Napunk newsfilter: Heger katonája távozhat, Sátor rendőre visszatérhet

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Lengvarskýnak körmére égett a Rázsochy projekt

Minden országnak vannak híres kísértetkastélyai, ahol a legendák szerint szörnyűségek történnek. A dániai Dragsholm, a romániai Bran – na és a szlovákiai Rázsochy, ami ugyan nem kastély, hanem kórházprojekt, de legalább olyan félelmetes, mint az előbbi nevezettek. És lefejezett egészségügyi szakemberek, menedzserek és politikusok tucatjai fognak lézengeni a folyosóin, ha egyszer elkészül. Vladimír Lengvarský lesz az egyik.

A Rázsochy a „milyen jó lenne egyszer vaĺamit rendesen megcsinálni” antitézise. Amolyan igazi, ízes „Na Slovensku je to tak” projekt. Ennélfogva természetes, hogy a szépen lassan összeomló szlovák kormány hosszú, hónapokon át tartó agóniájának egyik jelentős állomásává lett. Pláne azután, hogy Vladimír Lengvarský ma bejelentette, hogy kész lemondani miatta, Eduard Heger kormányfő pedig nem tiltakozott túlzottan, sőt.

A Rázsochy egyetemi kórházprojekt generációkon átívelő történet, hiszen az első tervek még 1969-ben készültek el. Építeni azonban csak 1986-ban kezdték, azzal számolva, hogy 1993-ra el is készülhet. De nem készült el, megrekedt, elégett a rengeteg belefektetett pénz, és a kétezres években szét is lopták, ahogy kell.

2019-ben pedig végül lerombolták az otromba szörnyet – de a szelleme megmaradt. Nem véletlenül, hiszen a szlovák egészségügynek egyszerűen szüksége van egy olyan egyetemi kórházra, mint a Rázsochy. Szóval 2022-ben az egészségügyi minisztérium végül újrakezdte az egészet. Az Európai Helyreállítási Tervből származó pénzzel finanszírozta volna a dolgot – 281 millió euró jutna az építmény felhúzására.

Csakhogy ezt a feladatot időben el kell végezni. 2026-ra állnia kell az épületnek, az államnak pedig ezek után az államkasszából kell finanszíroznia a kórház befejezését és felszerelését. A teljes projektet pedig 2029-re le kell zárni. Ám úgy tűnik, hogy a projekt még sehol sem áll. Erre a megállapításra jutott a Nemzeti Implementációs és Koordinációs Hatóság, azaz a NIKA is, mely gyakorlatilag vészforgatókönyveket dolgozott ki az egészségügyi minisztériumnak.

A NIKA még január végén figyelmeztetett ugyanis, hogy a minisztérium messze elmarad az újjáépítési terv megvalósításával, és ennek a kudarcnak a koronaékszere maga a Rázsochy-projekt. A minisztériumnak nincs megfelelő csapata arra, hogy elő tudja készíteni a projektet, és egy hónapos csúszásban vannak. Nem véletlenül: állítólag ugyanis az előkészítés folyamán a szakértőket kiszorították bizonyos inkompetens emberek, akik szakmailag nem alkalmasak az előkészítésre, mégis belenyúlkálnak.

2024 első negyedévére ugyanakkor ki kell választani a Rázsochy kivitelezőjét, és ha ez nem sikerül, annak komoly anyagi vonzata van. Lengvarský pedig abban az időszakban, amikor százmilliók forognak kockán, kijelentette, hogy kész otthagyni az egészet a fenébe.

A helyzet ezek szerint mostanra vált tarthatatlanná. Lengvarský ugyanis úgy tűnik, nem volt hajlandó lecserélni a beosztottjai egy részét, akik az újjáépítési terv végrehajtásán dolgoztak. Heger pedig, aki még akkor sem volt igazán hajlandó Lengvarský tyúkszemére lépni, mikor a miniszter szájában szinte megaludt a tej, mikor a felmondásukat benyújtó orvosokkal tárgyalt, most magához képest kemény szavakat használt. Kudarcot emlegetett.

Most kell elkezdeni kormányozni? Heger elég későn kapott észbe – azzal, hogy minden bizonnyal ő kényszerítette a lemondás belengetése irányába Lengvarskýt, még a saját kormányát is meglepte. Ez sokat elárul róla, és ami számára még rosszabb, nem kevés muníciót ad az ellenzéknek. Pellegriniék már most elkezdték hangoztatni, hogy Lengvarský távozása csak hab a tortán, az egész újjáépítési terv romokban van.

A nagy kérdés, ki fogja Lengvarský helyett átvenni az egészségügyi tárca menedzselését – hiszen új miniszter a szabályok szerint nem igazán jöhet szóba. Ha a svájci bicska Heger lesz az, akár háromszoros terhet is cipelhet a vállán szeptemberig, hiszen jelenleg ő a pénzügyminiszter is – és közben még pártot is alapítana. Ha mindezt egyszerre képes menedzselni, és a nyáron még pár kampánygulyást is el tud fogyasztani, talán még meg is érdemli, hogy választást nyerjen.

A valószínűbb azonban az, hogy hű társa, Jaroslav Naď védelmi miniszter lesz a kiválasztott. És az is,  hogy ez az egész hatalmas bukta lesz, bárki legyen is a miniszter. S ennek terhét is Hegernek kell majd viselnie.

---

2. Heger jó bora egyelőre savanyú

A fentiek fényében most megmosolyogtatónak tűnik, hogy Eduard Heger komolyan gondolja, amit ma mondott: nevezetesen, hogy a szeptemberi parlamenti választások után továbbra is kormányfőként szeretné folytatni. Persze szép dolog a magabiztosság, de a határtalan optimizmus káros is lehet.

Szerdán Hegert és Jaroslav Naďot is megkérdezték, mi a helyzet a nagy jobboldali összeborulással – és bár egyikük sem árult el semmit, azért néhány dolgot sejtetni engedtek. Hegertől azt kérdezték, hogy vajon a jobboldali minipártok élén látja-e magát, a kormányfő pedig azt válaszolta, hogy szeretné még kormányfőként befejezni azokat a dolgokat, melyeket ebben a választási ciklusban nem tudott.

Azt, hogy Heger lehet a jobboldali összeborulás vezetője, tulajdonképpen Naď is megerősítette, mikor arról beszélt, hogy a megbukott kormányfő vezetői szerepét senki sem kérdőjelezte meg, egyetlen tárgyaláson sem. Még Mikuláš Dzurinda sem, aki Naď szerint inkább tanácsadói szerepet töltött volna be a projektben.

Egók harca. Minden jel arra mutat, hogy Naď szépíti a valóságot. Dzurinda ugyanis az elmúlt másfél évben egyetlen másodpercre sem viselkedett úgy, mint aki beérné a tanácsadói szereppel. Dzurinda számára ugyanis a politikában nincs tanácsadói szerep: akkor sem tudott félreállni, mikor félre kellett volna, például Iveta Radičová kormányában – és annak a kormánynak a szenvedéséhez nagyban hozzájárult, hogy Dzurinda bábjátékosnak képzelte magát.

Ez a jobboldali környezet pedig nagyon hasonlít ahhoz, ami akkor volt: tele van ambiciózus, de eddig mellőzött politikusokkal és kezdőkkel, akik nagyon szívesen belevetnék magukat a politikai intrikába. Dzurinda pedig tudja: ha vissza akar térni, vagy ő diktálja a tempót, vagy kirántják alóla a szőnyeget, méghozzá nagyon gyorsan.

Az egóharc pedig összeegyeztethetetlen azzal, hogy valós és reális politikai alternatívát állítsanak Ficóéknak – aki ha hiszik, ha nem, szintén választást akar nyerni. És valamiért az ő szájából sokkal komolyabban hangzik ez az óhaj, mint Hegeréből, de akár Dzurindáéból is.

Hegerék közben azt sem tudják megmondani, hogy egyáltalán mikor tudnak mondani valamit arról, hogy haladnak a tárgyalások. Az ugyanis nem hír, hogy Ján Budajjal és az OĽaNO liberálisabb szárnyával is eljutottak már a politikai pettingig, ezt eddig is mindenki tudta. A kincstári optimizmus tehát, hogy Naď szavaival élve „jó bor születik”, láthatóan indokolatlan.

A miniszterelnök, aki még mindig nem fogta fel saját politikai vereségét, egy dologban nem tévedett: valóban nem lenne jó a jobboldali pártok számára, ha ez az egész összeborulósdi veszekedésbe fulladna. De egy lépéssel le van maradva: az egyik tárgyaló fél, Dzurinda már most dühösen elhagyta az asztalt, és attól, hogy reményüket fejezik ki, hogy meggondolja magát, még nem fog visszajönni.

Ha így folytatódik a „jó bor érlelése”, a vége az lesz, hogy a vendégek fancsali arccal mosolyognak majd Hegerre, milyen jó a nedű, aztán suttyomban az asztal alá köpik a maradékot.

---

3. Drevenák fellélegezhet

Boris Drevenák, a „Nagyorrú” szabad ember – legalábbis papíron egy időre biztosan. A rendőrből lett Sátor-havernak ugyanis nagy szerencséje volt a Legfelsőbb Bírósággal, mely