Nem vagyunk orosz rabszolgák, mondja a szerb ügyvéd, aki Putyin-ellenes tüntetéseket szervez (belgrádi riport)

Amikor a belgrádi Danas liberális lap újságírója, Vuk Jeremić bebiciklizik a szerkesztőségbe, minden nap elhalad egy utcasarkon látható nagy falfestmény mellett. Ez pedig Vlagyimir Putyin orosz elnököt ábrázolja.

„Mindig máshogy néz ki. Egyszer a Putyin-ellenes graffitisek fújják le piros festékkel, aztán pedig az oroszpártiak lemossák. És ez így megy körbe-körbe. Megtalálható itt Daria Duginova falfestménye is, aki egy Putyinhoz közeli filozófus meggyilkolt lánya. Zelenszkijről azonban egy festmény sincs” – mondja Jeremić.

Aleksandar Vučić szerb elnök a Belgrádban uralkodó légkört a híres Casablanca filmhez hasonlította. Csakhogy most a száműzöttek és a titkosügynökök, jelen esetben oroszok, nem a II. világháborús Marokkó környékén dolgoznak és félemlítik meg az embereket, hanem egyenesen a Balkán szívében.

A hagyományokhoz híven a szerb vezetők oroszpártiak, azonban most fordítanak a kormányon. Az ország, amely a háború (és a hadkötelesség) elől megszökött megközelítőleg 200 ezer oroszt fogadott be, egyre inkább Ukrajna pártján áll. Kijelentések és gyakorlati lépések szintjén is.

Ivica Dačić szerb külügyminiszter azt mondja, hogy az országa csatlakozhatna a Moszkvára kivetett szankciókhoz. Úgy tűnik, Szerbia tudatosítja, hogy az egyedüli perspektívája az, ha belép az EU-ba. Ezzel függ össze a Koszovóval való viszonyának rendezése is.

Moszkva legújabban felháborodva vonja kérdőre Szerbiát, hogy küldött-e fegyvereket Ukrajnába. Belgrád ezt tagadja. A napokban az orosz Mas portál azt írta, hogy Szerbia február elején 3500 lövedéket adott Ukrajnának a Grad rakétavetőkbe, ezt pedig törökországi és szlovákiai közvetítőkön keresztül tette. A beszállító állítólag a szerb Krusik fegyvergyártó cég volt, akitől a három rakétát eredetileg egy kanadai cég rendelte meg.

Orosz ételek és ír alkohol Belgrádban

Ha Pavel „Paša” Szolodovval (36) valamelyik pozsonyi kávézóban találkoznánk, simán azt hihetnénk, hogy egy tipikus hipszterről van szó. Valójában azonban az oroszországi Irkutszkból származik, és Belgrád központjában találkozunk vele, ahol egy Irish Harat´s Pubot nyitott.

Egy stílusos helyről van szó, amely az ukrajnai invázió kezdete óta a Szerbiába érkezett oroszok találkozóhelyeként szolgál. Van itt számukra orosz étel, orosz zene – és ír alkohol. Járnak ide ukránok is.

 

„Hogy mi a különbség a szibériai Irkutszk és Belgrád között? Hát az időjárás! És azon kívül? Oroszországban is kimondhattam a véleményem. A háború előtt. Most már nem. Gyűlölöm a háborút” – mondja Szolodov, és arról érdeklődik, hogy a politikáról fogjuk-e kérdezni. Igen, arról is. Nem jelent számára gondot.

Szolodov „nagy hibának” és „nehéz kérdésnek” tartja a háborút. Nem tetszik neki, hogy Európában (ahova természetesen Szerbia is tartozik) az emberek most minden oroszt gyanúsnak tartanak, és azt akarják tőlük, hogy kérjenek bocsánatot. Ez szerinte ugyanaz a helyzet, mint a II. világháború során, amikor is nem volt minden német náci.

Orosz állampolgárként nincs szüksége Szerbiában vízumra, ezért is választotta ezt az országot.

„Sokat utazok Európában. Amikor Budapestben vagy Bécsben megmondom, hogy Oroszországból jöttem, csúnyán néznek rám. Amikor megiszunk egy pohár whiskyt vagy ír sört, megkérdezik tőlem, hogy támogatom-e a háborút. Mindenki csak húzgálja a száját, mit tudnak azonban erről? Minden oroszt egy kalap alá vesztek, de mi is különbözőek vagyunk” – folytatja Szolodov egy olasz macchiato mellett. Közben pedig – oroszul – instruálja az alkalmazottakat.

Az Irish Harat´s Pub egy ír publánc része,. Az elsőt tizennégy évvel ezelőtt nyitották meg Irkutszkban. Szolodov főnöke meglátogatta Írországot, ami elvarázsolta – most 146 bárja van világszerte.

Hat évvel ezelőtt külföldön is terjeszkedni kezdtek, jelen vannak például Horvátországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban is. Szolodov a kezdetektől fogva a cégnél dolgozik, és új pubokat nyit meg új országokban.

„Belgrádba négy évvel ezelőtt jöttünk. Aztán jott a Covid, így itt maradtam. Tetszik nekem a szerb mentalitás, hasonlít az oroszhoz” – mondja Szolodov.

Arra a kérdésre, hogy mi változott meg számára február 24. után, azt mondja, hogy semmi. A cége és ő nem is támogatják, és nem is állnak ki nyíltan a háború ellen.

„A pubba sok orosz jár, ismernek minket az oroszországi városokból. A múltkor volt itt egy vendég Krasznodarból. Megisznak egy sört, egy whiskyt, elbeszélgetnek, aztán mennek tovább. Amikor megtudják, hogy Oroszországból származok, elkezdenek kérdezgetni arról, milyen a szerbiai élet. Azt akárják, hogy tanácsot adjak neki, hol lehet jó lakást találni, munkát, hol van jó étterem, hol lehet szórakozni” – teszi hozzá Szolodov azzal, hogy a helyi orosz közösség tevékenységében nem vesz részt.

Naponta szerez tudomást olyan oroszokról, akik el akarják hagyni az országukat.