Evina Stein történész: Tévhit, hogy az emberek a középkorban barbárabbak vagy butábbak lettek volna

Evina Stein már régóta foglalkozik az ókor és a középkor történelmével. A középkort gyakran „sötétnek” nevezik, és ehhez a korszakhoz szerinte számos tévhit kapcsolódik. Az egyik ilyen elterjedt sztereotípia például az, hogy a középkorban mindenki azt hitte, hogy a Föld lapos.

„Ez nem igaz, a tudósok határozottan nem gondolták így. Nagyon jól tudták, hogy a Föld gömb alakú” – mondja az interjúban. Az már más kérdés, mit gondolt az átlagos középkori ember, és miért gondolta azt. Valószínű, hogy az átlagemberek egy része valóban úgy gondolta, hogy a Föld lapos, mert bármilyen más elmélet logikátlannak tűnt számukra, és ellentmondott a józan paraszti eszüknek. A tudományos elméletek nem voltak elérhetők a nyilvánosság számára, vagy az emberek nem hitték el őket. Akárcsak manapság.”

Jan Werich és Miroslav Horníček híres cseh színészek egyszer előadtak egy jelenetet, amelyben a következő sor szerepelt: „A középkort a modern korban élő emberek találták ki, hogy enyhítsék kisebbrendűségi komplexusukat, hogy olyan kitüntetéseket és elismerést kapjanak, amelyeket talán csak a haláluk után kapnának meg, de nem akarnak várni. Ezért gúnyolódnak azon, ahogyan dédapáik és ükapáik gondolkodtak és dolgoztak, és ezt nevezik középkornak. Elfelejtik, hogy ezzel a módszerrel egy napon az ükunokáik és dédunokáik a saját újkorukban ránéznek majd a középkorukra és azt mondják: „Lám, lám, lám!” A középkor kutatójaként mit gondol a középkor fogalmának erről a művészi megközelítéséről?

Csak egyetérthetek velük. A középkor alapvetően egy szubjektív fogalom, egy értékelő kijelentés, amit az emberek találtak ki azért, hogy valaki mást kezdetlegesnek vagy valamilyen módon alacsonyabb rendűnek tituláljanak vele. Ez tehát nem egy a kort illető objektív tény, amely létezett a múltban, a fogalomban bizonyos mértékig fellelhető az alacsonyabbrendűség komplexusa.

Mindeközben pedig, ha abban az időben megkérdeztünk volna egy számunkra „középkorinak” tűnő embert arról, hogy érzi magát, természetesen nem tartotta volna magát középkorinak. Az emberek a középkorban saját magukat latinul moderninek, tehát modern embereknek tartották.

Mi vonzotta a középkor történelmében?

Meglehetősen kanyargós úton jutottam el hozzá. Latin szakon végeztem, az motivált, hogy el tudjam olvasni Szent Ágoston művét az eredeti nyelvén és más korabeli írásokat, amelyeket soha nem fordítottak le szlovákra. Így hát a régebbi szövegekkel kezdtem, aztán kronológiailag haladva fokozatosan eljutottam a középkorig, ahol megálltam.

Hozzá kell azonban tennem, hogy személy szerint nem látok nagy különbséget az ókor és a középkor között, ez a két korszak nagyon hasonló. Az ókori és a középkori emberek alapvetően nem különböztek egymástól.

Milyen értelemben?

Vegyünk mondjuk egy olyan valakit, aki az időszámításunk előtti első évszázadban élt az ókori Rómában, valakit az időszámításunk utáni első évszázadból, és valakit a harmadik időszakból, 800-ból, tehát 700-800 évvel későbbről. Mind a három ember hasonlított egymásra – mentalitásukban, viselkedésükben, társadalmi életükben és világnézetükben is.

Ezzel szemben az az ember, aki a mai, 2023-as Rómában él, jelentősen eltér az ókori és a középkori embertől is.

Mi változtatott meg minket?

A modernitás. Az elmúlt 150 év a technológia fejlődésének szempontjából összehasonlíthatatlan bármi mással az eddigi történelmünk során. Ha Európát vesszük figyelembe, különösen az említett Rómát, az életünkben abszolút alapvető változások következtek be.

Képzeljük el, hogy az ókorban vagy a középkorban az emberek 50 százaléka még tízéves kora előtt meghalt. Más szóval, az emberek 50 százaléka még gyerekkorában meghalt. Ez kétségkívül hatással volt arra, hogyan nézett ki az emberi élet, hogyan gondolkodtak az emberek saját magukról, az értékekről, az életük értelméről, arról, mit láttak maguk körül, vagy arról, mi az a halál.

Ezt a tényt figyelembe véve egészen érthető, hogy a korabeli emberek másféle döntéseket hoztak, mint amilyeneket mi hozunk. Máshogy terveztek, másképp gondolkodtak. Hiszen természetes dolog, hogy ha tudjuk, hogy a gyerekeink 50 százaléka meghal, akkor ez alapján fogunk viselkedni, ami az utódaink számát és ami az egész családtervezést illeti. Itt azonban nem csak a gyerekkori halálozásról beszélünk, ami manapság teljesen másképp néz ki, legalábbis Európában. Számos más olyan tényező is létezik, amelyek alapvető módon formálták át az emberi mentalitást.

Tud mondani valamilyen konkrét példát?

Vegyük például a nők terhesség és szülés alatti halálozási arányát, amely az elmúlt 100-150 évben és az említett középkorral összehasonlítva jelentősen csökkent. Ez megváltoztatta a nők mentalitását és társadalmi helyzetét is. Azt, hogyan gondolkodnak a nők ma arról, hogy kicsodák, és milyen lehetőségeik vannak, amikor az életüket tervezik.

Úgy gondolom és hiszem, hogy a mai 15 éves lányok máshogyan vélekednek az életükről, mint az ókori vagy középkori Rómában élő 15 éves lányok, akik számára az élet valósága azt jelentette, hogy az első gyereküket valószínűleg már tizenhat évesen megszülik, hogy érkezzenek megszülni még mondjuk hatot, mert csak három él túl közülük, illetve az, hogy meghalhatnak szülés közben. A demográfiai növekedés és a társadalom fejlődése az ókorban és a középkorban össze volt kapcsolva.

Milyen lehetett a nők élete akkoriban, ha figyelembe vesszük, hogy az határozta meg, ahogyan akkor az emberek akkor éltek?

Többféle női élet volt. A nők életének minősége függött például attól is, hogy milyen társadalmi osztályba, környezetbe születtek, vagy mondjuk milyen nemzetiségűek voltak. Általánosságban véve a nők leginkább a szülő és az anya szerepét töltötték be. Amiatt, hogy gyerekeket kellett szülniük a már említett halálozási ráta és a rövid élettartam miatt, hogy meg kellett szülniük egy bizonyos számú gyereket, hogy a társadalom – a klán, a törzs, az egész ország – ne haljon ki, hanem bővüljön, erős társadalmi nyomásnak voltak kitéve.

Mindegyik terhesség potenciálisan veszélyeztetett volt, ez pedig nagy hatással volt a „a nő társadalmi értékére”. Egyrészt a nő értékes volt amiatt, hogy képes volt gyermeket szülni, másrészt viszont hatalmas kockázatot jelentett, hogy a nők nagyon fiatalon meghaltak – szülés közben vagy után a komplikációk következtében. Ha egy nő 25 éves korában meghalt, mi mindent érkezhetett megtapasztalni az életében?

Másrészt viszont meg kell jegyezni, hogy voltak olyan nők is, akik elutasították a szülői és anyai létet. A keresztény középkori társadalomban zárdába vonulhattak és apácák lettek belőlük, vagy szerzetesnek is állhattak valamelyik női rendben. A keresztény világban ez volt a nő számára azon kevés lehetőségek egyike, hogy más módon éljenek, hogy társadalmi státuszt szerezzenek, elismerést vagy akár egy bizonyos pozíciót a családi reáliákon kívül. Az azonban tény, hogy a kolostorba vonulásról volt, hogy a család döntött, ez nem mindig a nő szabad döntése volt.

Mit kínált a nőknek a kolostor azon kívül, hogy megszabadította őket a gyerekszülés kényszerétől, és az aközben bekövetkező esetleges haláltól?

A kolostor az a hely volt a nők számára, ahol