely a hatalom dilemmáiról, a hatalmasok tehetetlenségéről és a tehetetlenek hatalmáról szól, a politikai gondolkodás egyik legnehezebb, évszázadok óta megválaszolatlan kérdését is érinti: vajon a cél szentesítheti-e az eszközt?

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Képzeljük el, hogy egy miniszter, aki ráadásul egy nagyon fontos uniós pozíció várományosa, egy vadászaton véletlenül lelő egy hajtót, egy fiatal fiút. A rendőrség ahelyett, hogy rendesen kivizsgálná az esetet, minden erejével azon van, hogy eltussolja az ügyet, és a valódi tettes helyett találjon valakit, aki a felkínált, nem csekély összegért cserébe hajlandó elvinni a politikus helyett a balhét.

Az igyekezetet végül siker koronázza, és látszólag mindenki jól jár: a „nyomozást” felügyelő titkosrendőr igen jelentős jutalmat harcol ki magának, a baleset áldozatává vált fiú szüleinek pedig legalább részleges elégtételt jelent, hogy a férfi, akit a fiuk gyilkosának hisznek, rács mögé kerül. A miniszter pedig betöltheti karrierje legfontosabb pozícióját.

A sztori ebben a közép-európai posványban, ahol a politika ritkán jelent többet, mint a hatalom mindenáron való megtartását vagy visszaszerzését, szinte elcsépeltnek tűnik. Prikler Mátyás és Marek Leščák forgatókönyvében azonban van egy nagyon fontos csavar, amely teljesen más megvilágításba helyezi az eseményeket.

Film a hatalmasok tehetetlenségéről és a tehetetlenek hatalmáról

A politikus ugyanis egy alapvetően tisztességes, közmegbecsülésnek örvendő értelmiségi, egy egykori disszidens, akit lelkileg nagyon megvisel a baleset, és be akarja nyújtani a lemondását. Az említett uniós pozícióra, amely Európa teljes lakossága, sőt a bolygó jövője szempontjából is rendkívüli jelentőséggel bír, az ellenjelölt egy erkölcsileg nem éppen feddhetetlen, az ökológiai válságon is nyerészkedni próbáló akarnok.

Prikler Mátyás második nagyjátékfilmjének központi motívuma a hatalom és a tehetetlenség szembeállítása mellett tehát az a dilemma, hogy mennyire elfogadható a közjó és egy nagyobb katasztrófa elhárítása érdekében egy tragikus végkimenetelű egyéni gondatlanság eltussolása.

Tulajdonképpen a „cél szentesítheti-e az eszközt?” évszázados dilemmája fogalmazódik újra a mai társadalmi és politikai viszonyok között, miközben az alkotók nem a politikai játszmákra vagy a hatalmi machinációk leleplezésére helyezik a hangsúlyt, sokkal inkább arra, hogy azok, akiknek közvetlen közük van ehhez az egyéni tragédiához, hogyan élik meg a történéseket, hogy képesek megbirkózni a gyásszal, a tehetetlenséggel és a saját lelkiismeretükkel.

Ez a lélektani megközelítés kiváló színészi alakításokat követel meg, és ezekből nincs is hiány. A miniszter szerepében a cseh rendező és színészlegenda, Jan Kačer, az ügyet eltussoló titkosrendőr szerepében pedig Hajdu Szabolcs brillírozik, aki a szerep kedvéért részlegesen szlovákul is megtanult. Kiemelkedő, rendkívül hiteles alakítást nyújt Bandor Éva és Mokos Attila összeszokott párosa is a meggyilkolt fiú szülei szerepében, akik kis híján beleőrülnek a gyászba.

A film plakátja. Fotó – filmtopia.sk

Légyperspektíva

Prikler Mátyás filmje sokkal inkább lélektani dráma tehát, semmint politikai thriller. Erre erősít rá

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Film

Kultúra

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak