A magyar képviselet parlamenti és kormányzati esélyei. Corporatio et Forum Hungaricum

I. rész

Idén ősszel eldől, hogy a szlovákiai magyarság politikai képviselete tartósan a parlamenten kívülre kerül, vagy sikerül visszakapaszkodnia a releváns szlovákiai pártok közé. Az elemzők három politikai tényezőt látnak mozogni és pozíciót keresni e kis térfélen: a Szövetséget, a Simon Zsolt vezette Magyar Fórumot és Gyimesi György (OĽaNO) parlamenti képviselőt. Politikai súlyukat közvélemény-kutatások, a megyei választás és saját elképzeléseik alapján próbálják megbecsülni.

Az első tárgyalások nem voltak sikeresek. Az okok a jelek szerint az egymástól távol álló álláspontokban keresendők. A Magyar Fórum felülbecsülte önmaga súlyát, a Szövetség pedig alábecsülte a Magyar Fórum súlyát. A Szövetség felülbecsülte önmaga súlyát, a Magyar Fórum pedig alábecsülte a Szövetség súlyát. Mindketten olyan kiindulópontokat vázoltak fel, melyek fényévnyire voltak egymástól. Ez nem jó út. Nem volna szabad folytatni az MKP és a Most-Híd ötszöri sikertelen közös indulási stratégiáját.

Úgy vélem, kissé le kellene nyugodni. Fel kell mérni és értékelni azokat az adatokat, amelyek rendelkezésre állnak, s ezek alapján kellene folytatni a tárgyalásokat. A két párt történelmi döntés előtt áll: vagy sikerül minden ellentétes véleményük fenntartása mellett együtt bejutni a parlamentbe, és újra lerakni egy hatékony szlovákiai magyar politizálás alapjait, vagy külön indulva elbuknak, és valószínűleg eltemetik a szlovákiai magyar parlamenti politizálást. Vagy elfogadják egymás létezését úgy, ahogy vannak, minden rossz és jó tulajdonságukkal, vagy együtt süllyednek alá. Így vagy úgy, de sokáig fogunk emlékezni rájuk: vagy bölcs újrakezdőkként, vagy rövidlátó gyűlölködőkként. Ezt a történelmi felelősséget próbálja érzékeltetni a tanulmány latin címe is: Szövetség és Magyar Fórum.

A kölcsönös megértést elősegítendő, végigelemeztem két releváns közvélemény-kutatási anyagot, valamint az elmúlt 12 év választási adatait. Ezek alapján nyugodtan állítható, hogy a helyzet ugyan nehéz, de még nem reménytelen. Vannak megoldások, s vannak esélyek.

Kiindulópontok

Nézzük először a közismert alapadatokat: Az MKP, majd később az MKÖ, a 2010-es választáson 4,33 százalékos országos eredményt ért el. Két év múlva ez 4,28 százalékra csökkent, négy év múlva elérték a négy százalékot, legutóbb, 2020-ban pedig 3,90 lett az eredmény. Ez egy stagnáló és lassan lecsúszó párt útja volt eddig.

Ami a Most-Híd számait illeti itt 8,13-mal kezdtek, ezt 6,89-cel folytatták, 2016-ban polgári vízióval és hatalmas ambícióval 6,5-re tornászták le magukat, majd három éve szerény 2,05 százalékkal fejezték be önálló politikai pályafutásukat. Ez egy nagyon ígéretes kezdést követő sajnálatos kiégés folyamata volt.

E két párt tevékenységének eredményeképpen tehát 2020 óta nincs magyar parlamenti képviselet Szlovákiában, ahol a magyar nemzetiségű lakosok aránya ma 8,4 százalék. Az utolsó választás során tehát a Most-Híd és az MKP együttesen, vagy inkább pontosabb kifejezéssel élve, egymás ellenében 5,95 százalékot értek el. Hasonlítsuk ezt össze a korai MKP 2006-as eredményével, amely 11,7 százalék volt. Ez tizennégy év alatt 5,75 százalékos csökkenés, ami arányában megfelezést jelent. Ebből egy rendkívül pesszimista megközelítéssel sem lehet az asszimiláció számlájára írni többet, mint egy százalékot. A nagyjából öt százalékos támogatottsági csökkenés egyik része a politikai szimpátia zuhanása, másik része pedig az ezzel összefüggő választási részvétel csökkenése.

Nézzük tehát a választási részvétel alakulását. Egy korábbi tanulmányban (Fórum Társadalomtudományi Szemle 2021/2 – A gödörben az a lényeg, hogy ne ássunk tovább), Baki Attilával részletesen megvizsgáltuk 538 olyan község választási adatait, ahol magyar pártok bármikor 1990 óta minimum egyszer legalább 10 százalékos eredményt értek el. E községekben külön összegeztük a választási részvételt is, melynek alapján kiszámoltuk a mindenkori dél-szlovákiai részvételt is. Ez 2002-ben az országos részvétellel volt azonos. Négy évvel később a még egységes MKP idején ez a szám az országos részvétel 104,7, 2010-ben pedig kerek 104 százaléka volt. Két év múlva ez a szám 95,4-re, 2016-ban 92,8-ra, majd legutóbb, 2020-ban az országos átlag 87,4 százalékára esett vissza. Ez tíz év alatt 17,3 százalékos csökkenés, vagy másként mondva, a magyarlakta régió súlya 17,3 százalékkal lett kisebb a passzivitásba való fordulás miatt. Ez elsősorban politikai hibáknak és az egymással szemben indulásnak volt köszönhető. Nehéz úgy lelkesedni, ha a választó tudja, hogy a szavazata elveszik az 5 százalékos parlamenti küszöb miatt, vagy pártja toxikus kormánykoalícióban fog vele tobzódni, miközben őt hibáztatja, hogy nem adott neki több szavazatot. 2020 óta nem sok sikeres eseményről számolhatunk be kicsi szlovákiai magyar térfelünkön. Igaz, megalakult a Szövetség, de tartósan öt százalék fölé nem tudott kerülni és maga sem látszik túl lelkesnek.

A választási részvételről szóló eszmefuttatás lényege tehát a következő költői kérdésekben fogalmazódik meg: amennyiben újabb két magyar lista fog egymás ellen indulni szeptemberben, növelni fogja ez a harc a választási részvételt? Lelkesedési hullám fog végigsöpörni Csallóköztől, Gömörön keresztül Bodrogközig? A választók örömmel fogják nyugtázni a két párt tárgyalásának befejezését és a hatodik külön indulást? Megnyugszik a lelkünk?

Amennyiben tehát a következőkben a két magyar párt külön indulását fogom vizsgálni, kénytelen leszek a várható eredményt csökkenteni a választási részvétel további várható zuhanásával számolva.

Az első vizsgálat

A szlovákiai közvélemény-kutató intézmények közül a Focust tartják a legmegbízhatóbbnak, s ők rendelkeznek az időben leghosszabb konzekvens adatsorral is. Néhány kivételtől eltekintve rendszerint jól mérték fel a szlovákiai pártok választások előtti népszerűségét. A magyar pártokat ugyan rendszeresen alul mérik, de az eltérés a publikált statisztikai hibahatárokon belül mozgott, leszámítva a Most-Híd 2020-as hirtelen elvérzését. Az intézet közzétett eredményeinek alapvető problémája két tényből ered. Kicsi a magyar nemzetiségű megkérdezettek száma (80 és 110 között felmérésenként), valamint megkérdőjelezhető a magyar nemzetiségűek Focus által használt országos aránya. Ezért a vizsgált adatsorban nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani egy-egy kiemelkedően magas vagy alacsony mért értéknek és sokkal fontosabbak a hosszú távú trendek. A vizsgálatom tárgya a 2018 januárjától 2023 februárjáig lefolytatott Focus közvélemény-kutatások magyar mintáinak eredményei. Ez ötven mérést jelent, ahol átlagban 90 magyar nemzetiségű válaszadóval folytattak beszélgetést. Egy ilyen, havi rendszerességű, azonos metodikával elvégzett kutatás már objektívnek mondható, a folyamatokat illetően. Az alábbi számok a mindenkori a magyar mintán belüli arányokat és százalékokat jelentik. Az országos súlyokat külön részben elemzem.

Első lépésként nézzük a magyar pártok elfogadottságának alakulását a biztos választó magyar nemzetiségűek között. 2018-ban és 2019-ben ez az arány 73 százalék környékén mozgott. (Ez csak kicsivel volt alacsonyabb a kettőezres évek elején mért 75–78 százalékos MKP-népszerűségtől a magyar nemzetiségűek között) Ez az arány a 2020-as választásokra 60 százalék alá zuhan (elsősorban a Most-Híd szavazatvesztése miatt), majd napjainkra lassan újra 69% fölé emelkedett. Ez jó hír, de nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy ez a növekedés csak a biztos választók körében észlelhető, miközben ezek aránya csökkent. A probléma ugyanis az, hogy eközben jelentősen megnőtt a bizonytalan és választani nem tudó magyarok száma. Ez azt jelenti, hogy amíg 2018-ban a magyar jellegű pártok az összes megkérdezett magyar 53 százalékát tudták képviselni, ez az arány 2022-re 45 százalékra csökkent. 2023-ban ugyan megfigyelhető némi emelkedés, de ez eddig csak két mérésben mutatkozott meg, ezért még nem tekinthetjük folyamat jellegű változásnak.

Az első vizsgálat eredménye tehát az, hogy a magyar pártok öt év alatt 4–5 százaléknyi biztos szavazót vesztettek, s ezzel együtt megduplázódott a bizonytalanok aránya. Konkrétan a választani nem tudók száma a 2018-as 8,3 százalékról felment 2022 év végére 17,7 százalékra. Ennek három oka lehet: a parlamenten kívüliség, a politikusok rendszeres összetűzései és konfliktusai, valamint a világos politikai álláspontok hiánya.

Szlovák pártokat választó magyarok

Második lépésben áttekinthetjük a szlovák pártok hatását a biztos pártválasztó magyar nemzetiségű megkérdezettekre. Itt érdekes hullámvonalat fedezhetünk fel: 2018-ban a szlovák pártok 27,4 százalékos népszerűséggel kezdtek, ami 2022 év végére 30,2-re emelkedett. Ez az enyhe ív azonban a 2020-as választások idején drámaian megugrott. A Most-Híd elvesztette a magyar támogatói csaknem kétharmadát, akik közül az MKP–MKÖ senkit sem tudott megszerezni. Ez intő jel, de nem szokatlan.

Az MKP a Most-Hídban csalódott választókat már 2010-től sem tudta átcsábítani és ebben a 2020-as választás sem volt kivétel. Ezek a választók a közvélemény-kutatási adatok alapján az OĽaNO, és némi meglepetésre a Smer kosarában kötöttek ki, csaknem egyforma arányban (14, illetve 11 százalék). Úgy látszik, hogy a Most-Híd semmitmondó és önigazoló kampánya szinte minden választóját valami más, markáns politikai párt felé hajtotta. Ez pedig nem az MKP volt, melynek politikai üzenete a markáns politikai állásfoglalások helyett egy kaotikus egyéni kampánydömpingbe fulladt. Így aztán a 2020-as évben a magyar nemzetiségű biztos pártválasztók 40,2 százaléka választott szlovák pártot.

A szlovák jobboldalinak mondható pártok ebből 2020-ban a felét mondhatták magukénak, ami mostanra 2–3 százalékra csökkent, miközben a volt Smer pártjai 10-ről felmentek 20,4-re. A baloldali PS nem mérhető, ellenben tartósan 5 százalék között mozog a radikális pártok (Kotleba, Republika, SNS) támogatottsága. És hangsúlyozom, hogy ez a biztos pártválasztó magyar nemzetiségű megkérdezettek szavazatait jelentik 2018 és 2023 között.

Magyar pártok, magyar százalékok

S végül nézzük a magyar pártok teljesítményét a Szövetség színre lépése óta. Az MKP-, a Most-Híd- és az Összefogás-platform egyesülése minden bizonnyal szükséges volt, azonban ez az új formáció eddig még egyszer sem érte el az elődpártok ideje alatt megszokott 65-73 százalékos támogatottsági arányt. Az egyesülési folyamat során, 2021 nyarán és őszén ugyan a biztos pártválasztó magyarok 62 százaléka vallotta magáénak a még meg sem alakult Szövetséget, ez a szám azonban az év végére 50% alá csökkent, s azóta is itt mozog. A legutóbbi hónapok tartománya nagyon enyhén 50 százalék felett volt. Úgy néz ki, hogy kifulladt a megalakulási lendület, s a politikai sikereket hozó megyei választás sem hozta lázba a választókat. A párt támogatottsága másfél éve stagnál.

A kérdés most az, hogy vajon a Szövetség az elkövetkező néhány hónapban mely konkurens párttól és milyen módon kívánja megszerezni legalább azt a százalékmennyiséget, amivel az elődpártok az egyesülés előtt rendelkeztek. A Gyimesi György nevével fémjelzett OĽaNO, mely a biztos pártválasztó magyarok között az utóbbi egy évben átlagosan 1,07 százalékos támogatottsággal rendelkezik az adatsor alapján, nem tűnik erőtől duzzadó, nemes lelkű megmentőnek. Gyimesi esetleg hozhatná az 1,07-et, de nem tudjuk, hány százalékot riasztana el.

A Szövetség esetleg megszerezhetné a Hlas és a Smer felé fordult 20 százaléknyi magyar választót, itt viszont az nem világos, hogy politikusai közül ki az, aki megfelelő módon versenybe tudna szállni Pellegrinivel és Ficóval. Elméletileg elképzelhető a Magyar Fórum választóinak átcsábítása is, csak ismét az a gond, hogy nem tudható, melyik szövetségi politikus lenne vonzóbb számukra, mint Simon Zsolt, és milyen politikai tartalmat közvetítene a fórumos szavazók felé ez a még meg nem nevezett szövetségi politikus.

Vagyis az álmok világát elhagyva, összegezve a lehetőségeket és a Szövetség eddig fel nem fedezett szabad energiáit, gyakorlatilag leszögezhető, hogy a Szövetség nem tudja a következő fél évben lényegesen növelni magyar nemzetiségű biztos pártválasztói táborát.

Az egyetlen, szavazatemelkedéssel járó út a Magyar Fórummal való közös indulás (de nem koalíció, hiszen az hét százalékos küszöböt jelentene) lehetne, mivel együtt már majdnem 70 százalékon vannak a biztos pártválasztó magyar nemzetiségűek körében. A Magyar Fórum a Focus magyar mintáján belül a 2021-es februári egy-két százalékos népszerűségről feltornázta magát a az idén februári 20,6%-ra. Érdekes megfigyelni, hogy nem a Szövetségtől, hanem a szlovák jobboldali jellegű pártoktól szerezte a biztos pártválasztó magyar nemzetiségű szimpatizánsokat. A Focus felméréssorozata alapján nem látható a két formáció szavazóinak egymással szembeni viszonya, szimpátiája, ezt azonban látjuk majd egy másik felmérésben.

Összegezve tehát, a mai magyar nemzetiségű biztos pártválasztók a Focus ötéves adatsora alapján a következőképpen oszlanak meg: 50 százalék Szövetség, 20 százalék Magyar Fórum, 20 százalék Smer, Hlas és Sme rodina, 5 százalék szélsőséges pártok és egy kevés egyéb. A szavazni kívánók 17 százaléka nem tud dönteni, 13 százalék pedig nem menne el szavazni.

Véleményem szerint a bizonytalanok nagy része nem kíván újra részt venni egy kétlistás magyar versengésbe és nem akar olyan pártokra szavazni, melyek bejutási esélye alacsony. A „szeressük egymást magyarok, az ön szavazata dönt, itt az utolsó esély, egységben s szövetség és szövetségben az egység” típusú politikai üzenetekkel nem lehet 2023-ban új szavazatokat szerezni, de nem járható út a zsigerből támadás taktikája sem. Politikai profil és politikai munka szükségeltetne. S itt sajnálattal kell megállapítani, hogy sem a Szövetséget, sem a Magyar Fórumot egyetlen közvélemény-kutató sem mérte még tartósan öt százalék felett. Ennek ellenére csak bízni, csodát várni és kerülni a számokkal való szembenézést, hiba lenne.

Parlamenti esélyek, országos százalékok

A Focus adatsorát nézve még egy utolsó kérdésre kellene választ adni: mindez mennyit ér az országos választáson. Ismerjük a magyar nemzetiségű választópolgárok politikai preferenciáit, választási kedvét, bizonytalanságait és a lassan változó trendeket. Most azt kellene megvizsgálni, hogy mindez mit jelent szlovákiai szinten, vagyis hány százalékot érhetnek el a magyar pártok külön-külön, együtt, esetleg szlovák párttal indulva.