Napunk

A politikában is kiismerte magát és felvirágoztatta Füleket az első Csehszlovákia nógrádi Világi Oszkárja

A füleki zománcgyár 1920 körül. Fotó - Schnelczer Zoltán gyűjteménye
A füleki zománcgyár 1920 körül. Fotó – Schnelczer Zoltán gyűjteménye

Sikeres szlovákiai magyar üzletember, az egyik legjobb itthoni fociklub mecénása, remekül szót ért nemcsak a hazai, hanem a magyarországi politikai vezetéssel is, ki az?

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Nem, nem Világi Oszkárról van szó, nem a DAC-ról és nem is Dunaszerdahelyről.

Hanem Fülekről és egy másik korról.

Az üzletembert Hulita Vilmosnak hívták, és nagy szerepe volt a két világháború közötti Fülek iparosodásában és városiasodásában.

Hulita Vilmos. Fotó – Schnelzer Zoltán gyűjteménye

Kivételes üzleti érzék

1944 decemberében már közeledett Fülekhez az orosz front. A visszavonuló németek – ahogy máshol is – kiadták a parancsot, hogy le kell szerelni a zománcgyár berendezését és azt Nyugat felé kell menekíteni. Hulita Vilmost, a gyár igazgatóját november végén elvitte a Gestapo, de december közepén újra megjelent Füleken, és az utasítására megbízható munkások leszerelték és elrejtették a gyár gépeit. A visszavonuló németek vonatszerelvényeire leselejtezett régi gépek kerültek. Mielőtt a front Fülekre ért volna, Hulitát újra elvitte a Gestapo, 1945 áprilisában jelent meg újra Füleken, de a gyárba, amit ő virágoztatott fel, már nem térhetett vissza.

Hulita Vilmos 1878-ban született a bánsági Karánsebesen. 1915-ben került Fülekre a zománcgyárba, és két év alatt az igazgatói székig küzdötte fel magát. Mérnöki diplomája nem volt, de szervezőkészségének és sokoldalúságának köszönhetően gyorsan haladt felfelé a ranglétrán. A füleki zománcgyárat ebben az időben a felszámolás fenyegette, Hulita rendkívüli üzleti érzéke azonban nemcsak megmentette ettől, hanem az igazgatóságának 27 éve alatt először Csehszlovákia, majd Magyarország egyik legjelentősebb üzemévé tette.

Ehhez az is kellett, hogy Hulita alkalmazkodni tudjon az impériumváltásokhoz, és szót értsen a csehszlovák, majd a magyar vezetéssel is. Az üzleti érzéke mellett ez volt az egyik képessége, ami sikeressé tette: Agócs Attila róla szóló tanulmányának címe is ezt domborítja ki: Hulita Vilmos, a füleki gyár változó életlehetőségekhez alkalmazkodni tudó igazgatója.

Hulita még a monarchia idején vette át a gyár irányítását. A Tanácsköztársaság ideje alatt, amikor a magyar Vörös Hadsereg egy időre elfoglalta Füleket, családjával elmenekült a városból. 1919-ben tért vissza és újjászervezte a termelést. A gyár nehéz helyzetben volt: a tulajdonosa egy budapesti kereskedelmi bank volt, miközben a város már az újonnan megalakult Csehszlovákiához tartozott. Hulita nem is vette figyelembe a Budapestről érkező utasításokat, azokkal szembemenve vezetett be új termékeket.

Ez a helyzet 1927-ig állt fenn, amikor Hulita közvetítésével a budapesti banktól megvásárolta a gyárat a Prágai Kereskedelmi és Iparbank, és a Sfinx Egyesült Zománcművek r. t. konszernhez csatolta. A sikeres közvetítésért cserébe meghosszabbították Hulita szerződését. Az igazgató szélesítette a termékskálát, és miközben az 1930-as évek elején kibontakozott a nagy világgazdasági válság, és rengeteg cég ment tönkre Csehszlovákiában is, a füleki zománcgyár talpon maradt, és még növelni is tudta a termelést és az alkalmazottai számát.

Miután 1938-ban az első bécsi döntéssel Fülek ismét Magyarországhoz került, és a világháború is kitört, a Füleki Iparművekben a polgári termékek gyártását hamarosan háttérbe szorították a hadiipari termékek. Ebben az időben nőtt a gyár gigantikussá: Hulita 1917-ben 400 munkással vette át az irányítást, a negyvenes években viszont már 4400 alkalmazottja volt a Füleki Iparműveknek. Azonban Hulita ügyes helyezkedése ellentmondásos megítélésű volt a kortársai körében.

Hazafias dekoráció 1938-ban. Fotó – Schnelczer Zoltán gyűjteménye

Masaryk, Horthy

Ezt a helyezkedést szemlélteti, hogy Hulita Miklós Tomáš Garrigue Masarykkal és Horthy Miklóssal is személyesen találkozott. Masaryk 1930-ban látogatott Fülekre, Horthyval pedig egy budapesti ipari kiállításon találkozott, amin a füleki zománcgyár is szerepelt.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Fülek

Ipar

Történelem

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak