Napunk

Ha előrelátó csecsemő lettél volna: a szemfényvesztő magyar–magyar tárgyalásokról

Forró Krisztián és Simon Zsolt. Fotó - Vladimír Šimíček és TASR
Forró Krisztián és Simon Zsolt. Fotó – Vladimír Šimíček és TASR

Képes még a szlovákiai magyar politikusok jelentős része észszerű gondolkodásra és cselekvésre? Vélemény.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A szerző volt építésügyi és régiófejlesztési miniszter

Ha előrelátó csecsemő lettél volna… Énekelte Müller Péter a Sziámi együttes koncertjein 1989 tájékán, egy depressziós korban, egy rendkívül elkeseredett dalban. Gyengébb idegzetű olvasóinkra való tekintettel, nem folytatom az abszurd képekkel teli szöveg ismertetését. De nincs is rá szükségünk, hiszen itt van nekünk a mi kis depressziós kisebbségi valóságunk.

A szlovákiai magyar politizálás is egy koromsötét és pesszimista korszakhoz ért, s egy elkeserítő folyamat zajlik a szemünk előtt.

Sokadszor vagyunk tanúi a választások előtti, szemfényvesztő magyar–magyar tárgyalásoknak, melyek egyre alacsonyabb színvonalon és egyre kevésbé hihető érvekkel mindig ugyanazt eredményezik: a másik fél hibájából nincs közös indulás. Az elemzőben és a választókban egyaránt felmerülhet a kérdés: képes a szlovákiai magyar politikusok jelentős része egyáltalán észszerű gondolkodásra és cselekvésre? Esetleg többen közülük valamilyen okoknál fogva kényszerhelyzetben vannak, és nem maguk irányítják minden lépésüket? Vagy tényleg azt kell gondolnunk, hogy értelmileg nem képesek felismerni saját, s közösségük érdekeit?

Elemzés helyett tegyünk fel néhány naiv kérdést.

Elképzelhető, hogy a szlovákiai magyar politikai elit azon dolgozik, hogy több parlamenti csalódás után újra megakadályozza a kisebbség politikai képviseletének a parlamenti jelenlétét? Az lehetne a cél, hogy Szlovákia déli része elveszítse súlyát és tovább csússzon lefelé? Remélhetőleg senkinek sincs ilyen jövőképe. De akkor miért vezetnek az utak mindig ebbe az irányba?

Ha egy pártnak, melynek neve az együttműködést és a közös cselekvést is jelenti, az az egyik első lépése, hogy kizárja ebből a folyamatból a negyedik partnert, az logikus és racionális lépés? A Szövetség olyannyira veszélyes partnernek tartotta 2021-ben a Simon Zsolt vezette Magyar Fórumot, hogy a tárgyalások elkezdését sem érdemelte meg? Ez a kirekesztés a szlovákiai magyar közösség érdekeit szolgálta?

Egy párt, mely a Szövetség név alatt a mai napig nem volt képes – legalább egy kis – időre a parlamenti küszöb fölé kerülni egyetlen közvélemény-kutató intézet mérése alapján sem, az erre hogyan reagáljon? Folytassa fölényes kommunikációját és tekintse semminek azt a pártot, mely biztosíthatná számára a parlamenti bejutáshoz szükséges százalékmennyiséget? Észszerű hozzáállás ez?

Ha egy párt, mely a Szövetség nevet viselve, három pártot egyesítve, egyszer sem éri el az elődpártok népszerűségi mutatóit, akkor a kérdésekre és kétségekre a megoldás az ideges és fölényes kioktatás? Az önmagát valamilyen oknál fogva politikai konzervatívnak tekintő platformnak azon kell dolgoznia, hogy lenyomva belső partnereit, megakadályozza azok választóinak csatlakozását a Szövetséghez?

Ki tud itt számolni?

Ha ez a párt a megyei választások politikai sikere mellett ignorálja azt a tényt, hogy 2022-ben messze elmaradt az elődpártok korábbi szavazatmennyiségétől, az racionális politikai álláspont? Ha öt év alatt az egyesülés ellenére 16 százalékkal kevesebben szavaznak a Szövetség zászlaja alatt indulókra, az a jól végzett munka eredménye? Akkor lehet ezt sikernek, s a bejutás zálogának tekinteni?

Ha idővel egyre világosabb, hogy a Szövetség egyedül nem képes átlépni az öt százalékot, ha két éve minden elemzés, minden felmérés, minden mutató ezt támasztja alá, akkor észszerű a platformok megszüntetésén dolgozni, és alig leplezett undorral szemlélni egyesek törekvését az öt százalék átlépésére? Öt egymást követő, sikertelen parlamenti választás feljogosítja az önmagát most – szerényen – konzervatívnak elnevező MKP-t az ész osztására és a fölényeskedésre?

Három éve a parlamenti választáson a mai Szövetség elődpártjai, plusz a Magyar Fórum, összesen 5,9 százalékot szereztek országos szinten. Ezt tizenhat százalékkal csökkentve már öt százalék alatt vagyunk. Komolyan gondolta a Szövetség, hogy a Magyar Fórum nélkül ez 2023-ban biztos parlamenti sikert jelent? Ez ugyanaz a csalhatatlan megérzés, mint 2010-ben, 2012-ben, 2016-ban, 2019-ben és 2020-ban? Nem kellett volna a Szövetségnek mindent megtenni a tárgyalások sikeréért?

Merre tart a Magyar Fórum?

Ha a Magyar Fórum mindennek szintén tudatában volt és parlamenti párt szeretne lenni, akkor nem kellett volna minden idegszálával és politikai tapasztalatával belemenni egy kimerítő tárgyalássorozatba? Nem az lenne a természetes, hogy kikényszerítene egy olyan megoldást, amely biztosítja a párt jövőjét? Ha a találkozókon kiderült, hogy a két párt között nincs tartalmi és politikai ellentét, annak nem örömteli hírként kellett volna gyorsítani a tárgyalások folyamatát?

Ha a Magyar Fórum be szeretne jutni a parlamentbe,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Magyar Fórum

Magyar Szövetség

Választások 2023

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak