Mészáros András filozófus: Ha a magyar politikusok így folytatják, nem jutnak be a parlamentbe

Az egyesült magyar pártban néha nem is alapvető, hanem akár teljesen mellékes dolgokra is máshogy reagálnak a platformok vezetői, és ez azt fogja jelenteni, nem jutnak be a parlamentbe, véli Mészáros András filozófus, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének korábbi vezetője, a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács elnöke.

Interjúnkban szóba kerül,

• miért ennyire pesszimisták az emberek Szlovákiában,
• milyen szellemi kondícióban vágnak neki a szlovákiai magyarok a választási kampánynak,
• mennyire kell féltenünk a szlovákiai demokráciát.

Három éve válságok sorozatában élünk. Milyen hatással vannak az ilyen válságok a társadalmak szellemi teljesítményére? A klasszikus görög filozófia legnagyobbjai is különböző válságok idején alkották meg az életművük jelentős részét, nem?

Az ő idejükben ez azért volt más, mert volt mögöttük egy jól működő polgári társadalom, a pólisz. Szókratész úgy áldozhatta fel az életét, hogy arra hivatkozott, a törvényeket be kell tartani. A válságos időszakokban ez általában nem így működik, hanem kettéválik a nyilvános szféra és a magánszféra, és az emberek bezárkóznak.

A görögök inkább a hellenisztikus korszak végén kerültek válsághelyzetbe, és az akkori filozófiai irányzatok elhagyták az általános kérdéseket. Inkább az egyén magánéletére hivatkoztak, bejött a szkepticizmus, a sztoicizmus, a lemondás, a beletörődés filozófiája. Az epikureizmus is ekkor volt a csúcson, amely szerint a magánéletben lehet keresni a gyönyört, ami nem csak a testi gyönyör, hanem az élet teljességének a gyönyöre. Mind a három irányzatnál megmaradt a bölcsesség kívánalma. Ma ezt nem látom.

Mit lát ma?

Ma is megtörtént a visszavonulás a magánszférába, ezt a járvány kikényszerítette. Megszakadtak bizonyos kapcsolatok, és megerősödött az internetes és közösségi médiás kommunikáció, amiben nincs olyan szűrő, ami alapján a köznapi ember megtudná, melyik nézetekre hagyatkozhat. Sokan mondják, hogy elbutul a társadalom.

A kortárs filozófia tud vagy egyáltalán akar bármiféle megoldási javaslatokat kínálni a mostani válságokra?

Valamiféle javaslatok vannak. A zöld mozgalmak mentén felerősödött a visszanyúlás a marxizmushoz. Kialakult egy bizonyos romantikus antikapitalizmus. Azért romantikus, mert az a félig-meddig pozitivista gondolkodás, ami Marxot jellemezte, ebből eltűnőben van. Olyan kritika fogalmazódik meg, amely csak az elutasítást helyezi előtérbe. Azt már Marx előtt is tudták, hogy az egyszerű tagadás semmire nem vezet. Ami a köznapokban is megjelenik, az a tagadás.

Vannak persze kezdeményezések arról, mit lehetne tenni a klímavédelemmel, a társadalommal, de ezek olyanok, mint a pusztába kiáltott szó – a legerősebb hatalmak, mint az Egyesült Államok vagy Kína ezt nem fogadják meg.

Szlovákiában is érződik, hogy a tagadás és a szkepticizmus eluralkodott az embereken. Új felmérések szerint Szlovákiában a legpesszimistábbak az emberek egész Európán belül. Ez a borúlátás mennyiben megalapozott, és mennyiben egy társadalmi rossz hangulat kifejeződése?

Szkepticizmus szerintem nincs, mert a valódi szkeptikus racionálisan gondolkodik. Ez azt jelenti, hogy nem tudja, mi az igazság, de hajlandó megkeresni a különbséget az igazság, hazugság, a tévedés és a jó út között. Pesszimizmus tényleg van. Volt egy nagy világjárvány, meggondolatlan, nem racionális döntésekkel. A köznapi ember is láthatta, hogy sok esetben egyéni szándékok, félremagyarázás, Szlovákiában egyes politikusoknál butaság vagy akár mentális zavar állt e mögött – nem Matovič az egyedüli, akit itt meg lehetne említeni.

Emiatt uralkodott el a pesszimizmus?

A pesszimizmus akkor uralkodik el, ha nem látnak egy biztos pontot abban a szférában, amely irányít. A demokrácia ebből a szempontból nagyon sérülékeny, főleg, ha a vezető pozíciókba nem olyanok kerülnek, akik úgy is tudnak döntéseket hozni, hogy felvállalják a népszerűtlenséget.

Emellett van egy gazdasági válság, infláció, a háború réme. A háborút különböző csatornák különbözőképpen értelmezik. Meglepő számomra, hogy egyetemi végzettségű emberek is bedőlnek az orosz propagandának arról, hogy az oroszoknak védekezniük kellett az ukránokkal szemben. A pesszimizmus viszont nem biztos, hogy elbutulás, inkább orientációvesztésnek nevezném. Politikusokkal beszélgetve az ember rádöbben, hogy nincsen filozófiailag megalapozott értékrendjük.

Kivesztek az ideológiák a politikából?

Az nem lenne olyan nagy tragédia. A klasszikus értelmezés szerint az ideológia a hamis tudat. A posztmodern értelmezés szerint az ideológiák mindig benne vannak a társadalmakban, ezek határozzák meg, hogyan és miről gondolkodhatunk egyáltalán. Ha ebben az értelemben nem lennének ideológiáink, az emberek szabaddá válhatnának, csakhogy az emberek nem tudnak élni a szabadsággal. Sokan felcserélik a szabadságot a szabadossággal és az anarchiával. Láttuk a járvány idején, hogy sokan üzleteket támadtak meg vagy orvosokat, mert nem tudták a helyén kezelni a dolgokat.

Én tehát nem az ideológiákat hiányolom, hanem az értékeket. Tudatában vagyok viszont annak, hogy az értékalapú politizálás is embertelen döntéseket eredményezhet. Például Záborská politizálása is értékalapú, kérdés, milyen értékekről van szó.

Az egyik fő kérdés, amiről most is szó esik, hogy a következő választásokon két értékrend közül fogunk választani: hogy Nyugathoz vagy Kelethez akar-e tartozni ez a társadalom. Egyetért azzal, hogy egy ilyen kereszteződéshez értünk?

Igen, csak az a vicc, hogy az egész választási hadjáratban az értékek háttérbe fognak szorulni. Fico és a hozzá kapcsolódó szélsőségesek ki fogják használni a ruszofil hagyományt, ami megvan a szlovák társadalomban annak ellenére, hogy csak negatív tapasztalataik vannak az oroszokkal. Az lesz a kérdés, mennyire lesznek józanok a választók. Félek, de van bennem egy félénk optimizmus.

Ez miből táplálkozik?

Ha visszanézek az 1989 óta eltelt időszakra, azt látom, hogy amikor Szlovákiában válsághelyzet alakult ki, a választásokon mindig az optimálisabb megoldást választották az emberek. Magyarországon ez például nem működik. Kérdés viszont, melyik régióban milyen arányban mennek el szavazni. Vannak régi hagyományok, amelyek nagyban meghatározzák az emberek választását.

Az egyik ilyen a különbség a katolikusok és az evangélikusok között. Az evangélikus vidékek, ahol valaha a német hatás erősebb volt, általában az európai orientációt választják. Felső-Nyitrától viszont nem várom el, hogy a Progresszív Szlovákiára fognak szavazni, ők a nacionalistákat vagy a kommunistákat szokták választani, ebben az esetben Ficót. De hála Istennek, itt van Kassa, Pozsony, Dél-Szlovákia, Eperjes és még néhány város, amelyek adnak reményt arra, hogy a választások más irányt vesznek.

Ami Dél-Szlovákiát illeti, a szlovákiai magyarok hagyományosan szintén a nyugati értékrend mellett szoktak szavazni, az utóbbi időben viszont ez mintha változóban lenne. Miért?