Orosz kultúra a Gulagon

Egy éve Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendelte, hogy indítsák el a „különleges katonai hadműveletet Ukrajnában”, melynek állítólag az volt a célja, hogy Donbasz keleti régiójában megvédje a lakosságot, és elősegítse az ország „demilitarizálását és nácitlanítását”. Ezzel párhuzamosan támadást indított saját országa gazdag kultúrája ellen is, amelyet most a világ elutasít.

Természetesen nem lehet egy kalap alá venni az oroszok és az ukránok veszteségeit: az oroszok karriert, jövőterveket és nemzetközi kapcsolatokat veszítettek el, az ukránok pedig az orosz tanoktól és bombáktól szenvednek. Mindamellett a háború hatása az orosz kultúrára és Putyin fellépése a hazai művészekkel és előadókkal szemben alapvető kérdéseket vet fel az egyik legnagyobb világhatalom jövőjével kapcsolatban.

Művészek a háború ellen

A háború kezdete óta folyamatosan arra figyelmeztettem, hogy az orosz kulturális események és cserék kollektív büntetésként való „eltörlése” még visszafelé sülhet el, egyrészt azért, mert korlátozza a hozzáférést a Putyin szándékairól szóló információkhoz, másrészt alátámasztja azt a narratívát, hogy a Nyugat Oroszország eltörlésére törekszik. Azonban kívülről senki sem tud annyi kárt okozni az oroszoknak, mint amennyit a saját kormányuk okoz.

Igaz, ez már nem a Sztálin-korszak, amikor a rendszert kritizálók arra számíthattak, hogy a Gulagra küldik vagy megölik őket. De Putyin bírálóiról tudjuk, hogy hirtelen megbetegszenek vagy kiesnek az ablakon. És ha a kritikusok elkerülik is ezt a sorsot, a nyilvános szembeszegülés az ukrajnai háborúval könnyen ahhoz vezethet, hogy a bíráló életét más módon teszik tönkre.

Amikor az orosz poplegenda, Alla Pugacsova, aki a hetvenes években olyan híres volt, hogy az oroszok azzal viccelődtek, hogy „Leonyid Brezsnyev a Pugacsova-korszak politikusa volt”, a közösségi médiában arról panaszkodott, hogy az orosz katonák „illuzórikus célokért halnak meg, amelyek hazánkat páriává teszik”, akkor kitiltották a rádióból és a tévéből. Amikor az orosz szórakoztatóipar másik legendája, Jurij Sevcsuk rockzenész egy koncerten háborúellenes felhívást tett közzé és kijelentette, hogy a haza „nem az elnök segge, amit mindig csókolgatni kell”, pénzbírságot kapott „az orosz fegyveres erők lejáratásáért”, a további koncertjeit pedig törölték.

Mindenki lehet ügynök

De nem csak a prominens személyeket hallgattatják el. Amikor decemberben Moszkvában jártam, szemtanúja voltam annak, hogy a rendőrség utcai zenészeket tartóztatott le, akik Sevcsuk 1989-es dalát énekelték, a Haza címűt, amely a KGB visszatérésére hívta fel a figyelmet, és amelynek most megírta a folytatását, „Haza, gyere haza” címmel, és amelyben az ukrajnai háború befejezését követeli.

A humoristák is természetes célpontok. Az orosz igazságügyi minisztérium nemrégiben Maxim Galkint, Pugacseva férjét, aki felszólalt a háború ellen, „külföldi ügynöknek” nevezte. (Hasonlóan „külföldi ügynöknek” minősítettek és ezért zaklattak vagy elhallgattattak 262 független médiát és több mint 300 médiában dolgozót és aktivistát, valamint olyan emberi jogi szervezeteket, mint a Moszkvai Helsinki Csoport és a Memorial Társaság, illetve a Moszkvai Társadalom- és Gazdaságtudományi Egyetem oktatóit.)

Dmitrij Nazarov és Olga Vasziljeva, a híres színészházaspár, a neves Moszkvai Művész Színház színészei is felszólaltak az invázió ellen, mindkettőt kirúgták. A Szovremennyik (Kortárs) Színház ismert színésznőjének, Liya Akhedzhakovának az összes darabját levették a repertoárról.

Az egyik legjelentősebb orosz író, Borisz Akunyin darabajit még játsszák, de mivel kritizálta a háborút, ezért a nevét törölték az összes plakátról és műsorfüzetből.