Gazdaságpolitikának álcázott rasszizmus
Ha Orbánék célja a magyarországi munkaerőimport határon túlról, akkor az eddigi összes külföldre irányuló magyar gazdasági befektetés megkérdőjeleződik. Ezeket ugyanis eddig azzal indokolták, hogy a határon túli közösségeket erősítik, de legalábbis a kölcsönös, határokon átívelő érdekek mentén történnek.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Nacionalizmus a szlovák külügyminiszter szerint az a magyarországi terv, hogy határon túli magyarokkal pótolnák a hiányzó magyarországi munkaerőt. Erről legutóbb Orbán Viktor beszélt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján. Szavaira reagált Rastislav Káčer is, amikor a magyar nacionalizmust marasztalta el.
A helyzet sajnos sokkal rosszabb, mint ahogy azt Káčer megítéli: az, ahogyan a magyar miniszterelnök fogalmazott, nem egyszerűen nacionalizmus, etno-nacionalizmus, hanem a rasszizmus egy formája, amely hátrányosan érinti a Kárpát-medencei magyar közösségeket, és elég különös képet fest a magyarországi gazdaságpolitikáról.
„Közösségből” „populáció”
A magyar közösségek jelentőségét leegyszerűsíteni, munkaerőforrásnak minősíteni – ez lefokozza és bizonyos értelemben dehumanizálja a határon túli közösségeket, rangsort állít fel ezek között (szembeállítva a szerbiait és az ukrajnait a többivel). Megkérdőjelezi az eddigi kisebbség- és nemzetpolitika alapjait, amennyiben ezt a gazdasági kalkulusoktól és érdekektől teszi függővé.
A kisebbség- és nemzetpolitika eddig, legalábbis a látszatok szintjén, nem a kiadás–bevétel mérlege alapján dőlt el. Hanem az alapján a rendszerváltás óta meg nem kérdőjelezett elv alapján, hogy a Magyarország határain kívüli kulturális javak, értékek megőrzendő és támogatandó vagyona a teljes magyar közösségnek. Ezért alakult ki a határokon átnyúló teljes támogatási rendszer, intézményháló.
Voltak és vannak kísérletek (sajnos inkább baloldalon) arra, hogy ezt a feltétel- és érdekmentességet megkérdőjelezzék. Fel-fel bukkan különböző kampányokban, hogy megéri-e Magyarországnak ez a nagyvonalúság? És az érvekkel alátámasztható válasz erre az: ez nem nagyvonalúság, hanem a közös magyar kultúra fenntartásának egyetlen, működőképes és igazolható módja.
Ez kerül új dimenzióba, amikor
