Napunk

A Tepláreň hangja: rezervátumban élünk, és attól tartunk, hogy ha más kisebbség jogokat kap, a miénket elveszik

Petőcz Kálmán, Bandor Éva, Nagy Csilla és Ravasz Ábel A Tepláreň hangja panelbeszélgetésen. Fotó - Napunk
Petőcz Kálmán, Bandor Éva, Nagy Csilla és Ravasz Ábel A Tepláreň hangja panelbeszélgetésen. Fotó – Napunk

A szlovákiai magyar politika rezervátumhangulatot teremt – valahol itt keresendő annak az oka is, miért nem szolidáris a szlovákiai magyarok jó része más, például szexuális kisebbségekkel. Komáromba érkezett A Tepláreň hangja elnevezésű beszélgetéssorozat.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Az emberi jogokról szóló panelbeszélgetés-sorozatot a tavaly októberi, pozsonyi, Vár utcai Tepláreň bárban történt kettős gyűlöletgyilkosság hívta életre, több civil szervezet vesz részt a szervezésben országszerte. Most először került rá sor magyar nyelven, magyar közegben – s két érdekes apropója is volt.

Az egyik, hogy a szlovákiai magyar közegben az októberi kettős gyilkosságot sokan furcsa távolságtartással szemlélték – ennek okai pedig kifejezetten kibeszéletlenek. A másik érdekes apropó pedig az, hogy nagyon régóta folyik vita arról, lehet-e egy lapon említeni a szlovákiai magyar kisebbség jogait – vagy azok hiányát – a szexuális kisebbségek jogaival.

Minderről Nagy Csilla képzőművész, Bandor Éva Jászai Mari-díjas színész és Petőcz Kálmán oktatási és emberi jogi szakértő beszélgetett a komáromi Révben Ravasz Ábel korábbi romaügyi kormánybiztossal, a Bél Mátyás Intézet vezetőjével.

„Semmi sem változott a gyűlöletgyilkosságok hatására. Nem lehet azt mondani, hogy a társadalom vagy a politikum érdemben reagált volna erre” – vetette fel a beszélgetés elején Petőcz Kálmán. Nagy Csilla hozzátette, ez azért nem teljesen igaz, hiszen a civil szféra igenis felemelte a hangját, ám a lehetőségei végesek – és bár a változásnak felülről kéne érkeznie, a politikusok nem vállalják fel a kérdést, mert polarizáló.

Bandor Éva szerint a gyilkosság utáni első nap döbbenetét felváltotta egyfajta spekuláció – a politikusok szerinte arra játszottak, hogy az egész eseménysort valahogy el tudják helyezni, és a lehető legjobban jöjjenek ki belőle. „2023 áprilisában ott tartunk, hogy a polgári kezdeményezéseknek kell erőseknek lenniük ahhoz, hogy egyes politikusok felébredjenek. Nem vagyok naiv, nem hiszem, hogy ettől felébrednének, de ezeket a kezdeményezéseket erősen kell nyomni, hogy felhívjuk az emberek figyelmét a bajra” – véli.

Fogalmunk sincs az emberi jogokról

Petőcz Kálmán szerint a tétlenség egyik oka, hogy évtizedek után sem tudjuk értelmezni, mit is jelentenek az egyetemes emberi jogok. „Az emberi jogok filozófiájának négy alapfogalma van. Egyenlőség, szabadság, emberi méltóság és igazságosság. Ezeket kell tudni értelmezni, mit jelentenek ezek a fogalmak a gyakorlatban, minden egyes ember életében – legyen az férfi, nő, kisebbséghez tartozó, katolikus vagy muszlim” – magyarázza. Ám a félreértelmezésnek lehetnek politikai vagy személyes okai is, s ebből politikai vagy személyes hasznot húznak az érintettek.

Az LMBT+-emberek és a nemzeti kisebbségek jogai nincsenek ott a kodifikált emberi jogok között. „Ám ez nem egy szentírás, nem vallás, hanem tudomány és a gyakorlati életből leszűrt tanulságok és jogi következmények, mindez fejlődik. Politikai szituáció eredménye, hogy a nemzeti kisebbségek jogait 60 év után tudták kodifikálni egy chartában, és az is, hogy Nyugaton a szexuális kisebbségek jogaival ez 80 év után történt meg. Az, hogy ez nálunk is bekövetkezik, biztos. A kérdés az, hogy mikor. A fejlődést és a tudományt nem lehet leállítani, a kérdés csak az, hány embernek kell addig szenvednie” – jegyezte meg.

Ezzel összefüggésben Petőcz megemlítette az ukrajnai háború kapcsán felbukkanó orosz propagandanarratívákat is, melyben érdekesen keverednek a nemzeti kisebbségek és a szexuális kisebbségek jogaival kapcsolatos dolgok. Az orosz propaganda szerint ők az ukrajnai orosz kisebbség jogait védik, ugyanakkor a keresztény értékeket is a nyugati „romlottsággal”, a progresszív liberalizmussal és az LMBT+-jogokkal szemben.

Rezervátummentalitás

A beszélgetés ezen pontján merült fel az is, miért tartja magát távol a szlovákiai magyarok nagy része az LMBT+-jogok kérdésétől és a Vár utcai gyilkosság kérdésétől is. Bandor Éva szerint homokba dugjuk a fejünket, mert nincs kultúrája ennek – gyakran nem fogjuk fel, milyen nehézségekkel küzdenek a szexuális kisebbségek a hétköznapi életükben. „Kényes téma, az emberek nem akarnak ezzel szembenézni” – jegyezte meg.

Nagy Csilla a rezervátummentalitást hozta fel – amely mintha oda-vissza működne, hiszen kevés a kapcsolódási pont és nagyon sok az előítélet. Szerinte a szlovákiai magyarok egy része pont ezért nem tud kötődni ehhez a témához, és sok máshoz is, mert nem érzi magáénak a dolgot.

„A kisebbségi komplexusainkat gyerekkorunk óta cipeljük magunkkal” – mondta Bandor Éva, aki maga is küzd az önbizalomhiánnyal. Hozzátette azonban: ez az önbizalomhiány fokozódik azoknál, akik szlovákiai magyarként még melegek is.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

LMBT+

Pozsonyi lövöldözés

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak