Ha előrelátó csecsemő lettél volna: a szemfényvesztő magyar–magyar tárgyalásokról
Képes még a szlovákiai magyar politikusok jelentős része észszerű gondolkodásra és cselekvésre? Vélemény.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A szerző volt építésügyi és régiófejlesztési miniszter
Ha előrelátó csecsemő lettél volna… Énekelte Müller Péter a Sziámi együttes koncertjein 1989 tájékán, egy depressziós korban, egy rendkívül elkeseredett dalban. Gyengébb idegzetű olvasóinkra való tekintettel, nem folytatom az abszurd képekkel teli szöveg ismertetését. De nincs is rá szükségünk, hiszen itt van nekünk a mi kis depressziós kisebbségi valóságunk.
A szlovákiai magyar politizálás is egy koromsötét és pesszimista korszakhoz ért, s egy elkeserítő folyamat zajlik a szemünk előtt.
Sokadszor vagyunk tanúi a választások előtti, szemfényvesztő magyar–magyar tárgyalásoknak, melyek egyre alacsonyabb színvonalon és egyre kevésbé hihető érvekkel mindig ugyanazt eredményezik: a másik fél hibájából nincs közös indulás. Az elemzőben és a választókban egyaránt felmerülhet a kérdés: képes a szlovákiai magyar politikusok jelentős része egyáltalán észszerű gondolkodásra és cselekvésre? Esetleg többen közülük valamilyen okoknál fogva kényszerhelyzetben vannak, és nem maguk irányítják minden lépésüket? Vagy tényleg azt kell gondolnunk, hogy értelmileg nem képesek felismerni saját, s közösségük érdekeit?
Elemzés helyett tegyünk fel néhány naiv kérdést.
Elképzelhető, hogy a szlovákiai magyar politikai elit azon dolgozik, hogy több parlamenti csalódás után újra megakadályozza a kisebbség politikai képviseletének a parlamenti jelenlétét? Az lehetne a cél, hogy Szlovákia déli része elveszítse súlyát és tovább csússzon lefelé? Remélhetőleg senkinek sincs ilyen jövőképe. De akkor miért vezetnek az utak mindig ebbe az irányba?
Ha egy pártnak, melynek neve az együttműködést és a közös cselekvést is jelenti, az az egyik első lépése, hogy kizárja ebből a folyamatból a negyedik partnert, az logikus és racionális lépés? A Szövetség olyannyira veszélyes partnernek tartotta 2021-ben a Simon Zsolt vezette Magyar Fórumot, hogy a tárgyalások elkezdését sem érdemelte meg? Ez a kirekesztés a szlovákiai magyar közösség érdekeit szolgálta?
Egy párt, mely a Szövetség név alatt a mai napig nem volt képes – legalább egy kis – időre a parlamenti küszöb fölé kerülni egyetlen közvélemény-kutató intézet mérése alapján sem, az erre hogyan reagáljon? Folytassa fölényes kommunikációját és tekintse semminek azt a pártot, mely biztosíthatná számára a parlamenti bejutáshoz szükséges százalékmennyiséget? Észszerű hozzáállás ez?
Ha egy párt, mely a Szövetség nevet viselve, három pártot egyesítve, egyszer sem éri el az elődpártok népszerűségi mutatóit, akkor a kérdésekre és kétségekre a megoldás az ideges és fölényes kioktatás? Az önmagát valamilyen oknál fogva politikai konzervatívnak tekintő platformnak azon kell dolgoznia, hogy lenyomva belső partnereit, megakadályozza azok választóinak csatlakozását a Szövetséghez?
Ki tud itt számolni?
Ha ez a párt a megyei választások politikai sikere mellett ignorálja azt a tényt, hogy 2022-ben messze elmaradt az elődpártok korábbi szavazatmennyiségétől, az racionális politikai álláspont? Ha öt év alatt az egyesülés ellenére 16 százalékkal kevesebben szavaznak a Szövetség zászlaja alatt indulókra, az a jól végzett munka eredménye? Akkor lehet ezt sikernek, s a bejutás zálogának tekinteni?
Ha idővel egyre világosabb, hogy a Szövetség egyedül nem képes átlépni az öt százalékot, ha két éve minden elemzés, minden felmérés, minden mutató ezt támasztja alá, akkor észszerű a platformok megszüntetésén dolgozni, és alig leplezett undorral szemlélni egyesek törekvését az öt százalék átlépésére? Öt egymást követő, sikertelen parlamenti választás feljogosítja az önmagát most – szerényen – konzervatívnak elnevező MKP-t az ész osztására és a fölényeskedésre?
Három éve a parlamenti választáson a mai Szövetség elődpártjai, plusz a Magyar Fórum, összesen 5,9 százalékot szereztek országos szinten. Ezt tizenhat százalékkal csökkentve már öt százalék alatt vagyunk. Komolyan gondolta a Szövetség, hogy a Magyar Fórum nélkül ez 2023-ban biztos parlamenti sikert jelent? Ez ugyanaz a csalhatatlan megérzés, mint 2010-ben, 2012-ben, 2016-ban, 2019-ben és 2020-ban? Nem kellett volna a Szövetségnek mindent megtenni a tárgyalások sikeréért?
Merre tart a Magyar Fórum?
Ha a Magyar Fórum mindennek szintén tudatában volt és parlamenti párt szeretne lenni, akkor nem kellett volna minden idegszálával és politikai tapasztalatával belemenni egy kimerítő tárgyalássorozatba? Nem az lenne a természetes, hogy kikényszerítene egy olyan megoldást, amely biztosítja a párt jövőjét? Ha a találkozókon kiderült, hogy a két párt között nincs tartalmi és politikai ellentét, annak nem örömteli hírként kellett volna gyorsítani a tárgyalások folyamatát?
Ha a Magyar Fórum be szeretne jutni a parlamentbe, akkor a Szövetség nehezen kiizzadott, a magukat konzervatívnak nevezők utálatával övezett, de mégiscsak egységes javaslatát értelmetlennek nevezné? Úgy cselekedne, hogy ne legyen lehetőség további javaslatokra, kompromisszumokra és gyorsan befejezné a tárgyalásokat? Úgy egyeztetne, hogy közben másokkal folytat szövetségi párbeszédet?
Ha a másik partner elfogadta a Magyar Fórum névváltoztatási javaslatát és már a tárgyalás második fázisában befutó helyeket ajánlott fel, az megalázó, identitásmegsemmisítő, szörnyű álláspont? Ez a javaslat volt az utolsó csepp a végső elutasítás keserű poharában? Ez volna az értelmetlenség csúcsa, amely után már nincs miről tárgyalni?
Életszerű az a helyzet, hogy a Magyar Fórum a tárgyalások vádaskodó befejezése után három nappal egy jókedvű, kedélyes, felszabadult és kölcsönös megértéstől átitatott sajtótájékoztatón jelenti be politikai szövetségét egy szlovák párttal, melynek az elmúlt két évben már kétszer is 0,2 százalékot mértek? Megfelel a valóságnak a frigy boldogsága, ha még semmiben sem egyeztek meg, csak egy dologban: a Magyar Fórum nem indul magyar partnerrel, hanem egy szlovák tetszhalott párttal? Ez a Magyar Fórum politikai jövője?
Képviselet helyett kényszer
A fenti kérdésekre nehezen adhatóak megnyugtató válaszok, ha azt feltételezzük, hogy a két magyar párt be szeretne jutni a parlamentbe.
Ha tehát a két magyar párt, vagy legalábbis azok látható többsége arra törekedne, hogy bejusson a szlovákiai parlamentbe, akkor így cselekednének?
Amennyiben a Szövetség és a Magyar Fórum a szlovákiai magyarságot politikai képviselethez szeretnék juttatni, ha be akarnának kerülni a parlamentbe, ha kormányalakító tényezők szeretnének lenni, akkor azt tennék, amit látunk?
Ha Szlovákiát geopolitikailag Nyugat részeként szeretnék megtartani, akkor ez volna a leghatékonyabb projektje a szlovákiai magyarságnak?
Észszerűen feltételezhető, hogy nem tudnak ötig számolni? Feltett szándékuk minden elemzés, felmérés, ajánlás ellenére újra és újra fejjel nekifutni a falnak?
Észszerűen feltételezhető, hogy mindezt szabad akaratukból, konzervatív, liberális és vegyes párti úri jókedvükből teszik?
Erre racionális politikai magyarázat nincs. A fenti kérdésekre nehezen adhatóak megnyugtató válaszok, ha abból indulunk ki, hogy a két magyar párt be szeretne jutni a parlamentbe. Megnyugtató válaszokat csak akkor kapunk, ha abból indulunk ki, hogy nem is szándékoznak képviselni a választóik érdekeit, és ha azt feltételezzük, hogy többen közülük kényszer hatására cselekednek. Ebben az esetben minden érthető és világos. Ekkor minden eddigi lépés logikus és érthető. Ekkor minden a helyére kerül. Ekkor rend keletkezik a káoszból.
Müller Péter a ’80-as években el volt keseredve és abszurd képekkel írta le érzéseit. Hacsak nem történik csoda, a választások után mi sem tehetünk másként.
