A teljesen kétnyelvű Érsekújvár még messze van, de jóval közelebb vagyunk hozzá, mint másfél évtizeddel ezelőtt
Egy átlagos látogatónak még mindig nehéz eldöntenie, hol tud megszólalni magyarul, és hol kell a szlovákot használnia Érsekújvárban. A város azonban sokat lépett előre a kétnyelvűség útján. Nyelvhasználati pillanatkép egy sajátos nyelvi mikroközegből.
Lájkold, kövesd a Napunk.sk-t a közösségi médiában is, ahol extra tartalmakkal is jelentkezünk! Csatlakozz hozzánk a Facebookon, az Instagramon és a YouTube-on!
Dél-Szlovákia legtöbb városában közel sem kézenfekvő a kétnyelvűség. Legalábbis a messziről jött embernek – főleg, ha egy olyan erősen magyar jellegű nyelvi mikroközegből jön, mint Komárom vagy Dunaszerdahely. Pár kilométerrel közelebb a képzeletbeli nyelvhatárhoz, Érsekújvárban már más szabályszerűségek érvényesek – s a város küzdelme a kétnyelvűség egyensúlyának fenntartásáért kifejezetten érdekes jelenség.
„Én azóta tanulmányozom ezt a helyzetet, amióta itt vagyok, és egy csomó érdekes szituációba futok bele” – mondja Majoross Gergely, az érsekújvári jégkorongcsapat egykori magyar válogatott vezetőedzője, aki Budapestről származik. Rajta nem nehéz bemutatni, miben különbözik a komáromi vagy a dunaszerdahelyi, magyar jellegű nyelvi mikroközeg az átmeneti érsekújváritól.
„Nekem az is egy nehéz ügy – és nem tudom, hogy ezt ki hogy oldja meg –, hogyan szólaljak meg a postán vagy a benzinkúton. Akik tudnak szlovákul és magyarul is, nekik mindegy, hogyan köszönnek és kezdenek kommunikálni, de nekem nagyon nem mindegy. Ha szlovákul köszönök – mert azt tudok –, s utána szlovákul szólnak hozzám, bajban vagyok. Ha meg magyarul köszönök, de a pénztáros nem tud magyarul, ott merül fel probléma. Még nem éreztem rá, hol melyik nyelvvel kéne próbálkoznom” – mondja a lassan két éve Érsekújvárban edzősködő sportvezető.
Nyelvi diszkomfort
A „ráérzéssel” viszont nem csak neki van problémája: aki nem ismeri az érsekújvári közeget, szlovákiai magyarként is belefuthat olyan helyzetekbe, amelyek eljátszadoznak az ember komfortérzetével. Mindennaposak az olyan szituációk, amilyenbe e sorok írója is belefutott a minap egy érsekújvári gyógyszertárban.
A társalgás a gyógyszerésszel szlovákul kezdődött, és így is folytatódott egy bizonyos pontig, mikor nem jutott eszembe egy szó szlovák megfeleleője – s ekkor mindkettőnk meglepetésére magyarra váltottunk. Egész addig, amíg a gyógyszerésznek nem jutott eszébe egy szó magyarul, és visszaváltott szlovákra. A kommunikáció végül sikerrel zárult – ám ez a fajta nyelvi bizonytalanság – főleg azoknál, akik gyengébben bírják a szlovák vagy a magyar nyelvet, minden esetben okoz nyelvi diszkomfortot.
Érsekújvárban jelenleg 21,44 százalék a magyarok aránya, 2011-ben 22,36 százalék vallotta magát magyarnak – az erőteljes zuhanás mostanra lassult le, hiszen három évtizeddel ezelőtt a lakosság 31 százaléka, 20 éve pedig 27,5 százaléka volt magyar.
A városban tehát 8101 magyar lakos él, ám viszonylag sokan, 1056-an jelölték meg második nemzetiségként a magyart, és 8783-an jelölték meg anyanyelvükként a magyar nyelvet. A magyar szó tehát valóban kifejezetten gyakori Érsekújvár utcáin, az azonban, hogy ez például a vizuális kétnyelvűségben is testet öltsön, egyáltalán nem volt kézenfekvő.
Az egymás mellett éléssel és a helyi nyelvi szokások és íratlan standardok kialakításával sok település küzd, és nem könnyű megbirkózni az „átmenetiséggel” – ennek nyomán alakulnak ki a nyelvhasználati kompromisszumok a hétköznapokban, és Érsekújvár ebben egyáltalán nem kivétel. S ahogy a nyelv identitást is képez, úgy alakul ki ebben a közegben a sajátos érsekújvári nyelvi identitás – amelyre rá kell érezni, mert nincsenek kőbe vésett szabályai.
Sajátos világ
Nagy Dávid, a város egykori alpolgármestere, a helyi MKP volt vezetője is hasonlóan vélekedik, mikor erről kérdezzük. „Ez egy saját világ” – mondja, hozzátéve, ő is úgy érzékeli, hogy az érsekújvári magyarok kicsit elkülönülnek a dunaszerdahelyiektől, a komáromiaktól vagy épp a lévaiaktól. „Érsekújvár peremvidék – nem Csallóköz vagy épp Garam mente. Egy sajátos szubkultúra, és ennek megvannak a szépségei” – véli.
Az érsekújvári magyar–szlovák együttélésben fellépő feszültségek néhány évtizeddel ezelőtt jóval hangosabbak voltak, mára azonban – pár kisebb kivételtől eltekintve – nem érzékelhetők. A két nemzetiség sajátos módon összecsiszolódott. Nagy Dávid szerint Érsekújvár abban is más, mint mondjuk Dunaszerdahely vagy Komárom, hogy itt a magyar gyerekek döntő többségének nem okoz gondot megtanulni a szlovák nyelvet, hiszen nem különülnek el egymástól a társaságok, hanem keverednek. S ez fordítva is így van: a szlovák gyerekek nagyon sokat tanultak magyarul a barátaiktól.
A két nyelv pedig esetenként „újváriasan” össze is keveredett. „Olyan szlovákok is használnak magyar szavakat, kifejezéseket a beszélgetéseik során, akik egyébként nem tudnak magyarul” – mondja Nagy Dávid. A magyarokkal pedig ugyanez a helyzet. „Van, aki ügyel erre, mások nem” – teszi hozzá.
Természetes vagy tudatos
A magyar nyelvhasználat Nagy tapasztalatai szerint mindenesetre általános. „Tízből hét helyen beszélhet magyarul az ember, mert megértik” – mondja. A különbség szerinte a természetesség érzete – elmondása szerint
