A szorongás elől nem lehet elmenekülni, sem elkerülni, de lehet vele teljes értékű életet élni – mondja a pszichológus, aki saját maga is ezzel küzd
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A szorongás egy normális, evolúcióból eredő érzés, amely a veszélytől hivatott bennünket megvédeni. A probléma akkor merül fel, ha nem tudjuk meghatározni, mi a valós veszély.
„A szorongásos zavarral küzdő embereknek úgynevezett hibák vannak a gondolatmeneteikben“ – mondja Denisa Debrecká pszichológus, aki saját maga is küzdött szorongásos zavarokkal, de megtanult uralkodni felettük. „Ezek az emberek aztán túlbecsülik a veszélyt, ami érheti őket, és ezzel egyúttal pedig alábecsülik azt, ahogyan kezelhetnék azt, alábecsülik a saját erejüket, a saját magukba vetett hitet.”
A szorongásos zavar több formát is ölthet. A hipochondria azt próbálja elhitetni az emberekkel, hogy súlyos betegek. A szociális szorongás arról győzködni őket, hogy például összeesnek, ha közönség előtt szólalnak fel. A kényszerbetegség arra készteti őket, hogy rituálékat vigyenek véghez annak az illúziójával, hogy az majd megvédi őket minden rossztól. Mindegyik forma vezethet pánikrohamhoz, tehát rövid ideig tartó, de intenzív félelemhullámhoz, amit fizikai tünetek és pánik érzése kísér.
Sokan azt hiszik, hogy a szorongás miatt sosem fognak tudni normális életet élni, a pszichológus azonban azt állítja, hogy ez nem igaz: „Lehet teljes életet élni szorongásos zavarral is.”
Denisa Debreckával többet között beszélünk:
- arról, milyen különbségek vannak a normális szorongás és a szorongásos zavar között,
- azokról a tényezőkről, amik beindítják a szorongásos zavart, és arról, milyen típusú nevelés vezet ehhez,
- a szorongásos állapot lefolyásáról, hogy mi indítja el, és min megy át közben az ember,
- arról, mi az, ami súlyosbítja a szorongásos zavart, és mi az, ami segít rajta,
- a gyógykezelésről és arról, hogyan lehet megtanulni uralkodni felette.
Mi a különbség a szorongásos zavar és az egészséges szorongás között? Ez utóbbi az, ami veszélyes helyzetek során mindenkinél előjön.
Azt szoktam mondani, hogy a szorongás, az idegesség és a stressz teljesen normális érzelmek, amelyeknek helyük van az életünkben. Evolúciós létjogosultságuk van, és lehetséges, hogy ezek nélkül az érzelmek nélkül mint emberiség nem élnénk túl. Viszont ugyanígy kialakulhat egy helyzet, amikor ezek az érzelmek némely embernél problémássá válnak, és akkor már szorongásos zavarról beszélhetünk. Ilyen esetekben az aggódás krónikussá válik, beférkőzik a mindennapi életbe, akadályoz minket bizonyos tevékenységekben vagy erős érzelmi választ vált ki, miközben a szorongás és aggódás időtartama hosszabb lefolyású.
A szorongást főleg a negatív gondolatok okozzák. A negatív gondolatokra való összpontosítás már a szorongásos zavar megnyilvánulása, vagy mindannyian inkább a negatív gondolatokkal foglalkozunk, mint a pozitívakkal?
Ez egyéni, de egy kutatás azt mutatja, hogy általánosságban véve mindannyian inkább a negatív ingerekre és gondolatokra összpontosítunk. Ezt a televíziós híreknél is láthatjuk – a figyelmünket mindig a negatív hírek ragadják meg. Nem mondanám azt, hogy ez feltétlenül rossz, mivel hogy megvan a maga evolúciós oka. Az agyunk nem arra van kialakítva, hogy boldoggá és elégedetté tegyen minket, hanem arra, hogy biztonságban tartson. Ezért természetes módon az életünkben található negatív gondolatokra, információkra és helyzetekre összpontosít.
Tehát azért csinálja, hogy megvédjen minket a negatív helyzetektől?
Igen, az agyunk többet tanul a negatív ingerekből, mint a pozitívakból, és többre is emlékszik belőlük. Ezért alakulhatnak ki olyan könnyen a fóbiák. A traumatikus vagy kellemetlen helyzeteknél az agy azt mondja magának, hogy ezt meg kell jegyeznie, hogy az embert meg tudja védeni. Tehát, ha valakit gyerekkorában megharap egy kutya, akkor annak felnőtt korában is kutyafóbiája van. Az agy ezt a tárgyat veszélyesként határozza meg, próbálja elkerülni és ezzel megvédeni minket. Természetesen később ez a fóbia már nem muszáj, hogy racionális legyen, és elvesztheti a védelmi szerepét is.
Racionálisabb volt ez valaha? Azt mondta, hogy a szorongás evolúciós szempontból adott, tehát védelmi szerepe volt az őskorban, ahol minden sarkon veszély leselkedett az emberre.
Ha az embereknél akkor nem jött volna elő a szorongásos reakció, tehát az üss vagy fuss reakció, az emberiség elég hamar kihalt volna. A probléma az, hogy ez az evolúciós reakció a mai korban is fennmaradt, noha már nincs mindig teljesen értelme. Stresszt élünk meg a munkahelyen vagy a társas interakciók közben, de ezek már nem olyan helyzetek, amelyekben feltétlenül segít rajtunk, ha valakivel összeverekszünk vagy gyorsan elfutunk. Csakhogy a testünk még mindig ugyanúgy reagál, aztán jönnek a problémák.
Ez azt jelenti, hogy a szorongás a génjeinkben van, vagy az életünk során is keletkezhet?
Különbséget kell tenni aközött, hogy a normális szorongásról vagy a szorongásos zavarról beszélünk. A szorongásos zavar kialakulásának minden más lelki betegséghez hasonlóan összetett okai vannak. Nem csak egy okról van szó. A szorongásos zavarnál például nagyon gyakran megjelenik a genetikai prediszpozíció és az agy egyéni neurológia beállítottságai, amelyekkel születünk. Ezenkívül szerepet játszik még a neveltetés módszere is, a traumatikus események vagy a nagyobb stressz. Ezen tényezők összességéből alakul ki a szorongásos zavar.
Melyik az a nevelési módszer, ami leggyakrabban okoz szorongásos zavart?
Okozhatja, de nem szabályszerűen – és ezt kiemelném, mert ez nem mindig a szüleink vagy a neveltetésünk hibája. Viszont sok embernél ez egy valóban erős tényező, kockázati tényezők pedig különböző nevelési módszerek lehetnek. Nagyon sokszor látunk emögött olyan szülőket, akik nagyon védelmezőek és saját maguk is szorongó típusúak. Például a gyereknek megtiltanak valamit, vagy valahová nem engedik el, mert nagyon féltik, vagy olyanokat mondanak neki, hogy: „Ne menj ki, mert elrabolhatnak. Vedd fel a kabátot, mert megfázol és a kórházban végzed.” A gyerek ilyenkor egyrészt megtanulja azt, hogy a világ veszélyes, de azt is, hogy ezeket a helyzeteket nem tudja kezelni, ezért elkerüli őket, tehát emiatt nagyon alacsony hite lesz a saját képességeit illetően.
Emellett az is hozzájárulhat a szorongásos zavar kialakulásához, ha például gyerekként nem éreztük magunkat biztonságban a családban, vagy az egyik szülőnk nagyon kritikus volt.
Milyen típusú szorongásos zavarokkal találkozik leggyakrabban a praxisa során?
Személyesen leggyakrabban a pánikbetegségekkel, a betegségektől való krónikus félelemmel és kényszerbetegségekkel. Gyakori még az agorafóbia is, amely a nyilvános vagy nyílt terektől való félelmet jelenti. Szintén gyakori a szociális szorongás, amikor az emberek félnek a szociális interakcióktól.
Néha azonban nem egyszerű pontos diagnózisok keretei közé szorítani a szorongásos zavart, mivel az embereknek gyakran kevert szorongásos zavaruk van. Ez azt jelenti, hogy változtatják őket a különböző élethelyzetekben. Nálam ez például a pánikrohamokkal kezdődött, felnőttkoromban pedig már a kényszerbetegségek tüneteiben nyilvánult meg.
Mi pontosan a pánikbetegség? Nem kíséri mindig a szorongásos állapotot pánikhullám is? Például, ha hipochondriám van, és találok valahol egy csomót és pánikrohamot kapok.
Igen, a pánikbetegségre a pánikrohamok jellemzőek, amelyek azonban másfajta szorongásos zavaroknál is jelentkezhetnek. Ezek a másfajta szorongásos zavarok azonban nem kell, hogy mindig pánikrohamok által legyenek kísérve. A pánikbetegség esetében rövid ideig tartó és nagyon intenzív félelemhullámokról beszelünk, melyek alatt intenzív fizikai tünetek jelennek meg, és az ember pánikot érez. Azt gondolhatja, hogy megfog halni, infarktust kap, megőrül és hasonlók. Ez a típusú pánikroham nagyon intenzív, de rövidebb lefolyású. A generalizált szorongásos zavar esetében például az emberek hosszú távon aggódhatnak, a fizikai tüneteik pedig nem olyan intenzívek, mint azok, amelyek a pánikroham során jelentkeznek.
Alapvetően egy nagyon intenzív félelemről vagy aggodalomról beszélünk, igaz? Ahogyan az elején mondta, az a funkciója, hogy megvédjen minket, csakhogy ezekben az esetekben nem fenyeget minket valós veszély.
A szorongásos zavarral küzdő embereknek úgynevezett hibák vannak a gondolatmeneteikben. Hajlamosak például túlbecsülni
