A szexuális nevelésnek nem arról kellene szólnia, hogy az egész osztály előtt óvszert húzunk egy péniszmodellre

„Eva Goldfarb amerikai professzor azt mondta, hogy egy bizonyos életkorig várni a szexuális nevelés bevezetésével olyan, mint a nyolcadikos algebráig várni a matematika bevezetésével” – mondja Vanesa Terenová és Richard Ančic, a Comenius Egyetem turócszentmártoni Jessenius Orvostudományi Karának orvostanhallgatói és a szexuális nevelés oktatói.

Ők sem kaptak minőségi szexuális nevelést az alap- és középiskolában. Ezért a Szlovák Orvostanhallgatók Szövetsége és annak Szexuális és Reprodukciós Egészséggel Foglalkozó Állandó Bizottsága szexuális nevelési workshopokat indított középiskolákban. Az egyik zsolnai gimnáziumban tartott két workshopon, a tanulók beleegyezésével mi is részt vettünk.

Az interjúból megtudhatja:

• hogyan néznek ki a szexuális nevelés workshopjai,
• miért vetettek fel olyan témákat, mint a kultúra, a nem vagy az erőszak,
• hogyan lehet a szexuális nevelési órákat mindenki számára a lehető legbiztonságosabbá tenni,
• miért írtak magyarázó levelet a diákok szüleinek,
• hogyan végződött a kutatások szerint a szigorú szexuális absztinenciára irányuló szexuális nevelés.

Az anyagokat és tanfolyamokat is önkéntesen készítik el és végzik az orvosi tanulmányaik mellett? Hozzájárult ehhez a döntéshez a középiskoláikban tapasztalt szexuális és párkapcsolati nevelés minősége is?

Vanesa Terenová (VT): Az iskolában nem kaptunk szexuális nevelést, csak biológiaórán vettük át a reprodukciós rendszert. Egyik nap a nőit, a másik nap a férfit. Viszont nagyon inspiráló volt számomra az első nőgyógyászati vizsgálatról szóló előadás, amit medikusok tartottak.

Richard Ančic (RA): Én nem részesültem szexuális nevelésben sem az alapiskolában, sem az egyházi gimnáziumban. Az egyik legnagyobb ösztönzést az jelentette számomra, amikor negyedikben a biológiaórán meghallottam azt a tévhitet, miszerint a méhen belüli spirál „lekaparja az embriót a méh nyálkahártyájáról és megöli.” Le akartunk érettségizni, ezért nem szólaltunk fel. Még ha kapcsolatokról is volt szó, a tanárok, úgy tűnt, abban a hitben éltek, hogy az emberek nem szexelnek a házasságig. Arról is nyíltan beszéltek, hogy a nőnek semmit nem szabadna megtagadnia a férfitól ilyen téren.

Visszagondolva erre, rájöttem, mennyire fontos az elfogulatlan szexuális felvilágosítás jelenléte minden iskolában. Ez volt a fő oka annak is, hogy kiálltam a szexuális nevelés azon formája mellett, ahogyan mi végezzük. Az egészség és az oktatás tagadhatatlan emberi jogok. Az objektív és elfogulatlan szexuális nevelés mindkettőt egyesíti.

A szlovákiai iskolákban csak néhány egyesület és nonprofit szervezet foglalkozik a szexuális neveléssel. Csehország nagyobb városaiban viszont eléggé elterjedt dolog, hogy a szexuális nevelési órákat önökhöz hasonló medikusok tartják. Hogyan dolgoznak, és milyen anyagokra épülnek a workshopjaik?

VT: Már régóta tartunk előadásokat az alapiskolákban az első nőgyógyászati vizsgálatról és a férfiak nemi egészségéről. Az anatómiával kezdjük, majd a fogamzásgátláson át a mell- és méhnyakrák megelőzéséig jutunk el. Már ezeken az órákon is észrevettem, hogy a lányokat leginkább a fogamzásgátlás érdekli.

RA: A szexuális nevelés még mindig egy viszonylag fiatal projektünk. Ahogy Vanesa mondta, már van némi tapasztalatunk az iskolákban a szexuális nevelés néhány témáját illetően. Úgy éreztük azonban, hogy többre van szükség. A rendelkezésünkre álló anyagok nagyrészt az Orvosi Egyesületek Nemzetközi Szövetségétől (IFMSA) származnak, de saját tevékenységeinket is belevesszük, és a médiából és a közösségi médiából származó aktuális témákból is szerzünk inspirációkat.

Mindezt a szabadidőnkben és önként tesszük, de nagyon szívesen. Lehet, hogy nincs annyi tapasztalatunk, mint más szervezeteknek, de ezt saját kezdeményezésre kezdtük el. A társadalomban hiányoznak az információk olyan alapvető témákról, mint a beleegyezés, a pornográfia és arról, hogy mi a szexualizált erőszak. A szexuális nevelésnek ezeket mind tartalmaznia kellene.

Szlovákia valamennyi orvosi karáról több hallgatót képeztünk ki a szexuális nevelés oktatására, és mindenki maga dönti el, melyik iskolát keresi fel. Az ideális az lenne, ha minden iskolába el tudnánk jutni. A tanulmányaink azonban nagyon időigényesek, és a magam részéről már azt is sikernek könyvelem el, hogy félévente egyszer négy workshopot tudok tartani egy osztályban.

Az általam ismert középiskolások azt mondják, hogy a szexuális nevelés az iskoláikon gyakran úgy néz ki, hogy például egy nőgyógyász megy hozzájuk. Az osztályt fiúkra és lányokra osztják fel. Egy-két óra alatt elmondják nekik a higiéniáról és a fogamzásgátlásról szóló alapvető dolgokat, majd a lányoknak betéteket osztogatnak. Önök négy részre osztották az óráikat. Mit tartalmaznak ezek?

VT: Az első workshopon a szexuális fejlődéssel foglalkozunk. Az anatómián és fiziológián keresztül eljutunk a pubertáskorban bekövetkező változásokig, mint például a menstruáció, és megemlítünk néhány nem fertőző szexuális betegséget is.

A másodikon a szexualitás, a nemek és a kultúra témáját vesszük elő, a harmadikon pedig a fogamzásgátlást és a reprodukciós egészséget, ahol elsősorban a szexuális úton terjedő betegségekről beszélünk, a megelőzés lehetőségeivel és a tünetekkel együtt. Az utolsó a párkapcsolati erőszak veszélyeire és az online biztonságra összpontosít.

Tisztában vagyunk vele, hogy a fiatalok hozzáférnek az internethez, a közösségi oldalakhoz és a társkereső alkalmazásokhoz is. Ezért fontosnak tartjuk, hogy tudják, mi a biztonságos az online térben. Véleményem szerint azonban még mindig nem fedtünk le elég témát.

RA: A megfelelően oktatott szexuális nevelésnek nem csak a nem kívánt terhességek csökkentésében és a nemi betegségek terjedésének mérséklésében lehet bizonyítottan hatása. Feltételezhető, hogy elősegíti a kritikus gondolkodásra való pozitív irányultságot, bizonyos értékek megalapozását, a bármilyen mássággal szembeni tiszteletet és a tolerancia kialakítását, illetve a saját határok tiszteletben tartását és az ezekről való kommunikációt. És persze sok minden mást is. Ez a szexuális nevelésnek egy teljesen figyelmen kívül hagyott hatása.

Miért fontos, hogy a szexualitás mellett a nemek és a kultúra témáját is megvitassák?

RA: Nagyon fontos, hogy a nemek és a nemi identitás témája is megjelenjen. Ezen a területen hatalmas nagy kárt okoztak azok a közéleti személyiségek, akik elterjesztették a „gender” kifejezést, és azonnal démonizálták is. Mielőtt vitát nyitnánk erről a témáról, megpróbáljuk elmagyarázni a fiataloknak, hogy mit jelent a nem és a nemi identitás.

Mindannyian jövünk valahonnan, mindannyian másképp látjuk a nemi identitást, és nem baj, ha van róla valamilyen véleményünk. Aztán már csak az a kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e kritikusan reflektálni és szembesülni a véleményünkkel. A kultúra nagyban befolyásolja, hogy miként fogalmazzuk meg a nemiséget. Egyesek számára még mindig vitatott téma, de a legtöbbünknek van nemi identitása, és felesleges lenne elhallgatni, mert a tizenévesek már tisztában vannak azzal, hogy létezik ilyen.