A hererák esetében gyakran a késlekedés öl, mondja az onkológus, aki a világ legjobb szakembereivel dolgozik együtt

Michal Chovanec a tekintélyes British Medical Journalban publikált egy cikket a hererák kezelési lehetőségeiről. Jelenleg egy olyan tudóssal dolgozik együtt, akinek a felfedezése révén a korábbi öt százalékosról a mai kilencvenöt százalékosra emelkedett a betegek gyógyulási esélye.

„Mindig, amikor felbukkan valamilyen fantasztikus magyarázat, hajlamosak vagyunk elhinni. De nincs bizonyíték arra, hogy a kerékpározás vagy a szűk alsónemű szerepet játszana a hererák kialakulásában” – magyarázza a Comenius Egyetem és az Országos Onkológiai Intézet munkatársa.

Az interjúból többek között kiderül:

• hogyan fedezték fel az egyik leghatékonyabb rákellenes gyógyszert,
• hogyan dolgozik együtt azzal a szakértővel, aki kigyógyította a rákból Lance Armstrongot,
• bajt okoz-e, ha a férfiak a mobiljukat a zsebükben hordják,
• milyen gyakran kell végezni a herék önvizsgálatát,
• hogyan segít a sport a rák megelőzésében, a kezelés során és felépülésnél.

Ez a cikk az ESET Science Awardnak köszönhetően készült el, amely támogatja a kiemelkedő tudományos teljesítményeket Szlovákiában. 

A tekintélyes British Medical Journalban nemrégiben megjelent cikkében azt írja, hogy a hererák a betegek kilencvenöt százalékánál gyógyítható. Miben különbözik ez a rák például a hasnyálmirigyráktól, amely a mai napig szinte gyógyíthatatlan?

A hererák egyedi betegség, amelynek számos sajátossága van. Egyedülálló a kialakulásának módja, a viselkedése, de ami a legfontosabb, az, hogyan lehet kezelni és gyógyítani. A múltban az orvostudomány éppen a hererákot határozta meg a gyógyítható daganat modelljeként, és úgy gondolták, hogy minden más rákos megbetegedés is gyógyítható lesz e modell szerint. Kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű, de még mindig ezt tekintjük modellnek a rák gyógyítására.

Miben különbözik a hererák a többi rákos megbetegedéstől?

Úgy gondoljuk, hogy abban, ahogyan kialakul. A keletkezése még a magzati fejlődés során, az őssejtvonalban programozódik. Elvétve nőknél is megfigyelhető ilyen őssejtes daganat. Ez a daganattípus leggyakrabban 20 és 40 éves kor között fordul elő.

A hererák születés előtti kialakulásának ilyen kezdeti impulzusa mindig megjelenik a felnőtt férfiaknál?

A heredaganat kialakulásának módja még mindig eléggé tisztázatlan. Azt azonban tudjuk, hogy ha a kezdeti impulzus után kialakul egy úgynevezett prekancerózus sejt, az valószínűleg mindig invazív daganattá fejlődik az élet során. Nem úgy tűnik, hogy ez egy örökletes betegség, amitől sokan tartanak. Inkább azt feltételezik, hogy a kezdeti impulzust hormonális hatások befolyásolják. Ilyen lehet például a női nemi hormonok nagyobb dózisának való kitettség vagy például a mezőgazdaságban használt növényvédő szerek is. Érdekes módon azonban az ilyen tényezőknek való kitettség után a daganat mintha generációkat ugrana át. Vagyis egy nagyapa kitettsége után a betegség megjelenhet az unokájánál, és így tovább. Azonban egyelőre ezek csak homályosan megfogalmazott hipotézisek, és sok mindent nem tudunk még.

Említette, hogy ez az őssejtes daganat a nőknél is megjelenhet? Hol pontosan?

A petefészkek a herék női megfelelői, és lényegében ugyanabból a csíralemezből erednek a magzati fejlődés során. Amikor aztán differenciálódik, hogy a magzat lány vagy fiú lesz-e, a végleges szervek másképp fejlődnek, de a sejtes eredetük alapvetően azonos. A nőknél az őssejtes daganat a petefészek őssejtjeiből keletkezik, de az ilyen daganatok nagyon ritkák.

Az amerikai Nemzeti Rákintézet szerint az Egyesült Államokban a hererák leggyakrabban a 20 és 34 év közötti férfiakat érinti. Miért jelenik meg ilyen fiatal korban?

Erre sem tudok egyértelmű választ adni. Feltételezzük, hogy ez a primordiális őssejteknek köszönhető, amelyek már az embrionális időszakban kialakulnak. Ezt követően a daganat kialakulását befolyásolja a pubertás kori hormonális környezet, és fontos lehet a kellően hosszú idő is, ami alatt az előtumorsejt fokozatosan daganatos sejtté alakul a pubertás utáni időszakban.

Térjünk vissza a hererák kezeléséről írt cikkéhez. Hogyan változott a betegek gyógyulási prognózisa az elmúlt ötven év során?

Alapvető módon. A fordulat a kezelésben 1974-ben következett be. Ekkor készítette Lawrence Einhorn professzor az Indiana Egyetemen az első tanulmányát. Einhorn akkoriban fiatal, harmincas évei elején járó orvos volt, és részben talán ez adhatta a bátorságot számára, hogy kipróbálja a citosztatikumok új kombinációját.

Ennek eredményeként felfedezte, hogy a jelenlegi vezető gyógyszerünk, a ciszplatin gyógyítja a hererákot. Maga a ciszplatin felfedezése többé-kevésbé véletlenül történt, miközben az elektromosság baktériumokra gyakorolt hatását tanulmányozta, hasonlóan ahhoz, ahogy Fleming felfedezte a penicillint és annak antibiotikus hatását.

Mi az a ciszplatin?

Alapjában véve egy nemesfém, amely gyógyszerként használható. Kicsit sci-finek hangzik, de sok körülöttünk lévő dolog bizonyos módon és adagokban gyógyszerként használható. Az amerikai szabályozó hatóság kezdetben nem akarta engedélyezni a ciszplatin klinikai vizsgálatát, tekintve, hogy nagyon mérgező. Einhorn professzor volt az, aki két másik citosztatikummal kombinálva alkalmazta egy nagyon súlyos, kiterjedt tüdőáttétekkel rendelkező, gyógyíthatatlan betegnél. Néhány hetes kísérleti kezelés után az áttétek teljesen eltűntek, és Einhorn professzor ekkor rájött, hogy valami nagy dolog küszöbén áll. Ennek a sikernek az alapján képes volt megszervezni egy sor klinikai vizsgálatot, amelyek nagymértékben bizonyították a gyógyszer hatását. Ennek eredményeként a betegek gógyulási prognózisa fokozatosan az egykori öt százalékosról a mai kilencvenöt százalékosra változott.

Használhatjuk a ciszplatint más daganatok gyógyítására is?

A ciszplatin kulcsfontosságú a heredaganatok kezelésében, de