Napunk

Fodor Attila: Ilyen kevés gyerek még nem járt magyar iskolába. Ne az abszolút számokat nézzük, hanem a szlovák iskolákhoz mérjük az adatokat

Magyar tanítási nyelvű alapiskolába járó tanulók számának változása Szlovákia járásaiban, városok és falvak szerint, 2010–2019
Magyar tanítási nyelvű alapiskolába járó tanulók számának változása Szlovákia járásaiban, városok és falvak szerint, 2010–2019

A szlovákiai magyar oktatás statisztikáiról nem készül elemzés, csak a beíratási számokkal játszunk, de ha a számokat a szlovák elsősök adataihoz viszonyítjuk, akkor a magyar iskolák stagnálnak vagy lefelé mennek, a szlovák iskolák pedig emelkedő tendenciát mutatnak.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Tátrai Patrik, Ferenc Viktória, Rákóczi Krisztián és Márton János négy ország, Szlovákia, Ukrajna, Románia és Szerbia magyar oktatási intézményeinek eltérő oktatási statisztikáit összegezte a Közoktatási kör(tér)kép című kötetben. A szerzők célja az volt, hogy a 2010-es évekre egy egységes, a közoktatás minden szintjére kiterjedő, összehasonlító adatbázist hozzanak létre, ábrázolják az adatokat és a belőlük kirajzolódó folyamatokat ismertessék. A könyvbemutatót követően hazai oktatási szakemberek, iskolaigazgatók, fenntartók és az egyetemek képviselői a felvidéki magyar iskolahálózat fejlesztésének kérdéseiről beszélgettek.

A Kárpát-medence négy országában 1700 óvoda, bő 2000 alapiskola és több száz középiskola adatát dolgozták fel a koronavírus-járvány alatt Csala Dénes segítségével. Rákóczi Krisztián a kötet komáromi bemutatóján hangsúlyozta, hogy a 90 térképet tartalmazó atlasz magyarázó szövege jó szándékú laikusok meglátásait tartalmazza, mivel a szerzők nem oktatási szakértők. Az atlaszban az oktatási tárca adatait használták fel.

Az atlasz adatait mindenképpen fel kellene dolgozni, illetve kiegészíteni helyi kutatásokkal. Jó lenne tudni, hogyan hat a szülők migrációja, a munkahelyük utáni utazás, a roma gyerekek arányának növekedése, az oktatási intézmények infrastruktúrája és színvonala az óvoda- és az alapiskola-választásra.

Szlovákiában 2010-ben a magyar iskolahálózatot 271 tanintézmény alkotta, melyből 140 teljes szervezettségű (117 magyar, 14 szlovák–magyar közös igazgatású, 9 egyházi fenntartású) alapiskola volt. 131 alsó tagozatos alapiskola működött, közülük 113 magyar, 15 magyar–szlovák közös igazgatású és 3 egyházi fenntartású volt. Tíz év alatt 27 alapiskolával csökkent a magyar iskolák száma. A szlovákiai magyar iskolahálózatban a 2019/2020-as tanévben 244 alapiskola működött, közülük 140 volt teljes szervezettségű, az alsó tagozatos alapiskolák száma pedig 104-re csökkent.

A hazai szakemberek számára ezek az adatok nem meglepőek, bár a 2020-as évektől mintha kiszorult volna a közbeszédből a megszűnt magyar kisiskolák témája, a tendenciával jó ideje tisztában vagyunk. Az okokról jobbára feltételezéseink és meglátásaink vannak csupán, nem pedig kutatáson alapuló információnk.

Ha megnézzük a szlovákiai magyar iskolák létszámait, akkor láthatjuk, hogy a 104 kisiskola az iskolahálózat 40 százalékát alkotja, de a magyarul tanuló diákok alig 10 százaléka látogatja ezeket az iskolákat. Az átlagos összlétszám mindössze 26 fő a nem teljes szervezettségű alapiskolákban, viszont 65 alsó tagozatos magyar alapiskolában az összlétszám nem haladja meg a 25 főt. A demográfiai folyamatok tükrében további alsó tagozatos alapiskolák megszűnésével kell számolni.

Több óvodás, csökkenő magyarság

A 2010 és 2019 közötti években összességében emelkedett a magyar óvodások létszáma, míg 2010-ben 8532, addig 2019-ben már 9388 gyermek járt magyar vagy közös igazgatású óvoda magyar csoportjába. Ez mintegy 10 százalékos növekedést jelent, viszont jelentősek a regionális eltérések. A kötet szerzői leszögezik azt is, hogy az óvodások számának változása nincs összhangban a magyar közösség demográfiai folyamataival, azaz a csökkenő gyerekszámmal.

Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása Szlovákia járásaiban, városok és falvak szerint, 2010–2019. Fotó – Közoktatási kör(tér)kép

Az adatok alapján az óvodások számának növekedése a városokban volt látványos (22%), a falusi óvodákat az óvodások kétharmada látogatja, itt a növekedés 5%-os. Fontos lenne ismerni ezen folyamatok hátterét, hiszen Kassán és a Kassa-környéki járásban a leglátványosabb a falusi óvodák kiürülése. Pozsonyban és a Szenci járásban 30 százalékkal emelkedett az óvodások száma.

„A magyar tömbterületen, a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásokban a növekedés nem volt ilyen jelentős, esetenként csökkenés figyelhető meg a Komáromi járás falvaiban, illetve Szlovákia keleti járásaiban” – jegyezte meg Tátrai Patrik. Ugyanakkor például Gömörben a roma gyerekek arányának növekedése járulhatott hozzá ahhoz, hogy a nem roma gyerekeket más településre, illetve szlovák óvodákba íratták a szülők.

Magyar nyelvű óvodai nevelésben részesülők számának változása a Losonci, a Rimaszombati és Nagyrőcei járásokban, 2010–2019. Fotó – Közoktatási kör(tér)kép

Kis települések kiugró adatai

Az alapiskolások száma a 2010-es évek elején visszaesett ugyan, de az évtized másik felében stagnált, a vizsgált időszakban a tanulók létszáma 5 százalékkal csökkent. A falu és város különbsége az alapiskoláknál is érvényes, bár a különbség jóval kisebb mértékű. A városokban 1,5 százalék, a falvakban pedig 7,5 százalékos a tanulók számának visszaesése. „A városi agglomerációkban jelentős növekedés figyelhető meg, a Rimaszombati és a Nagyrőcei járásban pedig vélhetően a magyar ajkú cigányság növekvő száma jelenik meg a magyar iskolások létszámában” – figyelmeztet Tátrai Patrik.

Az alapiskolákban már egyértelműen jelen van az a szegregációs folyamat, amit a magyar ajkú roma gyerekek arányának növekedése vált ki, bizonyos iskolákból a nem roma szülők elviszik a gyermeküket. Ugyanakkor a természetes szaporulat, a migráció és az asszimiláció is befolyásolja a tanulói létszámokat. Például emelkedő tendenciát mutat a Szenci járásban.

Magyar tannyelvű alapiskolába járó tanulók számának változása a Losonci, a Rimaszombati és a Nagyrőcei járásokban, 2010–2019. Fotó – Közoktatási kör(tér)kép

Gömörben feltűnő a gyarapodás mértéke, ez a magyar ajkú roma gyerekeknek köszönhető. Az aprófalvas településszerekezet miatt vannak olyan falusi iskolák, például Bátkában, Rimaszécsen és Feleden, ahol a magyar tanulók száma meghaladja az olyan városok magyar iskoláinak adatait, mint Érsekújvár, Galánta, Zselíz, Léva, Losonc, Rozsnyó és Királyhelmec. Az elsősök 2010 és 2019 közötti létszámváltozása összhangban van a magyarok 2011 és 2021 között rögzített adataival.

Jobbára a magyar ajkú cigányságnak köszönhetően a Komáromi, a Rimaszombati és a Nagyrőcei járásban a legdinamikusabb a magyar népesség, a legkedvezőtlenebb a helyzet a Nagykürtösi, a Lévai és a Nyitrai járásokban. „A Nyitrai járásban a fogyás több mint 40 százalékos volt, a Nagykürtösi járás már szintén nyelvhatárperemi térséggé vált és hasonló gondokkal küzd” – jegyezte meg Tátrai Patrik.

Érdekesek azok az adatok is, amelyek szerint 2019-ben az összes magyar elsős 16 százaléka járt a rimaszombati járásba, miközben két évvel később a szlovákiai magyarok 7,2 százaléka élt a járásban. Meglepő például az is, hogy a Dunaszerdahelyi járás az iskolai részvétel szempontjából alulreprezentált ahhoz képest, hogy a magyarok milyen arányban élnek itt.

Kevésen jutnak el a középsuliig

A szlovákiai magyar középiskolák diáklétszámának visszaesése rendkívül látványos a vizsgált időszakban, több mint negyedével csökkent a magyar középiskolai diákok száma. Egyéb tényezők mellett ebben komoly szerepe lehet annak is, hogy a magyar ajkú roma gyerekeknek csak a töredéke lép középiskolába.

Fodor Attila, Tátrai Patrik, Rákóczi Krisztián a Közoktatási Kör(tér)kép bemutatóján Komáromban. Fotó – Napunk, Ibos Emese

Készüljön elemzés

Szarka László felvetette, hogy a szlovákiai magyar szakemberek készítsenek akár kistérségi, akár országos, akár intézményes szinten egy elemzést az összegyűjtött adathalmazból, mert rendkívül nagy szükség lenne egy ilyen elemzésre. Az adatok mellé kerülhetnek az iskolatörténetek, illetve a szlovákiai magyar iskolahálózat számos problémája, melyekre reflektálni kellene. Szarka László kitért arra is, hogy Komáromban az alapiskolát nem egy gyermek Magyarországon kezdi meg. Hasonlóan fontos lenne előszámításokat végezni az elsősök várható számáról.

Pék László, a pedagógusszövetség korábbi elnöke is az adatok feldolgozásának fontosságáról beszélt, illetve arról, hogy korábban a Comenius Pedagógiai Intézetet szerették volna kibővíteni úgy, hogy oktatási kutatásokat is végezzen. „Az oktatás hálózati kutatása mellett hiányolom azt is, hogy nem épül egy olyan adatbázis, mely évről évre frissülne” – mondta Pék László, azzal, hogy a hazai szakemberek arról sem mindig értesülnek, ha egyikük feldolgoz egy adott területet.

Andruskó Imre szerint az aktuális gazdasági és politikai helyzetben fel kellene készülni az iskolák központosítására. „Előre kellene menekülnünk, fel kellene készülnünk arra, hogy mi mondjuk meg, mi legyen az iskoláinkkal, hogyan kellene központosítani, ne a kormány mondja meg 5-6 év múlva, melyik iskolákat fogja bezárni. Ezt Fodor Attila és Pék László évek óta mondja, fájdalmas dolog, funkciók és állások megszűnésével jár, de a számok egyértelműen azt mutatják, lépni kell” – mondta a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója.

Fotó – Napunk, Ibos Emese

Fodor Attila, a komáromi Comenius Pedagógiai Intézet vezetője elmondta, hogy miközben a magyar iskolákat a magyarság megmaradása alapjának tekintjük, nincs egyetlen olyan magyar szakemberünk, aki felvállalná a szlovákiai magyar oktatás kutatását. „A szlovákiai magyar oktatásnak nem csak statisztikai problémái vannak, a szlovákiai magyar oktatásnak stratégiája sincsen. Tovább megyek a felvidéki magyarságnak nincs egy komoly stratégiája, gazdasági, oktatási, kulturális” – mondta Fodor Attila azzal, hogy rendszeresen keresik az intézetet az oktatással kapcsolatos statisztikai adatok és elmezések miatt.

„Az adatok üzenetét nekünk kell kidolgozni. Néhány éve készítettem tanulmányokat, az én elemzésem szerint a legnagyobb leépülés a Dunaszerdahelyi járásban volt. Ezt azért nem látni, mert az abszolút számokat nézzük, de ha elkezdjük viszonyítani a számokat a szlovák adatokhoz, akkor vagy stagnálunk, vagy lefelé megyünk, a szlovák iskolák pedig emelkedő tendenciát mutatnak. Nem tudok tapsolni annak, hogy 3500-ról 3800-ra emelkedett a magyar elsősök száma, mert a szlovákoknál sokkal nagyobb volt az emelkedés. A legfrissebb adatok szerint soha ilyen kevés gyerek nem járt még magyar iskolába” – figyelmeztetett Fodor Attila.

A szakember szerint az egyik legkomolyabb probléma, hogy nem tudjuk, mi zajlik a magyar iskolákban. „Csak a beíratási számokkal játszunk. Ezek a legnehezebb kutatások, ahol az iskolák belső világát vizsgálják, nem pedig a számokat kérik le. Vajon nagyot tévedek-e, ha azt mondom, hogy a szlovák iskolák az utóbbi tíz évben összességében innovációban, aktivitásokban és nyitottságban felfelé ívélnek, mi pedig stagnálunk vagy lefelé tartunk?” – vetett fel Fodor Attila egy lehetséges kutatási területet, de szerinte meg kellene vizsgálni a magyar iskolák minőségét, a fejlesztési energiákat is.

Pintes Gábor helyzetjelentésként tekint az összegyűjtött adatokra, úgy fogalmazott, ezekkel a statisztikusoknak még komolyan foglalkozniuk kell. A család szintjére kellene leásni, hogy kiderüljön, miért dönt a szülő a magyar, illetve a szlovák iskola mellett. Szerinte is van egy szakemberi gárda, amely ki tudja dolgozni a hiányzó elemzéseket, ugyanakkor ezt a munkát nem lehet társadalmi munkában elvégezni.

A jelenlevők egyet értettek abban, hogy el kellene indítani egy kutatási projektet, ezzel párhuzamosan egy oktatáspolitikai tanácsot kellene létrehozni, ami nem egy párt szolgálójaként, hanem a közoktatásért jönne létre.

Iskolai statisztikák

Iskolák

Oktatás

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak