Egy fiatal losonci lány vegán süteményeiért rajonganak Pozsonyban

Még csak huszonhárom éves, de már több saját recepttel is büszkélkedhet. Kiadott egy online recepttárat is, a vevők nemcsak süteményeket készíthetnek belőle, hanem Antóniától tanácsot is kérhetnek.

A fiatal cukrász szerint a Covid óta a fiatalok zárkózottabbak lettek. Otthonról dolgoznak, online intézik az ügyeiket, a közösségi médián lógnak, keresik a helyüket a poszt-Covid világban. De Antónia kivétel, Pozsonyban próbálja meg valóra váltani cukrász álmait a Charbon D’orral.

Az interjúnkból kiderül:

• miért kell a verseny és a kritika,
• miért akar valaki új süteményeket kitalálni,
• hogy lesz egy losonci zongorista lányból kísérletező cukrász.

Még csak huszonhárom éves vagy, mások ilyenkor döntik el, mit fognak csinálni az életükkel, te pedig már most sikeres vagy a szakmádban. Mi volt az a momentum az életedben, ami a sütemények és a sütés felé indított el?

Mikor el kellett döntenem, hogy az alapiskola után hogyan tovább, akkor a besztercebányai konzervatóriumba zongora szakra jelentkeztem, ami elég komoly erőfeszítést igényelt. Muzikális családból származom, és énekelni is jól tudok. Közben azon is gondolkodtam, hogy pszichiáter vagy biológus leszek, de a történelem is érdekelt. A második évfolyamban több időm maradt magamra, mert szakítottam a barátommal, így megkértem a magyar nagymamámat, hogy tanítson meg sütni.

A nagymamád magyar?

Az édesanyám losonci, a családja, így a nagymamám is magyarok. Én tudok magyarul, de szlovák iskolába jártam, jobban beszélek szlovákul, mint magyarul. Ezt egy kicsit sajnálom. Én amolyan „félmagyar” vagyok. A nagymamám lánykori neve Bartók.

És hogy jön a sütés a zongorázáshoz?

Láttam benne valami izgalmasat. Elsőnek a szirupos kókuszkockát tanultam meg, azután sorba a bonyolultabb süteményeket is. Minden hétvégén otthon sütöttem, később elkezdtem kísérletezni. Vegán süteményeket készítettem, mert vegetáriánusként éltem. Közben tanulás mellett az albérletben folytattam a sütést.

Bár nagymamám minden klasszikus süteményre megtanított, én valami mást akartam. Első nyilvános megmérettetésemre a szalagavatómon került sor, egy vegán sajttortát készítettem. Nagyon büszke voltam rá, mindenkinek ízlett, azt gondoltam, megpróbálom árulni.

Losoncon bementem egy cukrászdába és felajánlottam, hogy vegán tortákat sütnék nekik. A tulaj csak elmosolyodott, azt kérdezte, hogy tudom-e, mi mindent kellene ismernem, betartanom és elsajátítanom, hogy hivatalosan tortákat készíthessek. Kicsit csalódtam, mert azt hittem, egyszerűbben megy, de nem lankadtam.

Tehát már több éve, a szalagavatód óta vegán süteményeket készítesz, mégpedig Charbon D’or francia név alatt, ami magyarul azt jelenti: Aranyszén. Honnan jön ez a név?

Érdekes ennek is a története, nagymamámnál levettem a polcról egy mesekönyvet, és egy helyen üres sütőporos zacskót találtam könyvjelzőként. Elkezdtem olvasni a mesét, ami nagyjából arról szólt, hogy ha egy öregapónál dolgoztál, akkor reggelre a jutalomként kapott szén arannyá változott. Ez a szimbólum annyira megtetszett, hogy elhatároztam, a márkajegyem neve Aranyszén lesz, ami azt jelenti, hogy a szénből, vagyis az alapanyagokból aranyat varázsolok, süteményeket. Nem akartam se szlovák, se latin nevet, a francia elegánsabb.

Ekkor már csak vegán süteményeket készítettél? Volt kinek sütni?

Először csak a vegán barátaimnak, aztán nagyobb megrendeléseket is kaptam, például egy vegán esküvőre három dobozzal is kértek a süteményeimből. Később együttműködtem egy losonci vegán étteremmel, ahol naponta sütöttem. Ez jó tapasztalat volt. A tanulmányaim után még egy ideig Losoncon sütöttem, ahol 2018-ban megszerveztem az első vegán pikniket.

Vegán pikniket Losoncon 2018-ban?

Igen, tizennyolc évesen az ottani vegán csoporttal együttműködve elhatároztam, hogy egy szombati napon vegán pikniket szervezek. Belépőként