Napunk

A jó szándék ide nem elég – egy könyv a szlovákiai politika állítólagos sírásóiról

Ivate Radičová és a szóvivője, Rado Baťo (jobbra) 2011-ben. Fotó - TASR
Ivate Radičová és a szóvivője, Rado Baťo (jobbra) 2011-ben. Fotó – TASR

A szlovákiai politika elmúlt húsz évét leginkább a Robert Fico vezette Smer határozta meg, amely ebben az időszakban többnyire a legerősebb párt volt. Rado Baťo azonban a nemrég megjelent könyvében azt állítja, hogy a szlovákiai politikai élet katasztrofális színvonaláért nemcsak Fico, hanem az ún. „jó” oldalon álló politikusok is legalább olyan mértékben felelősek.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Rado Baťo gazdasági újságíró, a Trend főszerkesztője volt 2004 és 2009 között. A szakmának búcsút intve 2010-ben és 2011-ben Iveta Radičová miniszterelnök szóvivője és tanácsadója lett, majd Andrej Kiska köztársasági elnök kampányát vezette, később pedig az elnök politikai tanácsadója lett. A 2020-as választások előtt Miroslav Beblavýnak és a PS/Spolu koalíciójának segített a kampányban. Jelenleg a parlamenten kívüli Dobrá voľba alelnöke.

Ha meghalljuk a „szlovákiai politika sírásója” szerkezetet, akkor több név is beugorhat: Vladimír Mečiartól kezdve Robert Ficón át egészen az utóbbi idők katasztrofális kormányzásáért felelős Igor Matovičig vagy Eduard Hegerig. Rado Baťo azonban az idén megjelent, Hrobári slovenskej politiky (A szlovákiai politika sírásói) című könyvében amellett érvel, hogy nem feltétlenül okolhatók minden egyes problémáért a felelőtlen populista politikusok.

Nem elég jót akarni

Baťo nem árul zsákbamacskát, és rögtön a könyve elején kifejti a tézisét, melynek lényege, hogy hiába akar egy politikus jót, hiába képvisel pozitív értékeket, az még nem fogja garantálni, hogy jó és sikeres politikus lesz belőle, aki segíthet az országnak. Ahhoz, hogy az államgépezet elképesztően komplex rendszerén valaki pozitív irányban tudjon változtatni, nem elég jó embernek lenni. Nem elég legyőzni Ficót, meg is kell tartani a hatalmat, ismerni kell a politikusi „szakma” minden apró csínját-bínját, iszonyatos mennyiségű munkát kell elvégezni, jó szövetségeket kell tető alá hozni és meg kell tanulni kompromisszumokat kötni.

A szerző elismeri, hogy a Smer és Fico évtizedes, kirobbanthatatlan jelenléte deformálta a szlovákiai politikát és a politikáról szóló közbeszédet. Meghonosodott nálunk ugyanis egyfajta „messiásvárás” és a politikai konfliktusokat hajlamosak vagyunk – néha még a média is – a „jó” és a „rossz” párharcaként felfogni. Baťo szerint ennek egyik negatív következménye az lett, hogy a Fico-ellenesség lett a „tisztességes” politikus legfőbb ismérve a valódi értékek helyett. Az egymást követő választásokon a populisták kerültek be a parlamentbe, a választók pedig egyre csalódottabbak lettek.

E sorok olvastán könnyen asszociálhatunk a 2020-as választásokra, de Rado Baťo könyve nem a mostani politikai garnitúrával foglalkozik. Igaz, hogy Igor Matovič és a kormánya megkapja a magáét a bevezetőben (Baťo szerint Matovič egyéves kormányzása a legnagyobb csapás, ami Szlovákiát érte a második világháború óta), de a könyv nem rájuk fókuszál, hanem a korábbi időszakokra, azokra a politikusokra, akiknek a döntései Baťo szerint a mostani abszurd állapotokat eredményezték. Iveta Radičovára, Andrej Kiskára és a Bebľavý–Truban duóra, akikkel Baťo együtt dolgozott, és akiket állítása szerint máig tisztel.

Elszigetelve a kormányhivatalban

Iveta Radičová rövid, másfél–két évig tartó kormányzására manapság nem épp sikertörténetként emlékezünk, holott amikor a jobbközép pártok koalíciója megalakult 2010-ben, sokan egy jobb világ eljövetelére számítottak. Ennek egyik garanciája volt maga a kormányfő személye, akit mindenki hiteles szakembernek és korrupcióellenes harcosnak tartott. A várakozásoknak azonban nem tudtak megfelelni, a koalíció pártjai az első perctől fogva marták egymást, hogy végül a kormány Richard Sulíknak és Igor Matovičnak hála egy teljesen értelmetlen szavazáson bukjon el, amikor Radičová összekapcsolta az euróövezeti mentőcsomagról szóló szavazást a kormánnyal szembeni bizalmi szavazással. (Ne feledjük, a 2008-as világválság után vagyunk pár évvel.)

Rado Baťo. Fotó N – Tomáš Hrivňák

Rado Baťo a könyvében egy pillanatig sem vitatja Iveta Radičová jó szándékát és kezdeti lelkesedését, azt azonban a szemére veti, hogy sokszor túl impulzívan döntött, anélkül, hogy végiggondolta volna a tettei következményeit, illetve hogy nem volt hajlandó foglalkozni a pártpolitikával, inkább a saját személyes népszerűségére támaszkodva próbált kormányozni. Radičová ugyanis messze az SDKÚ legnépszerűbb politikusa volt, viszont nem próbálta megszerezni a párt vezetését, annak támogatása pedig az idő előrehaladtával egyre jobban hiányzott neki.

Ez Baťo szerin egészen hidegháborús állapotig ment el, melyben a kormányfő egy olyan áldozat szerepében tetszelgett, aki ugyan jót akar, de az ellenségei, sőt olykor a közeli munkatársai ellenállása miatt megbuknak a tervei. Ez ugyan jót tett Radičová megítélésének, de kívülről megerősítette a szétforgácsolódott koalíció képét, amit Fico kíméletlenül kihasznált. Az elszigetelődött kormányfő egyre gyakrabban kényszerült arra, hogy ultimátumokkal vigye keresztül az akaratát, ami végül a kormány bukását is okozta.

Egy outsider, aki legyőzte Ficót

A legnagyobb terjedelmet a könyv Andrej Kiska volt köztársasági elnöknek szenteli, akinek politikai pályáját egészen a jelöltség pillanatától az államfői hivatal végéig, majd a pártalapítási szándék bejelentéséig követi.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Andrej Kiska

Iveta Radičová

Kritika

Szlovákia

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak