Lassan már otthonról sem kell kilépnünk, ha az őseinket kutatnánk

Az utóbbi évtizedek információs boomjának köszönhetően soha nem látott népszerűségnek örvend a családfakutatás, az alábbiakban összefoglaljuk, mit érdemes tudnia a kutatást fontolgató érdeklődőnek a legújabb módszerekről.

Cikkünkből egyebek mellett kiderül:

• mik azok az első lépések, amelyeket minden családfakutatónak meg kell tennie;
• miért jó, hogy egyre több anyakönyv online is elérhető és kereshető;
• vannak-e buktatói az online-családfaépítésnek;
• a DNS-alapú családfakutatás segíthet a meglévő családfák bővítésében, de kellemetlen családi titkokat is felfedhet;
• DNS-teszttel kideríthető-e a magyar vagy szlovák származás.

A technológiák fejlődésének köszönhetően egyre népszerűbb a családkutatás. Valaki csak az egyenes ági felmenői iránt érdeklődik, más a számára ismeretlen rokonait keresné meg, megint más helytörténeti érdeklődéstől hajtva ugrik fejest a genealógiába. Bárhogy is fog hozzá az ember, az elején nem árt összeszedni minden rendelkezésére álló információt: „kifaggatni” a még élő idős rokonokat, átnézni az esetleg otthon őrzött régi iratokat, a felmenők sírjáról leolvasni az évszámokat – ezek nélkül is neki lehet vágni, de nem biztos, hogy érdemes megspórolni a ráfordítandó időt.

Amennyiben a huszadik századra vonatkozó születési-, házassági- vagy halotti anyakönyvekre van szükségünk a mai Szlovákia területéről, azokat első körben a helyi anyakönyvi hivatalban kell keresnünk. Ezek beszolgáltatása a levéltárakba azonban nem teljesen egységes, így nem árt előre érdeklődnünk, hogy mit hol találunk. Például Komáromban a csak még „élő”, azaz száz évnél nem régebbi anyakönyveket őrzik az anyakönyvi hivatalban, Dunaszerdahelyen azonban 1907-től vannak meg ezek a dokumentumok.

Mint azt Adriana Violovától, a komáromi anyakönyvi hivatal vezetőjétől megtudtuk, az anyakönyvi hivatalokban lévő anyakönyvekből anyakönyvi kivonatot 5 eurós illeték fejében a 154/1994-es anyakönyvi törvény 18-as paragrafusában meghatározott személyek vagy hivatalok kérhetnek. A jogosultak – gyakorlatban az anyakönyvben szereplő személy közvetlen rokonai – az anyakönyvi bejegyzésből jegyzetet készíthetnek, fényképezni azonban nem lehet.

Ha levéltárban kutatnánk, a kutathatóság kapcsán mindenképp érdemes előre érdeklődni a területileg illetékes levéltárak elérhetőségein.

A magyarországi állami anyakönyvezés 1895. október 1-jétől történő bevezetése előtti korszak egyházi anyakönyveit a szocializmus időszakában államosították, ezek szintén kutathatóak a levéltárakban. De nem csak ott.

Itt jön képbe az online családfakutatás egyik nélkülözhetetlen eszköze, a FamilySearch.org elképesztő méretű adatbázisa. Saját bevallásuk szerint a teljes gyűjteményük jelenleg 12,5 milliárd kereshető névből áll, mintegy 5 milliárd digitalizált mikrofilm-képkockán. Ezen felvételek készítése már a múlt század közepén megindult a világ számos pontján.

A FamilySearch állítása szerint a mai Szlovákia területéről mintegy 22 millió anyakönyvi feljegyzés, a mai Magyarország területéről pedig durván ennek a duplája érhető el a honlapon keresztül. Szlovákiára vonatkozóan ezek szinte kizárólag különböző egyházi anyakönyvek, döntően az 1895-ös végdátumig, igaz, előfordulnak ennél későbbi adatok is, mint ahogy ez a „Szlovákia, Egyházi és zsinagógai könyvek, 1592–1935″ gyűjteménynévből is kiderül. Ezek mellett az adatbázisban megtalálhatjuk például az 1869-es népszámlálás néhány észak-magyarországi vármegyére vonatkozó népszámlálási kérdőíveit is.

Településenként és egyházanként nagyon változó, hogy hol mikortól vezettek anyakönyvet. A római katolikusoknál elvileg