Pártelnök egy ideig nem lesz a mesterséges intelligenciából, de a diktatúrák kezében félelmetes lehet
Ha a mesterséges intelligencia már most egy csomó dologban meghaladja az emberi képességeket, képes lehet-e valaha vezetni az emberiséget? Lehet-e belőle az emberi gyarlóságoktól mentes, igazságos vezető, amely mindig a lehető legjobb döntést hozza? Valószínűleg nem – és talán jobb is, hogy egy politikai pártban legfeljebb csak a titkárságig jutna.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
Még nyoma sem volt a ChatGPT körüli felhajtásnak, mikor tavaly Dániában egy párt bejelentette: egy mesterséges intelligencia a pártelnöke, és elindulnának az őszi választásokon.
A párt MI-elnöke – melyet a Discordon is lehetett faggatni arról, hogy tulajdonképpen mi a víziója – egy kicsit populistának tűnt. Kitalálta például, hogy minden dániai lakosnak alapjövedelemre van szüksége, nem is kevésre: 100 ezer dán koronát, azaz több mint 13 ezer eurót adott volna minden lakosnak. Mikor azt kérdezték tőle, mi lenne az első intézkedése, azt felelte: törvénybe iktatná, hogy minden politikus használjon mesterséges intelligenciát a munkája során.
A Szintetikus Pártot akkoriban természetesen senki sem vette túl komolyan, így a kezdeményezés – amiről már akkoriban is látszott, hogy inkább médiahack – gyorsan eltűnt a semmiben.
Ám a kérdésfelvetés – melyet a Szintetikus Párt tett – megmaradt, és most, hogy az emberek ismerkedni kezdenek a mesterséges intelligencia bizonyos megjelenési formáival, még aktuálisabbá vált. Vajon alkalmas lehet-e az MI arra, hogy segítsen a politikusoknak? Vagy lecserélhetjük-e az emberi – s ebből fakadóan emberi hibákkal, gyengeségekkel, elfogultságokkal rendelkező – politikusokat egy mesterséges intelligenciára, mely elfogulatlan, megvesztegethetetlen és igazságos? Létezik-e egyáltalán ilyen?
Két szakértővel jártuk körbe a témát: Keleti Arthur kibertitok-jövőkutató, az Informatikai Biztonság Napja alapítójával, és Biczó Zoltán adatszakértővel, az Adatépítész Podcast házigazdájával. A cikkünkből megtudhatják
- mennyire megbízható az MI,
- pártelnökként vagy asszisztensként teljesít-e jobban,
- mennyire rasszista a mesterséges intelligencia,
- meg tudná-e írni egy szlovákiai magyar párt programját,
- s hogy képes lehet-e felelősséget vállalni a döntéseiért.
Mire használjuk most a mesterséges intelligenciát?
Az, hogy a fél világ a ChatGPT-vel, az OpenAI természetes nyelvű chatbotjával játszadozik, nem jelenti azt, hogy ez lenne az emberiség „harmadik típusú találkozása” a mesterséges intelligenciával. Az MI különböző algoritmusok formájában már rég az életünk részét képezi – ahogy Biczó Zoltán mondja, már egy csomó szolgáltatást ezen keresztül érünk el. Az MI döntéseibe futunk bele, ha Spotify-t hallgatunk, használjuk a YouTube-ot, vagy a Facebookot – a háttérben, észrevétlenül dolgozik az MI.
Ezek a felhasználási módok azonban úgynevezett szűk felhasználási módok – ilyenkor az MI egy nagyon világos, eléggé jól leszűkített célt kap, és ennek mentén cselekszik – teszi hozzá Keleti Arthur. Adott esetben javaslatokat tesz arra, mit hallgassunk vagy nézzünk az interneten. De ilyen felhasználás az is, hogy az MI észrevegyen egy kamera képén valami szokatlant, vagy szelektáljon ki egy adathalmazból valami specifikusat. Ezen felhasználási területeken folyik a legtöbb kutatás – hogyan lehet a legjobban felhasználni az MI-t a gyártásban, a biztonságtechnológiában, az orvostudományban vagy épp a diagnosztikában.
Az általános célú mesterséges intelligencia már egy egész más kategória – ez tulajdonképpen még nem is igazán létezik, inkább egy tudományos cél, egy kisérletezési terep – beleértve a ChatGPT-t, a Bing kereső MI-jét, és a Google MI-jét is. Ezek a kísérletek értelemszerűen még messze nem tökéletesek, és még kutatjuk, milyen általános hozzáadott értéket tud nekünk adni. „Ami biztos, hogy ezek még messze nem olyan megbízhatók, hogy támaszkodhassunk rájuk. Lehet, hogy adnak bizonyos útmutatást, amit nagyon komolyan meg kell gondolnunk, elfogadunk-e” – mondja Keleti Arthur.
Csak hogy lássuk, milyen dimenzióban értelmezendő a pontosság ebben az esetben: az Instruct GPT kapcsán a kutatók például azt mondják, hogy a modell 58 százalékban kevésbé hallucinál, mint az előzőek, és 84 százalékban mond valószínűleg igazat. „A kutatók is a hallucinálás és a valószínűleg igaz szókapcsolatokat használják vele kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy alapvető hiányosságok vannak még, amelyek miatt még általánosan nem lehet az MI-re támaszkodni” – teszi hozzá a jövőkutató azzal, hogy az is egy fontos tényező, mennyi ideig tudja tartani az MI a kontextust, mikor beszélgetünk vele, és mikor veszti el a fonalat.
„Az emberi társadalmi rendszerek talán legbonyolultabb kérdése, hogy az MI-re törvényhozást vagy akár csak javaslatokat bízzunk. Ez ugyanis a gazdaságot, jogot, technológiát, politikát, stratégiát és normarendszereket érintő kérdés. A törvényeket még nem bízhatjuk mesterséges intelligenciára” – teszi hozzá Keleti Arthur.
Politikai asszisztens
Biczó Zoltán teljes mértékben egyetért ezzel – hozzátéve, hogy az MI nagyon sokféleképpen tud hasznos lenni egy politikus számára. „Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a politikusnak van egy hatalmas számítógépe egy nagy, sötét szobában” – mondja a kutató.
Inkább az áll közelebb a valósághoz, hogy az MI egy virtuális asszisztens, ami rengeteg módon segítheti a politikust abban, hogy eljuttathassa az üzeneteit a választókhoz, méghozzá a lehető leggyorsabban. „Az MI segíthet egy email-kampányban, ahol mondjuk meg kell szövegezni valamit, és tömegesen kell testre szabni. Vagy ha piackutatás kell, szűrés, klaszterizálás. Ez mind működhet, és működik is” – mondja az adatszakértő.
Sőt, az MI a copywriterek munkáját is elveheti. A ChatGPT és a hasonló generatív chatbotok könnyen meg tudnak fogalmazni üzeneteket, ha valamire gyorsan reagálni kell. „Például, ha a szomszédban kitör egy háború, és nagyon nem mindegy, hogy erről most vagy csak két hét múlva beszél a politikus a választóknak” – jegyzi meg. Az MI javaslatait nagyon gyorsan lehet kampányspotokká változtatni – de ehhez fontos, hogy a politikusnak legyen is üzenete. „Erre pedig az MI nem alkalmas. Nem adhat tartalmat, célt a politikusnak” – teszi hozzá.
Biczó Zoltán szakmailag épp ezért komolytalannak tartja a dán Szintetikus Párt próbálkozását az MI-pártvezetéssel. S szerinte az a gondolatmenet sem állja meg a helyét jelen pillanatban, hogy az MI-re úgy tekintsünk, mint egy olyan potenciális politikai vezetőre, amely – mivel nincsenek emberi hibái – igazságosan és elfogulatlanul tudna vezetni.
Az MI ugyanis egyszerűen szólva az, amit megeszik. Pontosabban az, milyen adatbázissal dolgozik. Az intelligenciának nincs teljesen pontos definíciója, hiszen egy komplex fogalomról van szó – s az emberi intelligencia egyik összetevője maga az öntudat, amellyel a mesterséges intelligencia nem rendelkezik.
Az MI csak azokból az adatokból tud kiindulni, amit biztosítunk neki – s ha a világ összes adatát beletáplálnánk, abban benne lenne az összes emberi részrehajlásunk, előítéletünk, rasszizmusunk, korrupciónk – mondja a szakértő. Erre példaként azt az esetet hozza fel, mikor az Egyesült Államokban egy gépi tanulásos MI-re bízták az óvadékok összegének megállapítását.
A rendszer az afroamerikai elkövetőknél jelentősen magasabb óvadékot állapított meg, mint a fehéreknél. A dolog vizsgálatába bevonták az MI fejlesztőit is, akik viszont kijelentették, soha nem adták meg döntési paraméterként a bőrszínt. Az MI ugyanakkor a már létező bírói döntéseken és ítéleteken tanult – s tulajdonképpen a gyanúsítottak lakcímei alapján döntött, aki egy többségében feketék által lakott negyedből érkezett, annál automaikusan magasabb lett az óvadék. Tulajdonképpen az ember – tehát a bírók összefüggésrendszerét örökítette át magába.
Ezt megerősíti Keleti Arthur is, aki azt mondja, az MI tükröt tart nekünk. Ez pedig érvényes a politikára is. A mesterséges intelligenciákat trenírozni lehet progresszív vagy konzervatív gondolkodásra, minden azon múlik, milyen adatokat adunk meg neki – ha az adatok hibásak vagy részrehajlóak, az MI is ilyen lesz. „Akkor tudnám elképzelni, hogy egy MI segédkezzen jogalkotásban, ha azt amennyire lehet, diverz információkkal látjuk el, javítjuk a hibáit, s ha kell, helyre tesszük” – jegyzi meg.
Tűzokádó sárkányok
„Konkrét politikák kitalálását tehát nem bíznám az MI-re” – mondja Biczó Zoltán. Ha például tűzvédelmi szabályzatot kérünk a ChatGPT-től, akkor nagy valószínűséggel kapunk egy féloldalnyi értelmes és értelmezhető adatot. Nem kizárt azonban, hogy lesz egy pontja, melyben az MI azt fejtegeti, hogy a tűzokádó sárkányokat ki kell tiltani a faházakból, mert az nagy kockázat – de maga a szabályzat valóban értelmezhető lesz.
A ChatGPT technikai értelemben például meg tudná írni egy átlagos párt programját, nagy valószínűséggel úgy, hogy abba különösebben extrém módon nem is lehetne belekötni. Méghozzá azért, mert ez a generatív modell nagyrészt az internetről dolgozik, ezeken tanult, ezekből generálja a válaszait. „Ha kivesszük ebből az egyenletből az MI-t, tulajdonképpen azt kérdezzük, rábíznánk-e ezeket a dolgokat az internet népére. A válasz jó esetben az, hogy nem” – teszi hozzá az adatszakértő.
A fiktív Szlovákiai Magyar Párt programjának első négy pontja, ahogy azt az MI megalkotta:
- Az autonómia elérése. A Szlovákiai Magyar Párt legfontosabb célja az autonómia elérése, melynek révén a magyar közösségnek lehetősége nyílik a saját ügyeinek és érdekeinek hatékonyabb képviseletére. Az autonómiával a szlovák állam és a magyar közösség közti együttműködésre és a szlovák alkotmány keretein belüli megvalósításra törekszik a magyar kisebbség jogainak és kultúrájának megőrzése érdekében.
Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.
