Csáky Pál: Ha a Szövetségnek választania kell a Smer és a Hlas között, a Hlast kell választani

A korábbi miniszterelnök-helyettes, MKP-elnök és EP-képviselő szerint Gyimesi György előtt csak kockázatos utak állnak, de azok között a saját párt gründolása is szerepelhet. Csáky Pállal arról beszélgettünk, hogy

• hogyan kellene a Szövetségnek pártszerűen működni,
• milyen lehetőségek állnak Gyimesi György előtt,
• mivel kereste meg a visszatérni tervező Dzurinda,
• mi a gond a magyarországi politikai vitakultúrában,
• van-e nyomás a Szövetségen Budapest irányából,

és szóba került az is, szerinte miért nem magától értetődő a csehek oroszellenessége és a lengyelek Ukrajna melletti kiállása, illetve hogy mit gondol a magyarországi hivatalos álláspontról.

Az MKP-platform január végi kongresszusa után egy Facebook-bejegyzésben azt írta, meg kellene értenie a csapatnak, hogy pártszerűen kell viselkednie. Nem viselkedik pártszerűen?

A Szövetség még mindig mozgalomszerűen próbál működni. Ez a volt Csehszlovákia haveli hagyatéka, neki volt a 80-as évek végén, a 90-es évek elején, a rendszerváltás körül egy „apolitikus politika”-víziója, ami egyébként megbukott Csehországban is, de sok politikai szerveződés máig így próbál működni.

Hogy nevesítsem, mire gondolok: a leginkább érintett mozgalom a Matovič-féle párt, amely 2020-ban egy ilyen mozgalomként nyerte meg a választást, aztán nagyon nagy bajok lettek belőle, mert nem volt rendes szerveződésük. Akkor pár ember volt csak tagja az OĽaNO-nak, Matovič maga mondta, hogy egy liftbe befér az egész tagság.

Én nem szeretem a „politikai párt” megfogalmazást, a „politikai párt”-attitűdöt, egyszerűen el kell fogadnom, hogy ez szükséges rossz a demokráciájában. A politikai párt arra szolgál, hogy emberek próbálják meg összehangolni a nézeteiket a társadalmi problémákról, és egyfajta belső munkamegosztás alapján tegyenek is valamit a megoldásukért. Ez a politikai párt jószándékú definíciója, létezik más is.

A Szövetségnek is egyszerűen a játékszabályok alapján kell keményebben megszerveznie önmagát, a sejtjeit és a helyi szervezeteket, és a választókat valahogy becsatornázni, hogy értsék azt, hogy mit akar csinálni a párt, és aztán a választásokon támogassák.

Ezek szerint úgy látja, hogy a választók nem értik, mit akar a Szövetség? Konkrétan miben nyilvánul meg, hogy nem pártszerűen működik?

Szeretném jelezni, hogy nagyon visszafogottan fogok beszélni a Szövetség dolgairól, mert nem szeretem azokat az embereket, akik pályán kívülről kiabálnak be a játékosoknak, mondván vagy gondolván, hogy mindent jobban tudnak.

De egy dolog nagyon egyértelmű az elmúlt két évben: a Szövetség mint a pártegyesülés utáni egyedüli érdemleges magyar formáció nem hozza a formáját. A pártegyesüléssel még a matematika szabályait is felülírták, mert a Szövetségnek kisebb a támogatása, mint amekkora az elődpártok népszerűségi rátájának az összege volt.

Az elmúlt két évben többször próbálták a platformok egymás kárára, a másik platformmal szemben megmutatni magukat, ami az emberek előtt belső vitaként jelent meg. Ezért egy csomó ember, aki potenciálisan egyiket vagy a másikat vagy a harmadikat támogatta volna, elriadt ettől, és a választásokkor otthon fog maradni vagy átszavaz a szlovák pártokra.

Ezzel szembe kell nézni, és ezt az önpusztító hozzáállást abba kell hagyni.

A januári kongresszus óta eltelt másfél hónap. Lát előrelépést ezen a téren? 

Annyit látok, hogy a háztartás csendesebb, átmenetileg. Két dologtól tartok – és ez nem pályán kívülről való bekiabálás, hanem univerzális szabályokról beszélek. Az első dolog az, hogy valószínűleg lesz némi hangzavar a lista véglegesítésénél.

Most azt látom, hogy többen reménykednek a jobb helyekben, és értelemszerűen nincs annyi jó hely, mint amennyit a potenciális érdeklődők szeretnének. Ott azért lesz némi csörte, lesz némi csalódás is bizonyos emberek esetében.

A másik dolog: tartok attól, hogy lesz-e a pártban kellő intelligencia és belső visszafogottság jó programot csinálni. Mert azt is látni kell, hogy ezeknek a vitáknak a hátterében komoly nézetkülönbségek vannak, amelyek az elmúlt többpárti világból fakadnak.

A Most-Hídból jött politikusok több dolgot másként látnak, mint például az MKP-ból jött politikusok, amivel együtt lehet és együtt is kell élni. Csak van egy szint, amikor ki kellene tárgyalni egymás közt egyfajta közös álláspontot, vagy legalábbis egymás meg nem támadását.

Tegyük fel, hogy a Szövetség bejut a parlamentbe. Melyek azok a pártok, amelyekkel együtt kellene működni?

Ebben a pillanatban rossz a helyzet, és úgy néz ki, hogy nem jutnak be. Tehát az első válaszom a kérdésre az, hogy be kellene jutni. Erre szerintem megvan az esély. De profi módon kell hozzáállni és megszervezni a választási kampányt. A 2020-as kampányban részt vettem, és az akkori koalíción belül nagyon rosszul működött a dolog, rossz is lett az eredmény. Erre tehát nagyon oda kell figyelni.

Ha viszont bejut a Szövetség, mondjuk 6-7 százalékos eredménnyel, akkor értelemszerűen a megszólított pozíciójába kerül, nem fogják kormányalakítással megbízni. De elképzelhető, hogy a mérleg nyelve lesz.

Én úgy gondolom, hogy a Smerrel és a nacionalistákkal, azaz az újjászerveződő SNS-szel, a Kotleba-párttal és az ő szakadárjaikkal, a Republikával nem szabad tárgyalniuk és koalícióra lépniük.

Mi a helyzet a Hlasszal?

Pellegrini pártja valószínűleg megkerülhetetlen lesz, s ez a párt szerintem is „Smer-kettő”. Nagyon komoly átjárás van Fico és Pellegrini pártja között, de ha elkerülhetetlen, akkor a Hlast kell választani, és azzal kellene próbálni valamilyen módon együtt élni. Megjegyzem, ugyanilyen dilemma előtt álltunk 1998-ban, amikor a Dzurinda vezette tízpárti koalícióba be kellett vennünk a posztkommunista SDĽ-t. Akkor lenyeltük a békát, kibírta az első Dzurinda-kormány, hogy az SDĽ is a koalíció tagja volt.

Ilyen helyzet most is előfordulhat, erre fel kell készülni. A nagy probléma az, hogy kevés tapasztalt politikus van a Szövetségben, nincs igazán átütő vezető személyiség, aki húzni tudná magával a pártot, meg tudná jeleníteni a párt politikáját.

Ebből bajok lehetnek, mert a másik oldalon meg rafinált, minden hájjal megkent szlovák politikusokkal fognak tárgyalni, teszem azt egy kormányba lépésről, és ott nagyon oda kell majd figyelni, mert amit az elején elrontanak, azt már nagyon nehéz később helyrehozni.

Azt, hogy a Szövetség politikusainak nincsenek tárgyalási tapasztalataik, az is mutatja, hogy az alapszabály rossz. A párton belüli viták is abból fakadnak, hogy az alapszabály, amely platformokat hozott létre, nem mondja meg, hogy a vitás dolgokat hogyan kezeljék.

Egy ilyen dokumentumnak, vagy akár egy későbbi választási dokumentumnak, egy kormányprogramnak tartalmaznia kellene, hogy hogyan kell a krízishelyzeteket kezelni. Amikor jól mennek a dolgok, akkor nem nagyon kellenek papírok, és mindenki bízhat a józan ítéletében, a józan eszében. De amikor baj van, akkor kellenek a pillérek is, azokat oda be kell írni. És ezt a Szövetségnél nem csinálták meg.

A magyar kormány a Smerrel ápol jó kapcsolatokat, ami még Orbán Viktor és Robert Fico 2012-es nagy kibékülésében gyökerezik. Vajon Budapesten kívánatosnak tartanák, hogy a Szövetség együttműködjön Ficóékkal?

Szeretnék visszautalni megint a tapasztalatainkra. 1998-ban Vladimír Mečiar pártja nyerte meg a választást, de nem tudott kormányt alakítani, 2002-ben Robert Fico pártja nyerte meg a választást, de megint csak nem tudott kormányt alakítani, így lehetett Dzurinda kétszer miniszterelnök.

Én nem zárom ki, hogy Fico pártja megnyeri a választást. A kérdés az, hogy